Ania Ahlborn: Vértestvérek

Eredeti cím: Brother
Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Agave Könyvek
Fordította: Beke Zsolt
Oldalszám: 256

Fülszöveg:

"Az ​Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, akik magányos, maguknak való emberek. Csak néha mennek be a legközelebbi városba, egyébként senkit nem zavarnak. S épp ezért senki nem megy hozzájuk kérdéseket feltenni, amikor eltűnik egy-egy fiatal lány. Pedig elég lenne csak felásni a környéküket, és Nyugat-Virginia állam legkegyetlenebb gyilkosai lepleződnének le.

A tizenkilenc éves Michael is kötelességtudóan részt vesz családja erőszakos tevékenységében, de sosem lelte örömét benne. A fákon át visszhangzó sikolyoktól sokszor kirázza a hideg. Normális életre vágyik, és bízik benne, hogy egyszer meg is kapja… Mikor a szomszédos kisváros lemezboltjában találkozik Alice-szel, azonnal megigézi valami, és meglátja a kiutat. Egy pillanatra elfelejt minden szörnyűséget, ami az életét kísérte. Azonban a családja rögtön emlékezteti, hogy hol a helye."

Elegem volt a tiniregényekből, a kínlódásokból és a felesleges bonyodalmakból, így szükségem volt valami ütősre. A cím és a hallottak alapján úgy éreztem a Vértestvérek lesz a tökéletes választás.

Stephen King művein kívül nem igazán olvastam horror történetet, így végtelenül kíváncsi voltam.

King eddig olvasott művei közül Tortúra mutatta be a legjobban, hogy mi mindenre képes egy elborult emberi elme. Na ez a család régen túltett rajta!

Már a könyv elején belecsöppentem egy elvont világba. Folyamatosan a Végső állomás c. film járt a fejemben, a hangulata ugyanaz volt.

Folyamatosan megismerkedünk egy csöppet sem hétköznapi családdal. Az Isten háta mögötti, elhagyatott helyen élnek és vadásznak. Nem feltétlenül csak állatokra...

Az anyukának elég sűrűn kell kedveskedni egy bizonyos fajta "ajándékkal", ha nem akarják, hogy elveszítse a fejét. Sokat elmond a hölgyről, hogy minden fia sőt még a férje is fél tőle...

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egyikőjük egy jobb életre vágyik, és a felmerülő lehetőségek fokozatosan elcsábítják a családjától. Nem is sejti, hogy ezek a lehetőségek egy jól átgondolt csapda része....

Nagyon furcsa volt a gyilkosok szemszögéből látni az egészet és az ő fejükkel gondolkodni. Eszméletlen mennyire torz felfogással rendelkeznek viszont egy percig nem kétlem, hogy a valóságban is vannak ilyen emberek.

Az írásmód zseniális, már az első mondatoknál magával ragadott. Végig olvastatta magát és ha nem tudtam éppen olvasni végig az járt a fejemben, hogy vajon mi fog történni... Ugyanis sosem lehetett tudni kinek borul el az elméje, milyen váratlan esemény történik, lehet mindenki lebukik... folyamatosan történt valami.

Leginkább  a család viselkedése döbbentett meg. Számukra mindez hétköznapi volt, a napi rutin része. Mindenkinek megvolt a maga feladata és gördülékenyen leszámoltak egy egy szerencsétlennel.

Gonosz dolog volt, de még az olvasókban is felkeltette a reményt az írónő. Megismerkedünk két lánnyal, akik alkalmasak lennének, hogy a két fiút kirántsák ebből a közegből... de álmomban sem gondoltam volna erre a befejezésre...sokkoló volt.

Összességében az eddigi legjobb pszicho-thriller könyv volt, amit eddig olvastam. Azt hittem ennél már nem tud jobban megbotránkoztatni,de hatalmasat tévedtem. Ilyen befejezést még filmekben sem láttam...

Azt sem gondoltam volna, hogy minden brutálitás ellenére falni fogom a sorokat, mégis teljesen belemerültem.

Azt hiszem tökéletes hangulatban talált meg a könyv és sikeresen kirángatott a vattacukortól csöpögő tiniregényekből.

Értékelésem: 5 / 5

Képek forrása:
- giphy.com
- google.com