Kiadó: Európa
Fordította: Siklós Márta
Oldalszám: 416
Fülszöveg:
Beköszönt 1942 forró, sárkánycsont-szeles forró évszaka. Európában és Ázsiában dúl a háború. A japánok megszállják Francia Indokínát, felborítva a térség hatalmi egyensúlyát. A tengerparti Phan Thiet halászok lakta falujában Jamazaki Takesi őrnagy megpillantja a kislányát egyedül nevelő fiatalasszonyt, Tuyetet, és szerelem szövődik a megszálló katona és a vietnámi nő között. Dacára a helyiek megbotránkozásának, a hadi helyzet változásának, az ellenállási mozgalmak kegyetlen dzsungelharcának, a személyes és kicsinyes bosszúhadjáratoknak, a szerelmükért és családjuk boldogságáért az életüket is számtalanszor kockáztatva, kitartóan küzdenek.
Andrew X. Pham regényében mindvégig harcok dúlnak: a városokban, a rizsföldeken, a hegyekben – és a szívekben. A megindító és tragikus szerelmi történet hátterében pedig egyszerre gyönyörködhetünk és borzonghatunk a gyarmati uralom alól szabaduló Vietnám lenyűgöző történelmi panorámájában.
A regény háttere a 20. század egyik legmeghatározóbb és legvéresebb konfliktusa, a második világháború, azon belül is a francia gyarmatbirodalom és Japán között feszülő hatalmi harcok ázsiai színtere, Vietnám. Ám Pham nem a tankokat, a hadvezéreket, a csaták stratégiai oldalát választja elbeszélése fő fókuszának, hanem azokat az embereket, akiket a történelem sodra elsöpörni készül – vagy éppen hőssé nemesít.
Egy falu, egy család – és az egész világ
Az író aprólékos részletességgel tárja elénk Phan Thiet halászfalu világát, annak szokásait, napi ritmusát, vallásos és kulturális kötöttségeit, gazdasági küzdelmeit. A világ, amelybe belépünk, egyszerre egzotikus és természetes – hiszen az író nem „kívülről” mutatja meg Vietnámot, hanem belülről, az ott élők szemszögéből.
A regény egyik legnagyobb erőssége az atmoszférateremtés. Az olvasó szinte érzi a sárkánycsont-szél fülledt melegét, látja a rizsföldek zöldellő mozaikját, hallja a dzsungel madarainak hangját – és közben mindezt áthatja a háború közeledő zúgása. Ez a kontraszt – a természet örök szépsége és az emberi kegyetlenség brutális valósága – feszültséggel telíti az egész regényt.
Tuyet családjának történetén keresztül tárul fel előttünk ez a világ. Tuyet, a fiatal anya, nem pusztán női főszereplő, hanem szimbólum is: a vietnámi nők csendes, de elszánt erejének, a családért vívott napi harcoknak, a túlélés és szeretet iránti vágy megtestesítője. Ő és nővérei, anyja, később pedig lánya is azt mutatják meg, hogy a történelemben a legkeményebb harcokat nem mindig a férfiak vívják.
Szerelem a megszállás árnyékában
A japán megszálló, Takesi őrnagy és Tuyet kapcsolata a regény egyik központi motívuma, mégsem válik uralkodó szállá. Pham mesterien egyensúlyoz: nem romantizálja túl a kapcsolatot, de nem is vonja meg tőle az érzelmi mélységet. Az ő szerelmük nem tiltott gyümölcsként válik izgalmassá, hanem az egymás iránti tisztelet, megértés és kitartás révén nyer mélységet.
Tuyet kezdeti elutasítása, majd lassú elfogadása, sőt szeretete Takesi iránt nemcsak személyes döntés, hanem erkölcsi kérdések sorát is felveti: lehet-e szeretni egy ellenséget? Lehet-e emberi jóságot látni a megszállóban? És ha igen – mit kezdhetünk ezzel az érzéssel? Az írónak nincs szüksége nagy szavakra; apró gesztusokkal, visszaemlékezésekkel, finoman megírt párbeszédekkel vezet el oda, hogy az olvasó is elhiggye: az emberi kapcsolat mindig lehet több, mint amit a történelem megengedne.
Több nézőpont, több igazság
A Szürkületi zóna egyik legerősebb szerkezeti megoldása a több nézőpontú elbeszélés. Kezdetben talán zavarba ejtő lehet, hogy bizonyos fejezetek látszólag eltérnek a fő száltól, más családok vagy szereplők történeteibe pillantunk bele. Ám ezek a szálak idővel szép lassan, mozaikszerűen illeszkednek a nagyobb képbe, és minden apró történet visszahat a fő eseményekre.
Ez a szerkesztési technika nemcsak gazdagítja a cselekményt, hanem egyértelművé teszi azt is: a háború mindenkit érint. Nincsenek mellékszereplők – minden döntés visszahat másokra, minden sors kapcsolódik egy másikhoz. A végkifejletre sok szál fut össze, és az olvasó számára egyre világosabbá válik, hogy a háborúban nem csak a frontvonalon dől el az élet.
A női sorsok hősei
A könyv egyik legmaradandóbb vonása a női karakterek ábrázolása. Tuyet és nőrokonai nem passzív túlélők, hanem aktív, bátor, erős egyéniségek, akik a férfiak árnyékában is saját sorsukat alakítják. Nem kell fegyvert ragadniuk ahhoz, hogy harcosokká váljanak – a mindennapi élet megszervezése, a család védelme, a hagyományok és a szeretet megőrzése is ugyanolyan kemény csata, mint a dzsungelben vívott gerillaharc.
Az író ráadásul nem idealizálja őket. Ezek az asszonyok sebezhetőek, esendők, néha kétségbeesettek – épp ettől lesznek igazán hitelesek és szerethetők. Az ő történetük a legnagyobb tanítás: hogy az igazi erő nem feltétlenül látványos, de mindig jelen van.
Egy történet, ami velem marad
A Szürkületi zóna egy olyan könyv, amely nem csak olvasmányélmény, hanem lelki utazás. Olvasás közben nem kívülállóként figyeltem a történéseket, hanem részesévé váltam a falunak, a családnak, a közösségnek. Olyan volt, mintha én is ott éltem volna velük, a saját szememmel láttam volna a veszteségeiket, örömeiket, a saját fülemmel hallottam volna a tenger moraját vagy a közeledő bombázók zaját.
A könyv nem ad könnyű válaszokat, nem kínál megnyugtató lezárást – és talán éppen ettől válik igazán hitelessé. A háború, a szeretet, az identitás kérdései mind örök témák, és Pham regénye ezekről beszél, egyszerre univerzálisan és nagyon személyesen.
Egy emlékezetes mű, a háború borzalmairól
Számomra a Szürkületi zóna meghatározó könyvélmény volt. Nem csupán a történelmi háttér vagy a szerelmi szál miatt, hanem azért, mert mélyen megérintett. Úgy éreztem, én is ott vagyok, én is közéjük tartozom. A regény nemcsak tudást adott, hiszen számos információval gazdagabb lettem a történelem ezen oldalával kapcsolatban, hanem rengeteg érzést is magamba zártam – és ez a legnagyobb értéke bármilyen irodalmi műnek.
Andrew X. Pham írása lenyűgöző: nyelvezete költői, de sosem túlzó; karakterei élnek és lélegeznek; történetvezetése bátor, de követhető. Ha csak egy háborús könyvet kellene ajánlanom az elmúlt évből, ez lenne az.
A Szürkületi zóna olyan, mint egy lassan perzselő tűz, mint maga a háború: csak éget – hosszan, mélyen, felejthetetlenül.
Köszönöm a lehetőséget a kiadónak!
Értékelésem: 5 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése