Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája

Eredeti cím: The Desert Spear
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Kategória: Hard Selection- Sötét örvény könyvek
Sorozat: Démon- ciklus II.
Oldalszám: 838
Fordította: Zelei Róbert

Fülszöveg:
"Az ​éjszakát vérengző démonok uralják, akik a világ egyre fogyatkozó népességére vadásznak. Az emberek kénytelenek már-már feledésbe merült mágikus jelek védelmébe húzódni. A legendák szerint élt egyszer egy Szabadító, egy nagy tábornok, akinek sikerült az egész emberiséget egyetlen sereggé kovácsolnia, és így legyőzni a démonokat.
Vajon a Szabadító visszatérte is csak egy legenda volna? Talán nem. Ahmann Jardirnak, a sivatag harcosának sikerült Krázia törzseit egy démonölő sereggé egyesítenie. A férfi Shar’Dama Kának, azaz Szabadítónak kiáltotta ki magát, és két ősi kincs, egy lándzsa és egy korona is a birtokában van, amik alátámasztják a hatalmát.
Az északi népek viszont a saját Szabadítójukban hisznek: a Rovásemberben, egy sötét, félelmetes idegenben. Egykor a Shar’Dama Ka és a Rovásember barátok voltak, most viszont halálos ellenségek. Miközben a régi szövetségek próbatétel elé kerülnek, és új barátságok jönnek létre, mindenki előtt rejtve marad egy új démonfaj érkezése, ami sokkal ravaszabb és halálosabb, mint bármi, amivel az emberek mindeddig találkoztak."

A Rovásember magasra tette a lécet, reménykedtem, hogy a Sivatag Lándzsája képes lesz vele lépést tartani.

Már a borító egy izgalmas világot sugall, mégis megdöbbentem, az első részen. Jardir nézőpontján keresztül kapcsolódunk be az eseményekbe, ugyanott, ahol a Rovásemberrel befejeztük.

Az író viszont úgy döntött, hogy egy ideig nem a jelenben folytatjuk utunkat, hanem bemutatja, hogy Jardir miért lett olyan, amilyen. Így megismerkedtünk a gyerekkorával, a kiképzéssel, a próbatételekkel, az Abbannal szövődő barátságával és hogy mi mindenen kellett keresztülmennie, hogy Shar'DamaKa legyen.

Először semmi kedvem nem volt olvasni, az első könyv után nagyon utáltam Jardirt. Végtelenül ellenszenves karakter volt és nem akartam megismerni a múltját. Viszont, ahogy haladtam előre a történetében egyre jobban érdekelt. Eleinte inkább csak a szokások, ez a teljesen új világ fogott meg és érdekelt, hogyan működnek ott a dolgok. Majd egyre jobban szimpatizáltam Jardirral és elkezdtem tisztelni. Így, ismerve a múltját, értettem mit miért csinált. Sőt, sajnáltam. A háttérben futó szálak nagyon összetettek és sosem tudtam mire számítsak.

Egy fontos szereplő is belépett Jardir oldalán, Inevera...Zseniális karakter, mégis ritka ellenszenves. Viszont nem tudtam kitalálni a valódi céljait, nem tudtam eldönteni, hogy mikor mond igazat és mikor nem. Folyton bennem volt a kérdés, hogy a saját érdekei hajtják-e vagy tényleg Jardir javát akarja? Még mindig nem tudom eldönteni, de borzasztóan kíváncsi vagyok.

A könyv jelentős részét Jardir életútja teszi ki, ezután Leesha, Arlen és Rojer kalandjai folytatódnak.

Leeshát még mindig nem sikerült megkedvelnem sőt. Túltesz az első részen. Nem zavarta az olvasásom, de irritál a személye.
Egy idő után unalmas volt, hogy mindenki első látásra beleszeretett a nagyszerű Leeshába, de ő ebből semmit nem vesz észre, játsza az ártatlant - aztán ennek szöges ellentétét megcsinálja...érdekes - és rohan a saját baromságai után.

Viszont Szabadítóháza páratlan fejlődésen megy keresztül, izgalmas volt olvasni mennyi mindent felfedeztek és zseniális módokon harcolnak a démonok ellen. 

Egy új karakter is belekeveredik, Renna. Ugyanúgy kezdődik a története, mint a többieké az első részben. Szánalmas élete volt és már már nem volt remény, hogy megmeneküljön, de igazi harcos vált belőle.

Az író még izgalmasabb könyvet alkotott, mint a sorozat első része. Alig tudtam letenni és, ha valamiért nem tudtam olvasni folyton a történeten kattogott az agyam.

Lényegében 3 szálon folytak az események. Jardir, Leesháék és az elmedémonok. Nagyon különlegessé teszi a könyvet, hogy a "gonosz" szemszögéből is olvashatunk. Szerintem még nem olvastam a démonok vagy akármilyen természetfeletti lények - az ellenség -  szemszögéből. 

El nem tudtam képzelni ez a három szál, hol találkozik, de eszméletlen volt a megoldás. Új helyzeteket teremtett és még kíváncsibbá tett.

Fogalmam sincs, hogy a Napháborúban hová tudja még fokozni a történetet. Örülök, hogy belekezdtem a sorozatba. Páratlanul jól felépített világgal rendelkezik, ami minden könyvvel csak árnyaltabbá válik. Egymástól eltérő, de érdekes személyiséggel rendelkező főszereplői vannak, akik folyamatos változásokon esnek át.

Teljesen elvesztem a világában. Ezt a sorozatot tényleg minden fantasy rajongónak a kezébe kell venni!

Értékelésem: 5* / 5 Kedvenc!