Amy Harmon: Homokból és hamuból

Eredeti cím: From Sand and Ash
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2019
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám: 518

Fülszöveg:

"Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti. 

Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól. 

Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket. 

A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk."

Mostanában nem igazán érdekelnek az új megjelenések, valahogy nem tudják felkelteni az érdeklődésem. Azonban, amikor a Homokból és hamuból szembejött velem, tudtam, már az első pillantásból, hogy nekem ez a könyv kell.

A borító teljesen szerelem, de miután elolvastam a fülszöveget még jobban a polcomon szerettem volna tudni.

Lehet, azért mert öregszem, de valamiért most az új kedvenc témám a háború és romantika ötvözve. A történet a II. Világháborúról szól, pontosabban Olaszország és a zsidók szemszögéből.

A könyv elején előreugrunk és kapunk egy kis bepillantást a történésekbe. Ebből a pár oldalból semmit nem értettem, azt sem tudtam hol vagyok és csak reméltem, hogy nem ilyen lesz a könyv.

Szerencsére utána az elején kezdte el az írónő a történetet és lassan helyére került minden.

Egészen gyermekkoruk óta követhettük végig két fiatal, Eva és Angelo történetét. Egy családban nőttek fel, azonban nem rokonok. A család zsidó vallású, míg Angelo keresztény, de ez nem volt fontos részlet, hiszen egy összetartó családot képeztek.

Bepillantást nyerhetünk a háború előtti időkbe, Eva és Angelo időtöltéseibe, nyaralásaikba és személyes vívódásaikba. Majd lassan minden elkezd megváltozni. Angelo felszentelt pappá válik és a háború is megérkezik Firenzébe, számtalan ártatlan embert taszítva a halálba. Innentől kezdve megkezdődik Angelo és Eva halálos tánca a hazugságok és megtévesztések útvesztőjében.

A történetet csak spoilerekkel átszőve lehetne valamennyire átadni, de én inkább azt írnám le milyen érzéseket és gondolatokat váltott ki belőlem, hiszen azt hiszem, hogy 2019, de az eddigi olvasmányaim között is a legjobb könyvet olvastam el. Számomra ez volt A könyv. Nagyon régóta szenvedtem olvasási válságban, voltak könyvek, amelyek egy kicsit kibillentettek belőle, de már régóta nem éreztem, amit ez a történet elővarázsolt. Nem akartam letenni. Ha mégis letettem, állandóan ezen kattogtam.Hiába agyaltam rajta, ezekre a fordulatokra még véletlenül sem számítottam. Mindig történt valami, egyre hajmeresztőbb történésekbe keveredett a két főszereplő.

Azonban, ami a legjobban meglepett, hogy mennyire elgondolkodtatott és mindezt szerteágazó témákban tette. A háború borzalmai ismertek, ha nem ismerném, most azt írnám, hogy ennyi rémséget már túlzás kitalálni. Ahogy az írónő is leírja a történet végén, minden esemény, szám, történés megfelel a valóságnak, hosszas kutatómunka előzte meg. Angelo és Eva is a képzelet születtei, ahogy a történetük is, de a háborús háttér nagyon is valós. Pont ezért rengeteg mindenen elgondolkodtam.

Így egy kicsit "belecsöppenve", egy család szenvedését végignézve felfoghatatlan, ami azokban az években történt.
Eltűnődtem, hogy mennyire mulandó minden. Nagy közhely, de tényleg nem szabad mindent magától értetődőnek venni. Még a legapróbb dolgokat is értékelni kell, hiszen mindig csak akkor szembesülünk vele, mennyire fontos volt, amikor már megváltoztak a dolgok.

Egyébként nem vagyok fogékony a vallás, mint téma iránt, ha azt olyan hittérítős, nagyon megmagyarázós, erőszakos módon erőltetik rám. Meg sem fordult a fejemben még az olvasás előtt, hogy pont a vallás, a hit fogja a legnagyobb hatást gyakorolni rám.
Az írónő sem foglalt állást, hogy most kinek miben kellene hinnie, pusztán csak rávezetett, mennyire fontos, hogy az ember higyjen valamiben és ezt tegye úgy, ahogy számára az a legjobb. Jól esett a lelkemnek, ahogy a két szereplő hitéhez fűződő szokásaikat olvastam. Főleg Eva részénél érzékeltem, mennyire a családi szokásokból fakadt és milyen gyönyörűen kötötte össze az emlékeket a hittel.
Eva fejlődött a legtöbbet és megható volt olvasni, hogy a kisgyermekként nyűgnek érzett szokások, tevékenységek, ahogy felnőtt mennyire átértékelődtek és emlékekké váltak, amelyhez ragaszkodik és személyisége szerves részét képezik.

Rendkívül érdekesen van vegyítve a valóság és a fikció. Én valóban elhittem, hogy két létező szereplő valós történetét olvasom, hiába volt pár rész a valóságtól elrugaszkodott, egy percre sem inogtam meg. Persze, amikor elolvastam a zárógondolatokat kiderült, hogy Eva és Angelo csak az írónő fejében léteztek, de ez semmit nem vont le a történet értékéből.
Rengeteg új gondolattal és tudással gazdagodtam. ez tipikusan az a könyv, amely után többnek érzem magam, hatással volt rám.

Hiába egy kilátástalan korszakról szól a könyv, nekem mégis a hit és a sors, ami eszembe jut róla. Gyönyörű volt, ahogy ez a két fiatal minden viszontagság ellenére is hitt és a sors is úgy alakította a szálakat, ahogy lenniük kellett.
Ennél szebb szerelmes történetet még sosem olvastam. Elképesztő hatással volt rám, és hiába fikció, megerősített, hogy véletlenek nincsenek.

Értékelésem: 5/5 Kedvenc!

Kedvenc idézeteim:

… néha csak a saját poklunkat látjuk.

Igen, szeretem. De a szeretet önmagában még nem bűnös dolog.

Homok és hamu. Az üveg alkotóelemei. Hogy a semmiből micsoda szépséget lehetett alkotni! A lány sosem értette, miért ámult el ezen állandóan babbo. Újjászületés homokból és hamuból. Új élet homokból és hamuból. Eva úgy érezte, hogy újjászületik, megújul minden dallal, minden imával, minden apró, lázadó cselekedettel és megesküdött, hogy folytatni fogja. Megfogadta, hogy nem hagyja magát, üveggé változtatja a hamut, és a bátorsága már önmagában felért egy győzelemmel.

Az élet nem tűnik nagy ajándéknak, ha egyedül kell élni.

Minél többet élt, annál biztosabb lett abban, hogy az emberiségnek sejtelme sincs Istenről vagy a mennyországról. Nem is lehet, ha egyszer ürügyként használják arra, hogy öljenek, büntessenek, hátrányosan megkülönböztessenek a nevében.

Hasonló könyvek:

Képek forrása: pinterest.com