Paullina Simons: A bronzlovas

Eredeti cím: The Bronze Horseman
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Sorozat: A bronzlovas I.
Fordította: Farkas János
Oldalszám: 872

Fülszöveg:

"Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták. 

A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel. 

Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel. 

A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla."

Először a borító keltette fel a figyelmemet, utána a fülszöveg kúszott be a bőröm alá. Sokat gondolkoztam mielőtt megvettem volna, hogy milyen történet lapulhat a csodálatos borító alatt.

Alapjáraton hamar megunom a száraz történelmi eseményekkel tűzdelt történeteket, így féltem tőle, -főleg a terjedeleme alapján-, hogy el fogom unni valahol, vagy óhatatlanul jobban beleszalad az írónő a történelem részleteinek ecsetelésébe, mint én azt szeretném.

Mindig is érdekelt Oroszország, Hitler és a II. Világháború. Mindezt megtaláltam egy könyvön belül, ráadásul fiatalok elmesélésében.

Tánya elbeszélése alapján teljesen más volt követni az eseményeket, mivel még az elején őt sem érdekelte, sőt inkább egy izgalmas kalandnak fogta fel, így nem volt tömény, de mégis kellő információt nyújtott, ahhoz, hogy értsem is az eseményeket.
Érdekes volt, hogy az elején még igazából senki nem fogta fel, hogy tulajdonképpen mi is fog történni, elképzelésük sem volt a rájuk váró borzalmakról.

Sok értékelésben olvastam, hogy ez a könyv egy érzelmi hullámvasút. Rengeteg értékelésben olvastam már ezelőtt is és így nem vettem komolyan. Komolyan kellett volna. A történet fogta az érzéseimet és hol ledobta a pokolba, majd visszahúzta őket, hogy egy kicsit jobban érezzem magam,de utána gondoskodott róla, hogy ne legyek nyugodt mert a tehetetlenségtől borzasztó frusztrált lettem.

Maga a történet két "könyvre" van osztva.

I. könyv

Kapunk egy kis ízelítőt Tányáék életéből, amikor még nem hirdették ki, hogy a németek megtámadták a Szovjetúniót.

Tulajdonképpen egy ideig a kihirdetés után sem változik meg sok minden, hiszen nem fogták fel az emberek és fel sem tudták mérni mi fog következni. Viszont egy nagy dilemmával már az elején szembesül a Metanov család, ami megpecsételi a sorsukat.

Érdekes volt olvasni, hogyan változtak meg a körülmények, az emberek és a gondolkodásmód.

A legjobban ez a rész fogott meg. Nincsenek rá szavak, hogy milyen borzalmakat élhettek át, fokozatosan változtak meg a körülmények és egyre borzasztóbbá vált. Megdöbbentő volt, hogyan képesek újra és újra megoldani a helyzeteket és azzal a 125 gramm fűrészporos fekete kenyérrel is túlélni.

Aranypöttyös könyv, nem véletlenül, de talán még ezen a kategórián is átlép. Megrázó az egész történet, de vannak különösen megrázó jelenetek.

Alexander

Ilyen körülmények között szökken szárba egy szerelem két fiatal között, ami először nagyon mesebelien és kedvesen indult.

Szerettem, azokat a pillanatokat, amiket együtt töltöttek. Apróságoknak is tudtak örülni és szó szerint első látásra megtalálták azt, amit mások egész életükben nem találnak.

Ezután jöttek azok a történések,amiket nem értettem és egyáltalán nem tudtam hová rakni. (Spoilerezni fogok, de letakarom, így, aki nem szeretné elvenni magától az élményt, ne olvass a kitakart részeket.!)

Értettem, hogy miért nem lehetett Dásával beszélni, de komolyan ez volt a legjobb módja? Amint Dása a képbe került nekem Tánya és Alexander szerelme elindult egy másik vágányon. Onnantól Alexandert nehezen tudtam elviselni. Ő lefeküdhet Dásával, neki mindent szabad te Tányára rá sem nézhet más, mert Alexander kikéri magának és rögtön elbeszélget "Tányecskával".

Nem sok szereplőt találtam, akiket megkedveltem. Alexandert általában nagyon gyűlöltem és - ilyen még soha nem volt - de, mint ahogy találok könyves álompasikat na ő pont az ellentéte lett, mondjuk a könyves rémálompasi. Egy ideig elvarázsolt,de utána sorban felbukkantak azok a tulajdonságok, amiket nem tudtam elviselni.

Ő az a típusú férfi, akit a hátam közepére sem kívánnék.

Tánya családját sem értettem sokszor, főleg a nélkülözésekkel teli időszakban. Tánya apja alkoholistává válik, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá a családjának és még a drága vodkát is pusztítja, ami lassan hiánycikk lesz és nagy mennyiségű ennivalót érhetne...

Az édesanyja, Marinka, Dása és mindenki rájár az ennivalóra, amit Tánya próbál beosztani és dugiban felzabálnak előle mindent, amikor ő inkább rájuk gondol és kevesebbet eszik. Egyedül Tánya kel fel korán míg Dása későig alszik, egyedül megy végig az utcán korán,amikor megtámadhatják, megölhetik és mellesleg bombáznak is. Végtelenül legyengült mégis ő tesz meg mindent a családjáért, holott azok a kisujjukat em mozdítják érte, inkább hülyének nézik és kritizálják mindenért.

Tánya

Ez a hozzáállás a családja részéről végtelenül kiakasztott, és egy idő után már a Tánya is ezzel a nekem mindegy, persze legyen úgy ahogy akarod hozzáállással.

Idő kellett, de túltettem magam, vagy inkább megszoktam a szereplők jellemét és teljesen magával ragadott a történet.
Nagyon tetszett az írásmód,magába szippantott, sehol nem untam -pedig majdnem 900 oldal!-. Mindig történt valami, fantasztikusan izgalmas könyv!

II. könyv

A II. könyv elejével nagyon nem voltam jóban. Komolyan, már elgondolkoztam rajta, hogy menet közben véletlenül belekötöttek a történet közepére egy Szürke 50 árnyalata vidéki kiadást...
Alexander birtokló énje itt teljesedett ki igazán. (Mondanom sem kell, hogy nem kedveltük meg egymást jobban.) Agyament dolgokat talált ki, kérdezett meg és "tiltott meg" Tányának.

Ezt a vidéki "idillt" kicsit kezdtem már unni, de végre visszatértünk Leningrádba.

Innentől kezdve nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de még izgalmasabbá vált minden. Elég csavarosra sikerültek az utolsó oldalak bár én nem ilyen befejezésre számítottam és kicsit elégedetlen is vagyok miatta...annyi megpróbáltatás és mégis ez a vége...

Összességében ambivalens érzéseket keltett bennem a mű - ez az értékelésem hosszábból is látszik, azt hiszem ez sikerült a leghosszabbra :D-. Hol utáltam a szereplőkkel együtt, hol pedig oda-vissza voltam érte. A végére azt hiszem a kettő közötti állapotban ragadtam.

Fontos kijelentenem, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem sőt! Nem gondoltam, hogy ennyire megrázó és őszinte történetet fogok hazahozni,de újra megvenném és újra elolvasnám.

Az értékelésnél bajban vagyok a 3,5 és a 4 csillag között ingázok. A háború leírása, Leningrád és minden egyéb miatt nyugodt szívvel megadnám még akár a 4,5-5 csillagot is, de többek között Alexander, ez a se veled se nélküled kapcsolat, Tánya családjának hozzáállása miatt csak a 3,5 csillag mellett tudtam dönteni.

Viszont ez a 3,5 csillag most nem egy gyengébb történetet jelöl, inkább a viharos kapcsolatomat a művel.

Értékelésem: 3,5 / 5

Hasonló könyvek:

Képek forrása: pinterest.com