Samantha Shannon: A Mímes Rend

Eredeti cím: The Mime Order
Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 558

Fülszöveg:

"Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek."

Nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, mivel az első rész egy lázadás közepén ért véget.

Ugyanott folytatódnak az események, ahol abbamaradtak, épp egy menekülés közepében találtam magam. Paigenek és pár társának sikerült megszöknie a táborból így megpróbálnak visszazökkenni a régi életükbe, amit egy hangyányit nehezít, hogy hatalmas képernyőkön szerepel az arcuk és körözik őket.

Paige nem szeretne visszatérni a Hét Pecséthez, viszont rájön, hogy rang és pénz híján nem fog életben maradni. Már semmi nem a régi, végig érződik, hogy nem találja a helyét. 

(forrás)

A táborban történt események után tenni akar valamit az elnyomás ellen és bosszút akar állni a rephaitákon.

"Minden forradalom reggelivel kezdődik, édesem!"

Végül újra Jaxon Hall-nál kötünk ki, lelassulnak az események, látszólag, mintha minden visszatért volna a régi kerékvágásba. Paige viszont nem tud nyugodni, minden követ igyekszik megmozgatni, hogy közölhesse a Látó világgal mit élt át a táborban és mit titkol előlük a kormány. Hatalmas meglepetés éri, látszólag mindenki összezár, a saját piszkos üzleteikkel vannak elfoglalva és próbálják elhallgattatni.

Egy váratlan fordulat történik, már nem csak a kormány körözi,de a Látó világ is ellene fordul. A saját erejéből fedi fel milyen piszkos ügyek folynak a háttérben és egy drasztikus döntést kénytelen meghozni.

"Pénz. Az emberi faj sötét megszállottságának tárgya."

Már a könyv eleje is izgalmasan indul és ez végig hullámzik. Sokszor csak kapkodtam a fejem.

Míg a Csontszüretben inkább a büntetőtábor és a rephaiták kapták a főszerepet, most megismerhettük Scion London alvilágát, a rendeket, és a mímeslordokat/királynőket valamint a Hét Pecsétet.

Nem teljesen emlékeztem minden képességre, így megpróbáltam segítségül hívni a könyv hátuljában található listát, de a legfeleslegesebb dolgokat is megtaláltam (pl. utcagyerek fogalmát ?!) csak azt nem, amit kerestem.

Nagyon érdekes volt belátni az alvilág működésébe, lassan álltak össze a kirakós darabkái így végig feszülten vártam mi fog kiderülni. Megdöbbentően alakultak az események, minden összefüggött mindennel.

A Hét Pecsét tagjait is megismerhettük, valamint a vezetőjüket Jaxon Hall-t is. Sosem szimpatizáltam vele, hát most már végképp nem is fogok…

(forrás)

"– …Márpedig a szó, édes álomjáróm, a szó – nos, a szó minden. A szó szárnyat adhat annak is, akit eltapostak, akit reménytelenül megtörtek."

Úgy éreztem, mintha ezzel a résszel kezdődne el valójában a sorozat és az eddigiek lettek volna a felvezetés. Jócskán túlszárnyalta az első részt, ami általában nem szokott sikerülni.

A történet utolsó harmadától lehetetlen volt letenni. Annyi minden történt és olyan izgalmasan alakultak az események, hogy csak kapkodtam a fejem. Nem volt biztos a végkifejlet, benne volt, hogy balul üt ki minden.

(forrás)

Valahol olvastam, hogy Arcturus Meshartim (Nagymester) nem kap túl sok szerepet, amit már akkor sajnáltam. Ennek ellenére vagy lehet pont emiatt sokkal többet szerepelt benne, mint vártam. Öröm és "bódógság" ^^ . Újra bebizonyította miért lehetett megkedvelni annak ellenére is, hogy rephaita. A Paige-el folytatott párbeszédeknek ittam minden sorát. Szép gondolatokat fogalmazott meg olyan Nagymesteresen.

Arra sem számítottam, hogy lesz ebben a részben bármennyi romantika, de meg kellett lepődnöm, a romantikus énem is kiélhette magát :D

A végkifejlet pedig zseniális volt. Zseniálisan bosszantó…

Az várható volt, hogyan alakul bár nem volt teljesen biztos. Mintha ténylegesen megérkeztünk volna a történésekbe és most már kezdődne el igazán a háború.

" A lepkék kiszabadultak a dobozból Nashira. Holnap háborúra virradunk"

Az utolsó oldalon történteken pedig tátva maradt a szám.  Nincs egyértelműen leírva, hogy kire gondol az írónő, mégis ennél egyértelműbb nem is lehetne, hogy ki állt át az ellenséghez, mindazok után, ami történt...

Még nagyobb kedvencemmé vált a sorozat és tűkön ülök, hogy folytathassam. Ilyen egyedi és különleges világgal még nem találkoztam. Már alig várom a harmadik részt!

Végezetül a borító mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Nekem határozottan tetszik, imádom a cicákat. Való igaz, hogy nem igazán hozza az első rész stílusát, így nem igazán illenek össze, de akkor is gyönyörű. Direkt kerestem az utalásokat vagy valamilyen apró részletet, hogy miért került a cica a borítóra, de semmit nem találtam. Leginkább arra tudok gondolni, hogy a sötétben rejtőzködő alakokat jelképezheti, akik figyelemmel tartanak mindent…de miért cica? :D 

Az eredeti borító nagyon szép lett és egyértelműen illik a történethez. Nem panaszkodok, én imádom a magyar borítót is, csak nem teljesen passzol össze a tartalommal.

Értékelésem: 5 / 5*  Kedvenc ^^