Jenn Bennett: Alex, nagyjából...

Eredeti cím: Alex, Approximately
Kiadó: Alexandra
Megjelenés éve: 2017
Fordította: Oroszlán Anikó
Oldalszám: 350

Fülszöveg:
„De ​egyetlen embert tudok csak kivenni, ahogy ott áll a jegyárusító fülkével szemben. Porter Roth. Gyönyörű alak. A fején temérdek vadul göndörödő hajfürt. Pimasz mosoly. Ősi ellenségem.”

Bailey „Mink” Rydell megtalálta élete pasiját. Mindketten imádják a filmeket és minden egyes nap beszélnek – Alex tökéletes. Eltekintve attól az aprócska ténytől, hogy még soha az életben nem találkoztak és egymás valódi nevét sem ismerik.

Amikor Bailey ugyanabba a városba költözik, ahol Alex él, a lány úgy dönt, megkeresi. Ám megtalálni valakit a chatelésekre alapozva nehezebb, mint ahogy Bailey elsőre gondolta, főleg úgy, hogy idegesítően magabiztos (és szemtelenül jóképű) munkatársa, Porter Roth minden egyes lépésén jól szórakozik. Vajon nem őrültség ez az egész, és nem lesz csalódás, ha mégis sikerül Alexre rábukkannia?

Bennett könyve rendkívül finoman árnyalt szerelmes regény, amely egyaránt beszél a felnőtté válás nehézségeiről, és a fiatalság minden problémán felülkerekedő életerejéről. Vigyázat, nem csak lányoknak!

Most, hogy itt a nyár megjött a kedvem valami nyári, limonádé könyvhöz és ezt az ötletet, sehogy nem tudtam kiverni a fejemből. Az Alex, nagyjából, olyan könyvnek tűnt, ami megfelel ennek a  vágyamnak így belekezdtem, egyébként is már régóta halasztgatom az olvasását.

Érdekes szituáció, két főszereplőnk az internetnek köszönhetően kerültek kapcsolatba, egy filmes applikáción keresztül ismerkedtek össze. Napról napra többet beszéltek, ugyanaz az ízlésük, a természetük is hasonló, így nem véletlen, hogy megkedvelték egymást. Végül Bailey egy városba költözik Alexel és titokban keresni kezdi, amely több problémával jár, mint gondolta...

Nagyon gyorsan elolvastam, 1 nap alatt kivégeztem, ami elég ritka, főleg mostanában. Érdekelt, hová fogunk kilyukadni.

Az elején minden fejezet végén volak részletek Bailey és Alex beszélgetéseiből. Nem sok, csak fél-egy oldal, de jó volt olvasni, ezeket a részeket szerettem a legjobban. Sajnáltam, hogy kb. a fele után ezek lemaradtak :/

Hozza az igazi nyári hangulatot és pont ezt kerestem, amikor rá esett a választásom. Kivételesen a nyári munka helyszíne is érdekes volt és olyan szituációkba keveredtem, amelyek újak voltak, úgyhogy ebből a szempontból nem mondanám sablonosnak.

Lekötött, megnevettetett, vártam, hogy olvashassam, de mégis most is csak mentegetem. Nem tudom pontosan hol, de valahol a felénél el lett rontva. Már azzal kezdődött, hogy Bailey túlzásba esett ezzel a "hű-de-szexi-vagy-de-letepernélek-" gondolatmenettel, amit nagyjából minden második sorban olvastam. Tikkelt tőle a szemem. Végül a hab a tortára... miért kell minden romantikus könyvbe kötelező elemként beszőni valami halálos betegséget ( nem a főszereplők, de akkor is gallyra vágta a hangulatom...) emellett persze a kötelező felesleges dráma sem maradhatott el.

Pedig esküszöm olyan jól indul, meg voltam győződve, hogy egy újabb gyöngyszem és ismét kedvencet avatok... Erre a második felében besűrít mindent, ami idegesít.

Azonban nem tudok 4 csillagnál rosszabbat adni. A hely, a hangulat és a könyv első része annyira magával ragadott és végülis megkaptam, amiért el szerettem volna olvasni. Emellett a szörf és a hozzákapcsolódó dolgok is megjelentek, ami kimondottan érdekes volt.

Értékelésem: 4/5

Kedvenc idézet:

– Anya azt mondja, mind egyek vagyunk… az emberek, a növények, és az állatok. Ismerjük egymást belülről. Ami eltávolíthat, az a külsőség. A ruháink, a szavaink, a tetteink. Cápatámadások. Lövöldözés. Azzal töltjük az egész életünket, hogy kutatunk valaki után. Néha összezavarodunk, mert hagyjuk magunkat eltántorítani. – Rám mosolyog. – De mi nem hagytuk.