2/07/2026

Takuya Asakura: Az eltűnő Cseresznyevirág Könyvesbolt

Megjelenés: 2025

Kiadó: XXI. Század

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Oldalszám: 238

Fülszöveg:

Ahogy lehull a végső szirom, az utolsó oldalra lapozol…

Üdvözlünk a Cseresznyevirág Könyvesboltban, a könyvrajongók menedékében, amely csak cseresznyevirágzáskor jelenik meg. Amikor kipattannak a finom szirmok, oltalomra találnak a búslakodók, a múlt miatt szenvedők. A boltban a titokzatos fiatal tulajdonos, Sakura, és bölcs kalikó macskája, Kobako várja azokat, akiknek törődésre van szükségük, akik gyógyulni szeretnének.

E könyv négy évszak történetét mondja el: mind a négy látogató egy-egy könyvet tart a kezében, amelyek hidat vernek múlt és jelen között, amelyek által el tudnak jutni a megértéshez, az elfogadáshoz. A könyvesbolt békebeli berendezését frissen főtt kávé illata lengi be. Sakura és Kobako a történetek erejével segít látogatóinak, hogy szembenézzenek a bánatukkal, és újult reményekkel léphessenek tovább.


Egy könyvesbolt, ami csak tavasszal létezik

Az eltűnő Cseresznyevirág Könyvesbolt már az első oldalakon egy különleges hangulatba von be. Az a gondolat, hogy egy könyvesbolt csak a cseresznyevirágzás idején jelenik meg, önmagában is varázslatos, de a regény ezt a koncepciót annyira finoman és érzékletesen bontja ki, hogy olvasás közben szinte éreztem a tavaszi levegőt. A szirmok hullását, a csendes utcákat, a friss tavaszi szellőt — mindezt úgy, hogy közben egy nyugodt, biztonságos térben találtam magam, ahol a történeteknek gyógyító ereje van.

Olyan érzésem volt, mintha én is betértem volna Sakura könyvesboltjába. Mintha egy kicsit megállt volna az idő, és a külvilág zaja elhalkult volna az ajtó becsukásával. Ez az atmoszféra az egyik legerősebb eleme a könyvnek: a szerző nem siet, hagyja, hogy az olvasó is lelassuljon, és belehelyezkedjen ebbe a különleges, átmeneti térbe.

A bolt, amely csak a cseresznyevirágzás idején bukkan fel, nemcsak fizikai hely, hanem egyfajta lelki állapot is. Egy menedék azoknak, akik valamilyen veszteséget hordoznak magukban, és akiknek szükségük van arra, hogy szembenézzenek a múltjukkal. Már ez az alapötlet is sokat ígér, és a könyv végig megtartja ezt a finom, melankolikus varázst.

Négy történet a gyászról és az emlékekről

A regény négy különálló történetből áll, amelyek a saját tempójukban bontakoznak ki. Mindegyik történet középpontjában egy-egy látogató áll, akik valamilyen veszteséggel, fájdalommal vagy lezáratlan múlttal érkezik a könyvesboltba. A bolt tulajdonosa, Sakura, és bölcs macskája, Kobako segítik őket abban, hogy megtalálják azt a könyvet, amely hidat képez múlt és jelen között.

A könyv egyik legérdekesebb eleme, hogy itt a kapcsolatteremtés nem egy kávézóhoz vagy időutazáshoz kötődik, hanem magukhoz a könyvekhez. A szereplők egy-egy történeten keresztül léphetnek kapcsolatba elhunyt szeretteikkel. A könyv felépítése nyilván nagyon emlékeztetett a Mielőtt a kávé kihűl világára, ugyanakkor itt a könyvek válnak a kapcsolódás eszközévé, ami számomra különösen kedves megoldás volt.

Ha egy dolgot kellene kiemelnem a könyvből, az mindenképpen a hangulat lenne. Ez tipikusan az a regény, amely nem a cselekmény gyorsaságával vagy a fordulatokkal dolgozik, hanem az atmoszférával. Lassú, szemlélődő, csendes könyv, amely hagy időt az olvasónak arra, hogy megérkezzen a történetbe.

A cseresznyevirágzás motívuma különösen erős. A mulandóság, és az elmúlás végigkíséri a könyvet. A bolt, amely csak rövid ideig létezik, tökéletes metafora arra, hogy bizonyos lehetőségek és találkozások csak egy adott pillanatban érhetők el. Ha elmulasztjuk őket, talán soha nem térnek vissza.

A könyv olvasása közben többször is azt éreztem, hogy lelassulok. Nem akartam sietni vele. Inkább hagytam, hogy a történetek leülepedjenek, és közben én is egy kicsit csendesebbé váljak. Ez az a fajta olvasmány, amely nem feltétlenül sodor magával, inkább finoman körülölel.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a varázslatos hangulat ellenére a könyv érzelmileg megterhelő is lehet. A gyász, a veszteség és a lezáratlan múlt témái mindvégig jelen vannak. 

Az utóbbi években egyre több olyan könyv jelenik meg, amely hasonló hangulatot és tematikát képvisel. A mágikus realizmus finom formája, a gyász feldolgozása, az idő és emlékek közötti utazás mind visszatérő elemek. Emiatt óhatatlanul is összehasonlítom ezeket az olvasmányokat egymással.

Számomra Az eltűnő Cseresznyevirág Könyvesbolt erősen felidézte a Mielőtt a kávé kihűl hangulatát. A párhuzamok egyértelműek: egy különleges hely, amely csak bizonyos feltételek mellett érhető el, és ahol a látogatók lehetőséget kapnak arra, hogy szembenézzenek a múltjukkal. Ugyanakkor itt a könyvek válnak a kapcsolódás eszközévé.

Őszintén azonban azt éreztem, hogy bár a hangulat és a koncepció nagyon ígéretes, a könyv számomra nem emelkedett ki igazán az utóbbi időben olvasott hasonló történetek közül. Az élmény kellemes és szép volt, de kevésbé hatott rám mélyen, mint néhány más, hasonló témájú regény. 

Ebben a műfajban már sok hasonló hangulatú történettel találkoztam, és talán emiatt nehezebb újat mutatni. A könyv inkább a hangulatával és a csendes erejével hat az olvasóra.

Miért szeretjük mégis az ilyen történeteket?

Minden hasonlóság ellenére az ilyen könyveknek megvan a maguk különleges szerepe. Az ázsiai irodalom egyik sajátossága, hogy képes lelassítani az olvasót. Nem siet, nem harsány, inkább apró részleteken és finom érzelmeken keresztül hat.

Ez a könyv is pontosan ezt nyújtotta. Olvasás közben többször is azt éreztem, hogy egy kicsit más szemszögből nézek az életre. Hogy a mindennapi rohanásból kilépve van idő megállni, visszanézni. Ez az élmény számomra mindig értékes.

A könyv arra emlékeztet, hogy a gyász nem mindig hangos és drámai. Néha csendes, lassú, és hosszú ideig velünk marad. És arra is, hogy az emlékeinkkel való kapcsolatunk folyamatosan változik. Néha elég egy történet, egy könyv vagy egy hely, hogy egy emlék újra felvillanjon.

Kinek ajánlanám?

Az eltűnő Cseresznyevirág Könyvesbolt ideális választás lehet azoknak, akik szeretik a csendes, melankolikus hangulatú történeteket. Azoknak, akik nem feltétlenül pörgős cselekményt keresnek, hanem inkább egy hangulatot, egy érzést. Különösen ajánlom azoknak, akik szeretik a japán vagy ázsiai irodalom lelassult, szemlélődő világát.

Ez a könyv leginkább egy nyugodt délutánra való. Amikor van idő megállni, leülni egy csésze tea vagy kávé mellé, és hagyni, hogy a történetek lassan kibontakozzanak. Nem biztos, hogy mindenkit mélyen megérint majd, de képes arra, hogy egy kicsit csendesebbé tegye a napunkat.

És néha ennyi is elég. Egy könyv, amely nem akar mindent megváltoztatni, csak emlékeztet arra, hogy a történetek és az emlékeink — akár a cseresznyevirágok — rövid ideig nyílnak, mégis maradandó nyomot hagynak bennünk. 🌸

Köszönöm a lehetőséget a XXI. Század Kiadónak!

Értékelésem: 4 / 5