Megjelenés éve: 2020Kiadó: Bloomsbury YA
Oldalszám: 496 oldal
Fülszöveg:
Find the heir, win the crown.
The curse is finally broken, but Prince Rhen of Emberfall faces darker troubles still. Rumors circulate that he is not the true heir and that forbidden magic has been unleashed in Emberfall. Although Rhen has Harper by his side, his guardsman Grey is missing, leaving more questions than answers.
Win the crown, save the kingdom.
Grey knows he’s the heir. On the run since he destroyed Lilith, he has no desire to challenge Rhen. Until Karis Luran once again threatens to take Emberfall by force. Her own daughter Lia Mara sees the flaws in her mother’s violent plan, but can she convince Grey to stand against Rhen, even for the good of Emberfall?
Saját fordítás:
Találd meg az örököst, nyerd el a koronát!
Az átok végre megtört, de Rhen, Emberfall hercege azóta is sötét árnyakkal küzd. Pletykák kaptak szárnyra, hogy nem ő az igazi örökös és tiltott mágia keringhet Emberfallban. Habár Rhen oldalán ott van Harper, de Grey, a testőre eltűnt, még több kérdést hagyva maga után.
Nyerd el a koronát, mentsd meg a királyságot!
Grey tudja, hogy ő az örökös. Mióta megölte Lilithet menekül, de nem akar szembeszállni Rhennel. Egészen addig, amíg Karis Luran még egyszer megfenyegeti, hogy erővel elfoglalja Emberfallt. A saját lánya, Lia Mara is látja a repedéseket anyja kegyetlen tervében, de vajon meg tudja győzni Greyt, hogy kiálljon Rhennel, Emberfall érdekében?
Tavaly már a Curse So Dark and Lonely bevonult a kedvenceim közé és már akkor tűkön ülve vártam a második részt. Tudtam, hogy a névnapom környékén fog megjelenni, nem volt kérdés, hogy mit fogok rendelni.
Amikor kibontottam, megnyugodtam, csodaszép élőben, a polcon is jól mutatnak egymás mellett és nagyon jó volt olvasni.
Egyből visszacsöppentem a világba. Imádok itt bolyongani. Ahogy már valamennyire a fülszövegből is kiderül, ebben a könyvben Grey és Lia Mara kapták a főszerepet, amit én egyáltalán nem bántam. Grey már az első részben is a kedvenc szereplőm volt, ez most sem változott.
Grey elbújt a világ elől és mint istállófiú vállalt munkát egy távoli kis faluban. Elég titokzatos, átlagember vált belőle, kerülte a feltűnést és elvolt az új életében. Azonban az emberek elkezdtek zúgolódni a birodalomban, felütötte fejét egy pletyka, miszerint van egy másik örökös, így egyre nehezebben fogadták el Rhen uralkodását. Rhennek tennie kellett valamit, így elkezdte felkutatni az örököst, akinek mágia folyik az ereiben...
A másik szál Lia Mara új nézőpontja. Egy kis bepillantást adott Karis Luran birodalmába. Lia Mara egyáltalán nem hasonlít anyjára, más nézeteket vall, inkább könyvekkel élesíti elméjét, aminek köszönhetően teljesen másképp gondolkozik, mint a családja. Ez az új személyiség megpróbál békét elérni a két birodalom között, de árulások kereszttüzébe kerül, amiből Greyel egymást segítve tudnak csak kijutni...
Teljesen másképp alakult a történet, mint ahogy én elképzeltem. Nem számítottam új szereplőre, viszont jót tett a történetnek, kiszakadtunk a Harper-Rhen-Grey szerelmi-háromszögszerűségből. Harper most egyébként is elpuhult, állandóan sírós oldalát hozta, pont elég volt belőle, annyi, amennyit szerepeltszinte semmit. Ez Rhenre is igaz, az előző könyvben szimpatizáltam vele, bár hol szimpatikus volt hol nem, na most egyre kevésbé. Értettem, mit miért tesz, de nem értettem vele egyet.
Hatalmas piros pont, amiért Grey volt a középpontban. Az ő karaktere áll hozzám a legközelebb, érdekes volt megfigyelni a gondolatait, és a jellemfejlődését. Testőrből egyszerű lovásszá vált, és mindenáron elutasította, hogy akár király legyen. Azonban ahogy történtek az események, ahogy egyre több minden hatott rá, elkezdett benne megváltozni ez az elhatározás és kezdte elfogadni a sorsát. Ez nagyon érdekes belső folyamat volt.
Hasonló belső folyamat volt megfigyelhető Lia Maránál is. Ő mindig kevésnek érezte magát, azt hitte azért nem őt jelölte ki a trónra az anyja, mert gyengének hiszi, holott pont ellenkezőleg és mások nyitották fel a szemét, és mutatták meg hogyan kellene önmagára néznie.
Sok új szereplő jelent még meg, akik Grey barátai lettek és mindannyian különféle nézőpontokat képviseltek, amelyek terelgették főhősünket.
Ismét nem csalódtam a történetben. Jó volt visszatérni a világába, és imádtam Grey szemszögéből olvasni. Kicsit átvezető kötetnek éreztem, a harmadik részben várhatóak a nagy durranások, ez inkább olyan bemelegítésnek tűnt, de most már úgy gondolom, hogy kellett, nem lett volna jó egyből a közepébe. Elmélkedős könyv, amely megmutatja, hogy sokszor önmagunk ellenségei vagyunk, hiszen lebecsüljük magunkat és ráfogjuk, hogy a környezetünk is úgyis ezt teszi, kevésbé fáj, ha mi is belenyugszunk. Holott van, hogy pont az ellenkezője igaz és kívülről nagyon is erősnek látnak.
Képek forrása: pinterest.com
Grey elbújt a világ elől és mint istállófiú vállalt munkát egy távoli kis faluban. Elég titokzatos, átlagember vált belőle, kerülte a feltűnést és elvolt az új életében. Azonban az emberek elkezdtek zúgolódni a birodalomban, felütötte fejét egy pletyka, miszerint van egy másik örökös, így egyre nehezebben fogadták el Rhen uralkodását. Rhennek tennie kellett valamit, így elkezdte felkutatni az örököst, akinek mágia folyik az ereiben...
A másik szál Lia Mara új nézőpontja. Egy kis bepillantást adott Karis Luran birodalmába. Lia Mara egyáltalán nem hasonlít anyjára, más nézeteket vall, inkább könyvekkel élesíti elméjét, aminek köszönhetően teljesen másképp gondolkozik, mint a családja. Ez az új személyiség megpróbál békét elérni a két birodalom között, de árulások kereszttüzébe kerül, amiből Greyel egymást segítve tudnak csak kijutni...
Teljesen másképp alakult a történet, mint ahogy én elképzeltem. Nem számítottam új szereplőre, viszont jót tett a történetnek, kiszakadtunk a Harper-Rhen-Grey szerelmi-háromszögszerűségből. Harper most egyébként is elpuhult, állandóan sírós oldalát hozta, pont elég volt belőle, annyi, amennyit szerepelt
Hatalmas piros pont, amiért Grey volt a középpontban. Az ő karaktere áll hozzám a legközelebb, érdekes volt megfigyelni a gondolatait, és a jellemfejlődését. Testőrből egyszerű lovásszá vált, és mindenáron elutasította, hogy akár király legyen. Azonban ahogy történtek az események, ahogy egyre több minden hatott rá, elkezdett benne megváltozni ez az elhatározás és kezdte elfogadni a sorsát. Ez nagyon érdekes belső folyamat volt.
Hasonló belső folyamat volt megfigyelhető Lia Maránál is. Ő mindig kevésnek érezte magát, azt hitte azért nem őt jelölte ki a trónra az anyja, mert gyengének hiszi, holott pont ellenkezőleg és mások nyitották fel a szemét, és mutatták meg hogyan kellene önmagára néznie.
Sok új szereplő jelent még meg, akik Grey barátai lettek és mindannyian különféle nézőpontokat képviseltek, amelyek terelgették főhősünket.
Ismét nem csalódtam a történetben. Jó volt visszatérni a világába, és imádtam Grey szemszögéből olvasni. Kicsit átvezető kötetnek éreztem, a harmadik részben várhatóak a nagy durranások, ez inkább olyan bemelegítésnek tűnt, de most már úgy gondolom, hogy kellett, nem lett volna jó egyből a közepébe. Elmélkedős könyv, amely megmutatja, hogy sokszor önmagunk ellenségei vagyunk, hiszen lebecsüljük magunkat és ráfogjuk, hogy a környezetünk is úgyis ezt teszi, kevésbé fáj, ha mi is belenyugszunk. Holott van, hogy pont az ellenkezője igaz és kívülről nagyon is erősnek látnak.
Értékelésem:5 / 5
Kedvenc idézeteim:
Long nights and heavy darkness never keep secrets well.
Do not let your kindness make you vulnerable
Ah, yes, the most dangerous person at the party is always the girl sitting alone with a book.
Choices are never easy. There are good and bad options, but the most dangerous is to not make any choice at all.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése