Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 454
Fülszöveg:
Blue Echohawk doesn't know who she is. She doesn't know her real name or when she was born. Abandoned at two and raised by a drifter, she didn't attend school until she was ten years old. At nineteen, when most kids her age are attending college or moving on with life, she is just a senior in high school. With no mother, no father, no faith, and no future, Blue Echohawk is a difficult student, to say the least. Tough, hard and overtly sexy, she is the complete opposite of the young British teacher who decides he is up for the challenge, and takes the troublemaker under his wing. This is the story of a nobody who becomes somebody. It is the story of an unlikely friendship, where hope fosters healing and redemption becomes love. But falling in love can be hard when you don't know who you are. Falling in love with someone who knows exactly who they are and exactly why they can't love you back might be impossible.
Saját fordítás:
Blue Echohawk nem tudja ki ő. Nem tudja, hogy hívják és azt sem tudja hol született. Két évesen elhagyták és egy vándor nevelte fel, így egészen tíz éves koráig nem járt iskolába. Tizenkilenc évesen, amikor a vele egyidősek már főiskolára mennek vagy haladnak az életükkel, ő még csak végzős a középiskolában. Anya, apa, és remény nélkül Blue Echohawk elég problémás diák. Kemény, vagány és leplezetlenül szexi. Ő a tökéletes ellentéte a fiatal brit tanárnak, aki úgy dönt vállalja a kihívást és szárnyai alá veszi a bajkeverőt.
Ez a története egy senkinek, aki valaki lesz. Egy történet egy valószínűtlen barátságról, ahol a remény segíti a gyógyulást, és a megváltás szerelemmé válik. De szerelembe esni nem is olyan egyszerű, ha nem tudod ki vagy. Szerelembe esni valakibe, aki tudja, hogy ő kicsoda és pontosan tudja miért nem szerethet viszont, talán lehetetlen.
A Different Blue volt a harmadik könyvem Amy Harmontól, azonban ez volt az első, amit angolul olvastam.
A Homokból és hamuból valamint az Arctalan szerelem is nagy hatással volt rám, nem volt ez másként most sem. Amy Harmon bebetonozta magát a kedvenc íróim között, elképesztő tehetséggel nyúl minden témához.
Ebben a könyvben Blue-t magára hagyták, egy motelnél lévő kamionparkolóban betették egy furgonba egy idegen mellé, aki végül felnevelte a kislányt. Járták a környéket, nem telepedtek le, faragásból éltek és nagyon jól elvoltak. Blue félig indián, félig amerikai, Jimmy, a nevelőapja pedig indián. Együtt töltött idejük során a kislány sok indián legendát ismert meg, Jimmy jó mesélő volt Blue pedig imádta a történeteket.
Ezután a 19 éves Blue jelenik meg. Ő volt a tanárok rémálma, flegma és beszólogatós, viszont új történelem tanárt kaptak, a huszonéves, brit Wilson személyében, aki valamit meglátott lányban, és ezután nem tudta kiverni a fejéből.
Amy Harmon mindegyik történetére igaz, hogy egytől egyig eredeti. Itt nagyon tetszett a bekúszó indián kultúra. Ezt a kultúrát is nagyon szeretem, így élvezettel olvastam minden történetet.
A másik nagyon jó választás pedig Wilson személye volt. Hozta a tipikus brit, előkelő tanárformát egy kis fiatalossággal. Imádtam olvasni az piszkálódásaikat, sokat nevettem.
Mélyebben a könyv egyébként az örökbeadás, fiatalkori terhesség, örökbefogadás, az örökbe adott kisgyerek lelki folyamatait mutatja be, ami kifejezetten érdekes volt.
A másik téma, amit érintett a címkézés. Mindannyian belefutunk életünk során, hol mi címkézünk fel valakit, hol minket címkéznek valamilyennek első pillantás alapján. Ez sokszor nagyon fájó tud lenni és egy személyiség igencsak bele tud süllyedni a társadalom által ráaggatott szerepekbe.
Számos idézetet kijegyzeteltem, de ehhez a részhez is volt egy nagyon találó.
"What if what you believe about yourself or about your life is simply a myth that is holding you back?"
"Mi van, ha amit hiszel magadról vagy az életedről csak képzelgés, ami visszatart?"
Összességében Amy Harmon hozta a tőle jól megszokott színvonalat. Különleges történetet alkotott, élveztem olvasni. Fontos témákat boncolgat, de mind közül a címkézés ragadta meg leginkább a figyelmem. Származzanak a címkék csupán gyerekkori csínyből vagy saját beidegződésekből, bármelyik nagy károkat tud okozni.
Értékelésem: 4,5 / 5
Kedvenc idézetek:
What we believe affects our world in a very real way. What we believe affects our choices, our actions, and subsequently, our lives.
What if what you believe about yourself or about your life is simply a myth that is holding you back?
… he was as susceptible as we all are to the influences of a world where people act without thought, live without consciousness, and judge without understanding.
The problem with fixing one problem is that sometimes you uncover two
– What did the old man say?
– He told me not to worry. He said „Women cry. If she's crying over you, she still loves you.”
But there's no way to avoid regret. Don't let anybody tell you different. Regret is just life's aftertaste. No matter what you choose, you're gonna wonder if you shoulda done things different. I didn't necessarily choose wrong. I just chose. And I lived with my choice, aftertaste and all.
“Remove the first two letters off the word history. Now what does it spell?”
“Story,” some eager beaver chirped from behind me.
“Exactly.” Mr. Wilson nodded sagely. “And that’s what history is. A story. It’s someone’s story.
A leírásban megjelenített borítót nagyon szeretem, mivel nekem tökéletesen passzol a kép Bluehoz. Egyből így képzeltem el, amikor olvasni kezdtem.
Azonban találtam egy gyönyörű borító-változatot, ismét egy portugál borító vett le a lábamról, mint a Vörös betűk esetében.
Ha bármelyik kiadó gondolkodna a kiadásban, szerintem ez a borító zseniális lenne:
Képek forrása:
- giphy.com
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése