Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 300
E-könyvben megvásárolható: ekonyv.hu
Fülszöveg:
"A magyar származású Cecil LeBlanc, aki a háború után kislányként került Franciaországba, Párizsban végzi művészeti tanulmányait. Tehetséges festőnek tartják, s egy jómódú galériatulajdonos sármos fia udvarol neki. Minden adott hát ahhoz, hogy Cecil sikeres művészi pályát fusson be, és magánéletében is boldog legyen. Ám arctalan, sötétségbe vesző alakokat ábrázoló, különös hangulatú festményei múltbéli traumákról, mélyen eltemetett titkokról árulkodnak. Cecil maga is úgy érzi, valami hiányzik az életéből, ami nélkül nem tud kiteljesedni sem a festészetben, sem a szerelemben.
„Légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te is benne vagy. Ekkor leszel készen." - Cecilt a mestere ezekkel a szavakkal bocsátja útjára. És bár az egész világ nyitva áll előtte, a lány gondolkodás nélkül Budapestet választja úti céljául. Talán ez lenne a hely, amelyről a mestere beszélt? És az a bizonyos pillanat vajon mikor érkezik el?
Amikor Cecil néhány évvel az '56-os forradalom után megérkezik a magyar fővárosba, élete váratlan fordulatot vesz. Lassan valósággá válik mindaz, amiről eddig azt gondolta, hogy csak a saját maga teremtette álomvilágban létezik. Felsejlik előtte egy különös történet, amely mintha réges-régen esett volna meg vele, és amelynek a szereplőiről sokszor azt hitte, csupán képzelete szüleményei. Mégis ők voltak azok, akik átsegítették a legnehezebb pillanatokon, akik megmentették attól, amit kisgyermekként nem élt volna túl.
Cecil apránként rátalál mindarra, amire egész életében várt. Megismerkedik Endrével, a magyar építésszel, akihez sokkal több szál fűzi, mint korábban hitte volna. Megérti, miért éppen Magyarországra vezetett az útja. Oda, ahol végre felragyog az a fény, amelyben festményeinek elmosódott alakjai visszanyerik arcukat, a fény, amelyben megláthatja önmagát. A saját történetét."
Amikor megláttam, hogy újabb regény érkezik az írónőtől, nem volt kérdés, hogy olvasni szeretném. A borító ismét különleges.
A kialakult járványhelyzet miatt a Jaffa Kiadó új könyvei egyelőre csak e-könyv formátumban jelennek meg, de természetesen, amint helyreáll az élet, érkeznek a hagyományos könyvek is.
Bauer Barbara új művében Cecil életét követhetjük végig. Franciaországból megérkezik Budapestre ugyanis festőként úgy érzi valami hiányzik munkájából vagy talán a saját életéből. Így találkozik Endrével, aki gyászos francia tudásával rögtön elvarázsolja és a lány társává szegődik a fővárosban.
Kalandos nyaruk során együtt próbálnak fényt deríteni Cecil múltjára, de olyan titkokat fednek fel, amelyek mindkettejük életét megváltoztatják.
Az írónő regényeiben mindig az írásmód az első, ami megfog. Kellemes, finom, választékos, gördülékeny, ami engem az első pillanattól elvarázsol. Ez most sem történt másként, ráadásul egyből a helyszíneken találtam magam, átjárt a kor hangulata. Akárcsak Cecil, én is velük együtt fedeztem fel az egykori Budapestet illetve a vidéket.
Eddig már 3 Bauer Barbara regényt olvastam el és mindig megfognak a vidékről szóló részek. Egy vidéki kisvárosban élek, így nekem tökéletesen átadja a hangulatot. Illetve nem csak a vidéki hangulat, ami meg szokott fogni, hanem a magyarság érzése. Ebből a regényből is árad a magyarság, ami megmelengette a lelkem, büszke vagyok, hogy ilyen különleges kultúra részese lehetek, amit talán csak azok érthetnek meg igazán, akik magukénak mondhatják.
Visszatérve a történetre Cecil és Endre a két főszereplőnk, akik között már a kezdetektől egy különleges kapocs kezdett kialakulni. A kapcsolatuk alakulása nagyon szépen végig volt vezetve az egész könyvön, mindennek idő volt hagyva és kölcsönösen tisztelték egymást. Ilyenkor mindig ábrándosan felsóhajtok és irigylem a régi idők udvarlását, amikor még mindenre hagytak időt, nem rohant senki sehová.
Érdekes volt, a francia - és a zsidó vonal is, amelyek keretbe foglalták a történetet. Mindemellé Cecil homályos múltja adott egy misztikus hangulatot.
Még az elején el-eltévedtem a szereplők erdejében, de a végére kitisztult minden.
Összességében az írónő ismét egy új világot tárt elém, kicsit beleláthattam, hogy egy művész hogyan tekinthet a világra. A gyengéim a történelmi romantikusok és magyar helyszínekkel, magyar kultúrával még jobban belopódzott a lelkembe.
Köszönöm a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak!
Értékelésem: 4,5 / 5
Képek forrása:
- pinterest.com
- giphy.com
Kedvenc idézeteim:
– Légy ott! Mindig légy jelen, ha azt akarod, hogy igazán értsenek.
És ha ára van a boldogságnak, az lehet valódi boldogság?
Talán könnyebb ítélkezni, mint megtalálni, miért is lehet köszönetet mondani.
Az ember mindig más után ácsingózik, mint amije éppen van.
Néha elég kimondani azt, ami addig zavaros gondolatként kavarog az ember fejében. De abban a pillanatban, hogy szavakba kell foglalni, rendet teremtve így a gondolatok között, minden a helyére kerül.
– Ritka pillanat volt. Az emberek mindig azt figyelik, hogy mit lehet és mit nem, és azt, hogy mit szólnak mások. Tudod mit szólnak?(…)
– Irigykednek, akkor is, ha tüntetőn a fejüket ingatják, és felháborodott képet vágnak.
A múltat akkor sikerül elengedni, amikor átvesszük tőle az irányítást. Amíg szorít, kínoz, megoldást akar, addig ő parancsol, messziről, az enyészetből, a tehetetlenség reménytelen érzésével töltve el az embert. A múlt nem megváltoztatható.
A lélek sebei nehezen gyógyulnak be.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése