Kiadó: Maxim
Sorozat: Midlife Crisis I.
Oldalszám: 384
Fülszöveg:
Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen?
A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.
Annyira érdekes, mikor befejezek egy könyvet és a következő olvasmányomon gondolkozok, akkor leginkább a megérzéseimre hagyatkozom, hagyom, hogy megszólítsanak a könyvek. Hiszek benne, hogy a könyv választ engem és nem fordítva. Nem véletlen, hogy miért akkor, miért az a könyv akad a kezembe, valamit el akar nekem mondani. Most is határozottan ez történt.
Ránézésre nem számítottam többre, mint egy limonádé szerelmi történetre, amivel majd elleszek. Mivel szerepel a címében a február nem voltam benne biztos, hogy nyár közepén passzolni fog a hangulatomhoz, de semmi ilyen probléma nem volt, a visszaemlékezéksben sok fesztivál és nyári hangulat fogadott, és ez kellemes kettősség volt.
A fülszöveg kellően keretbe foglalja, amit a történetről előzetesen tudni érdemes, nem szeretnék lespoilerezni semmit. Nagyon különleges váltott szemszögben követhettük Josh és Anna gondolatait , és szépen lassan az álmaikon keresztül megismertük a múltat is.
Eszméletlen volt az egész alapötlet. Rögtön belecsöppenünk az események kellős közepébe és az olvasó is a két főszereplővel együtt bogozza ki a múlt kicsit sem egyszerű szálait. Az elején tényleg fogalmam sem volt, hogy most mi van. Elrabolták őket? Vagy egy kiadósabb buli így sikerült? Kavarogtak bennem a kérdések, és még jobban ki akartam deríteni, hogy mi áll a háttérben.
Mindemellett, elvonatkoztatva a konkrét történettől, hihetetlenül fontos mondanivalóval rendelkezik a könyv. Számomra ez volt az első könyv, ami ezt a problémát feszegette és ennyire jól kibontotta.
Ahogy telnek a húszas éveink egyre inkább ránehezedhet az életünkre egyfajta nyomás. Ezt én leginkább társadalmi nyomásként tudnám megfogni, az iskola befejezése után mindenki elkezdi firtatni az életed, hogy na most mi lesz? Erre a legelfogadottabb válasz, hogy jó munkahely, házasság, gyerek vagy még több gyerek, ebben a sorrendben. Mint egy bevásárlólista és pipálgatjuk hol tartunk. Azonban, aki ettől eltérően gondolkozik, nem a jól megszokott lépcsőket koptatja élete során, hanem őt másfelé viszi a lelke, számára más jelenti az életet, mint másnak, akkor jön az ítélkezés, címkézés, értetlenkedés. Azonban ebben semmi botrányos nincs, pusztán be kellene látni, hogy mindenki másképp gondolkozik, mindenkinek másképp érkeznek el az életébe bizonyos lépcsők, lehet el sem jönnek, vagy más lépcsőket választ. Mindenki saját maga tudja, hogy számára mi a jó, vagy, hogy milyen ütemben szeretne haladni és véleményem szerint ez is azon dolgok közé tartozik, ami mindenki magánügye, nem pedig közítélkezés tárgya.
"Szerintem nem hangzik szörnyen, ha az ember mást akar, mint a többiek."
Josh és Anna a két ellentétet képviseli. Anna, akinek álom élete van, férjhez ment, van biztos munkahelye és családalapításon gondolkozik, előkelő vacsorákon fordul meg és a barátnői már a babázós fotóikkal bombázzák minden létező felületen, ő azonban mégis boldogtalan, nem találja a helyét.
Josh pedig a huszonéves álmodozó, aki nagy álmát kergeti, hogy befutott rocksztár lesz és ebből fog megélni. Mindenki hülyének nézi, a környezetében is ellenzik ezt az elképzelését, mindenki az egyetem-megbízható munkahely-barátnő hármasra fűzné fel az életét, de ő az álmainak szeretne élni és mindezen külső hangok ellenére boldog.
Egyértelmű, hogy amikor ez a két élet találkozik, sok mindent tanítanak majd egymásnak.
A történet is zseniális. Eszméletlenül izgalmas, kiszámíthatatlan és annyit elárulhatok, hogy hiába van benne szerelmi háromszög, nem tudtam nem szeretni. Utálom a szerelmi háromszögeket, de ezt most nem, annyira megfogott mindaz, amit mondani akart az életről.
Még órákig képes lennék írni erről a témáról és erről a könyvről, nagyon megfogott minden egyes mondanivaló, lélekbonbonoknak éreztem, ami sokat töltött rajtam és megerősített, hogy érdemes mindazt követnem, amiben hiszek.
Remélem, hogy mindenki kezébe el fog jutni ez a történet, akinek szüksége van rá. Ha egy kicsit is elgyengültél olvasd el, nem fogod megbánni! Köszönöm, ezt a könyvet! ❤
Értékelés: 5/5 Kedvenc!
Kedvenc idézeteim:
Az nem mindig számít, ha az ember tudja, mit akar. Én mindig tudtam, mit akarok, mégis hülyének néztek miatta.
Pár évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy a házassági papírokkal egész életemre megvettem a mentességet a szerelmi bánat ellen. Mintha egyetlen délután és két fogadalom bárkinek bármi biztosítékot adna arra, hogy három év múlva is ugyanaz az ember marad.
Képek forrása: pinterest.com
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése