Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 320
Fülszöveg:
„A felhők nem bírják el az emberek terheit.”
Vannak történetek, amelyek a szavakon túlról súgnak, beszélnek hozzád, hogy meghalld a saját belső, titkos éned énekét.
Juliet, Andreas és a titokzatos Sol talán mindig is egymást keresték. Furcsa véletlenek, látható és láthatatlan események sodorják őket egymás felé…
Egy írónő, akibe az ereje miatt szerettek bele a férfiak, azonban a végén mind el akarták tőle azt venni. Egy üzletember, akivel gyermekkorában az apja kegyetlenül bánt, most pedig csak arra vágyik, hogy bántsák. Egy fiatal, öltönyös bűnöző, aki sötét sorsot örökölt, viszont ki szeretne törni a végzet béklyóiból, és új életet kezdeni. De mit keresnek ők együtt, egy történetben?
A válasz egyszerű. Egymást.
Mert egy idő után már nem tudunk egyedül fejlődni és megtanulni szeretni. Hisz mindannyian, egész életünkben szeretni tanulunk.
Barna Berni regénye különös esszenciája a romantikának, a kalandnak és a lélekfejlődés kanyargós útjainak, ami megérint, felkavar és végül választ ad számtalan általunk is megélt kérdésre. Van-e jó és rossz? Hogyan válhatnak a sérüléseink a segítőinkké? Van-e téren és időn átívelő szerelem?
Barna Berni Nem a te hibád c. könyve elemi erővel hatott rám, így rendkívül kíváncsi voltam legújabb művére, a Juliet Sol-ra. E könyv egy lenyűgöző utazásra invitál, ahol a romantika, kaland és az emberi lélek mélységei egyszerre kavarognak.
A történet romantikát, kalandot és lélekfejlődést ötvözve válaszol sok fontos kérdésre az életről, a szeretetről és a sorsról Juliet, Sol és Andreas viszonyán keresztül. Juliet, a főszereplő, egy erős és független nő, aki mégis sérülékenyebb oldalát mutatja meg a történetben. A könyv érdekesen játszik a karakterek közötti dinamikával: míg Juliet és Sol kapcsolata erős és sodró lendületű, addig Andreas karaktere mélyebb megértést igényelhet.
Az olvasás közben rengeteg kérdés merült fel bennem az emberi kapcsolatok természetéről és az önismeret fontosságáról. Berni kiválóan keveri össze a romantikát és a lélekfejlődés kanyargós útjait, ami egyedi és elgondolkodtató élményt nyújt.
A Bernire jellemző mélység és magvas gondolatok ismét magukkal ragadtak főleg Juliet vonatkozásában. Tökéletesen leírta milyen ha egy erős, független nő, önmagában kételkedő férfi mellett köt ki. Borítékolható, hogy semmi jó nem sül ki belőle. Betekintést kaptunk ezen párkapcsolatokra egy idő után jellemző belső hatalmi harcokba, amelyet a másik feletti uralkodni akarás mérgező indái fonnak körül, majd, ha ez sem vezet eredményre, van, hogy képbe kerül az erőszak is.
Értettem a karakterek közötti dinamikát és az egyes üzeneteket, amiket hordoztak, mégis kicsit furcsálltam, hogy Juliet, Sollal szemben ennyire fel tudta adni önmagát, számomra túl hirtelen és éles volt a váltás, szerettem az erős, határozott oldalát, és személy szerint úgy képzeltem el, hogy ilyen mértékben lassabban enged be mást az életébe. Andreas-t sok esetben nem tudtam hova tenni, távol áll a világomtól, ám elfogadtam a gondolatait.
Összességében elgondolkodtató mű szerelemről, nőiségről, szabadságról és leginkább az emberi kapcsolatokról, bátran ajánlom, ha valami elgondolkodtatót keresel. Párkapcsolati vonatkozásban számomra is pár dologra rávilágított, érdekes volt elmerülni a szereplők életében.
Köszönöm a lehetőséget az írónőnek! 💝
Értékelésem: 4 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése