Kiadó: Ventus Libro / Kossuth
Sorozat: Az Eredet átka I.
Fordította: Keszter Orsolya
Oldalszám: 480
Fülszöveg:
Amikor a régi titkok lángra lobbannak, minden velük ég.
Egy halandó világban, melyet az istenek elfoglaltak, és varázserejű, gonosz ivadékaik, a Leszármazottak irányítanak, Diem Bellator arra vágyik, hogy elhagyja szegény faluját. Édesanyja hirtelen eltűnése – és egy múltbéli, veszélyes titkának leleplezése – váratlan lehetőséget nyújt Diemnek, hogy belépjen a Leszármazottak sötét, nemesi világába, és kibogozza az anyja által hátrahagyott rejtélyek hálóját.
Míg a haldokló király jóképű és titokzatos örököse figyeli minden lépését, és egy könyörtelen, lázadó szövetség hívja, hogy csatlakozzon az egyre inkább elhatalmasodó polgárháborúhoz, Diemnek el kell igazodnia a szerelem, a hatalom és a politika íratlan szabályai között, ha meg akarja menteni a családját – és a halandókat.
Zseniális kezdés egy felejthetetlen kalandhoz
Vannak könyvek, amelyeket elolvas az ember, majd továbblép. Viszont vannak azok a különleges történetek, amelyek mélyen megérintenek, magukkal rántanak egy másik világba, és nem engednek el. Az Örökláng szikrája pontosan ilyen könyv volt számomra. 2025 első kedvence, és nem is kérdés, hogy az egyik legjobb fantasy, amit az utóbbi időben olvastam.
Már az első oldalaktól kezdve beszippantott a világ, amelyet a Leszármazottak uralnak. Diem, a főhős, bár halandó, mégis különleges – nemcsak a szemszíne miatt, hanem mert gyógyítóként tisztelet övezi. Amikor édesanyja eltűnik, egy olyan útra lép, amely mindent megváltoztat. A palota, a hatalom, a politika és a rejtélyek hálójában sodródva kell megtalálnia a saját útját, és eldöntenie, hogy kiben bízhat – ha egyáltalán bízhat valakiben.
Egy világ, amely él és lélegzik
Az egyik legnagyobb erőssége ennek a könyvnek a világépítés. A fantasy műfajában nem könnyű igazán újszerű és magával ragadó világot teremteni, de itt ez sikerült. A halandók és a Leszármazottak közötti feszültség tapintható, a hatalmi harcok kíméletlenek, és a rejtélyek folyamatosan újabb és újabb fordulatokat tartogatnak, ráadásul a további 8 királyságról még semmit sem tudunk, illetve a Leszármazottak mágiájáról sem derült ki túl sok minden.
Karakterek, akik elevenek és összetettek
Diem karaktere egyszerre volt inspiráló és néha bosszantó – de épp ettől lett igazán emberi. Időnként meggondolatlan döntéseket hozott, mégis olyan erővel és elszántsággal küzdött, hogy lehetetlen volt nem szurkolni neki. A gondolatai, belső vívódásai mélységet rejtettek, a körülötte lévő emberek pedig olyan életigazságokat fedtek fel, amelyek sokszor elgondolkodtattak.
A történeten végigvonuló kérdések is életszerűek és érdekesek voltak, ezt tartom a könyv második legnagyobb erősségének. Diemet gyermekkora óta a gyógyításra készítették fel, ám még maga sem tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni. Ahogy idősödik egyre jobban keresi önmagát, édesanyja eltűnésével identitásának egy darabja is elvész, így nem tudja elhelyezni magát a világban. A másik fontos szál, a gyermekkori barátja, aki rendkívül fontos számára, ám érzi, hogy nem úgy, mint amerre a kapcsolatuk alakul, vívódik magában, ám ő a biztos pont az életében, így nem mer ezzel kapcsolatban mélyebben magába nézni. Számos kérdés felmerül Diem életében, amelyre minden válasz egy másik utat kínál fel.
És aztán ott van Luther herceg… Nehezen vallom be, de talán, hosszú idő óta, letaszította Rhysandot a szívem képzeletbeli trónjáról. A pillanat, amikor belépett a történetbe, mindent megváltoztatott. Karizmatikus, titokzatos. okos és veszélyes – mindaz, amit egy igazán emlékezetes férfi főszereplőtől elvárhatunk, ráadásul sok gondolatot viszek magammal tőle. A közte és Diem közötti dinamika vibráló volt, tele kimondatlan szavakkal és feszültséggel, amely végig fenntartotta az érdeklődésem.
Fordulatok, amelyekre nincsenek szavak
Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy egy fantasy ennyire meglepjen. Az események folyamatosan pörögtek, és amikor azt hittem, kezdem átlátni a történetet, teljesen más irányba kanyarodtunk. A befejezés pedig… egyszerűen letaglózott. Az utolsó oldalak után csak ültem, és próbáltam feldolgozni mindazt, ami történt.
Érződik, hogy ez egy nyitókötet – épp csak belekóstoltam ebbe a világba, és máris vége lett. Az utolsó lapoknál szinte puffogtam a folytatásért, mert egyszerűen képtelen vagyok elengedni ezt a történetet.
Egy fantasy, amely a lelkedig hatol
Nemcsak a történet és a karakterek, hanem az egész könyv hangulata is elképesztően magával ragadó volt. Olyan volt olvasni, mintha a lapokon keresztül valóban beléphettem volna ebbe a világba. Az írásmód és a fordítás zseniális, a történet érzelmekkel és feszültséggel teli, és olyan mély gondolatokat közvetít, amelyek sokáig velem maradnak.
Vannak könyvek, amelyek elbűvölnek, és vannak könyvek, amelyek velem maradnak. Az Örökláng szikrája az utóbbi kategóriába tartozik. Ritkán avatok kedvencet, de ez a történet egyértelműen megérdemelte, hogy fellépjen a kedvenceim polcára. Ajánlom, aki szereti a fordulatokkal teli fantasykat, és aki szeretne egy igazán különleges világba csöppenni.
„Bárkinek, aki ezt olvassa: ragyogj tovább, kicsi láng! Nincs korlátja annak, milyen fényesen tudsz égni.”
Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!
Értékelésem: 5 / 5* Kedvenc / Favourite
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése