Kiadó: Athenaeum
Fordította: Gellért Marcell
Oldalszám: 304
Fülszöveg:
"Emilia, az amerikai festőnő szerelmi bánattól sújtva érkezik az Örök Városba, hogy számot vessen a múlttal. A Michaellel való váratlan szakítás után, a kettesben tervezett romantikus utazás helyett egyedül vág neki az izgalmas kalandnak. Emlékekkel a szívében járja be Róma tágas tereit és zegzugos sikátorait, hogy a város zenéje, művészete és kulináris élményei szabad utat engedjenek a gondolatainak, és szembe tudjon nézni önmagával.
Róma bohémnegyedében, a Trasteverén találkozik a szintén amerikai Johnnal, aki egy idilli élet reményében telepedett le Rómában. A kölcsönös vonzalom hamarosan intim kapcsolattá mélyül, felszínre hozva mindkettőjükben múltjuk legfájóbb emlékeit. Emilia ugyanakkor – életében először – szembesül saját gyengeségével, amely arra kárhoztatja, hogy rockzenész apja sikereinek árnyékában alábecsülje saját művészi kvalitásait. El kell fogadnia ezt az örökséget és minden korábbi döntését, hogy végigjárja azt a belső utat, amelynek során meglepő változásokon megy keresztül."
Az Athenaeum Kiadó gondozásában nemrég megjelent, gyönyörű, Hat nap Rómában már a kinézetével egyből felhívta magára a figyelmem. A borító rendkívül megfogott, egyszerre éreztem valami szépnek, mégis komolynak, ahogy először ránéztem, így mindenképp szerettem volna elolvasni, mostanában egyébként is keresem a lassabb lendületű, mélyebb, lélektani könyveket.
A történet során Emilia kalandját követhetjük végig Rómában. Emilia életébe egy szakítás után csöppenünk bele és a közösen tervezett római útjukra kísérjük el, amire végül csak egyedül tudott elmenni, mivel párjával elváltak útjaik.
Útja során, ahogy egyedül utazik egyre jobban felfedezi önmagát, megismeri lelke mélységeit, végig veszi eddigi élete mozzanatait, mindemellett pedig megismerjük természetesen Rómát is.
Az elején nagyon tetszett a hangulat, egyből elmélyedtem benne, hiszen elmélkedős és mély volt, ami érdekelt, hogy hova fog kifutni.
A könyv elején jellemzően a szakítás, az amiatt érzett üresség és fájdalom a mérvadó, illetve szépen megismerjük kettejük közös történetét, hogyan jutottak idáig, mi volt a végső kiváltó ok a döntésüknek. Ebből a kérdéskörből pedig számomra teljesen olyan karakternek jött le Emília, aki mindent feláldoz a kapcsolatért, semmire nem becsüli magát és szinte eggyé válik a másik személlyel. Elmondása alapján is állandóan azon gondolkozott, hogy a párja elfogadja-e az új ötleteit, vagy bármit, amit csinált, vajon meg fogja-e dicsérni, vajon elismerésére válik majd, amit véghez vitt és már szinte teljesen a férfitól visszaérkező visszajelzések szerint kezdte látni önmagát is. Tisztában volt vele, hogy a férfi kissé többre tartja magát nála, így ő is kevesebbnek érezte magát a másiknál. Saját szavaival el is mondta, hogy minél tovább voltak együtt, annál bizonytalanabbnak érezte magát.
Ez a kapcsolati dinamika engem mélységesen elkeserített és feldühített, szerettem volna megrázni Emíliát, azonban fontosnak érzem, hogy szó esett ebben a könyvben. Elképzelhető, hogy olyan személy, aki szintén benne van egy hasonló szituációban, külső szemlélőként ráébred, hogy az ilyen kapcsolatok nem túl pozitívak a lelki egészségre és az önbecsülésre, ám mindenkinek szíve joga úgy élni, ahogy jónak látja, pusztán számomra, a mentalitásomból és személyiségemből kifolyólag ez elfogadhatatlan, a saját életemben nem is tűrök hasonlót.
Azonban, ahogy olvastam a könyvet, ehhez kapcsolódóan rá is döbbentem, hogy semennyire nem tudok azonosulni a főszereplővel, sőt teljesen egymás ellentétei vagyunk, ami egy ponton zavart is, de talán ide vezetem vissza, hogy a könyv felétől elvesztettem az érdeklődésem.
Erre az érzésemre rátett még egy lapáttal az írásmód. Mindig értékelem, ha új dolgokba futok bele, én még ilyennel nem találkoztam, de volt, amikor zavarta az olvasásom. Az írásmód nagyon csapongott, egyszer csak a múltról beszélt, majd ismét váltottunk a jelenre, és bevallom, volt, hogy vissza kellett olvasnom, hogy most mi újság van, így teljesen megakasztotta az olvasásom menetét sok helyen. Viszont életszerű volt olyan szempontból, hogy abszolút eltudom képzelni, ahogy járta magában a várost, ezek a gondolatok valamiről bevillantak neki, így onnantól ezt a belső folyamatot figyelhettük végig.
A könyvben történő plusz szál bevonásával, az új ismeretséggel kapcsolatban egyelőre nem tudom mit érezzek, számomra hirtelen volt és nem illett bele a lelki problémái sűrűjébe, ráadásul ugyanazokat a mintákat elkezdtem megfigyelni, mint az előző problémájánál.
A befejezés nyitott, ez egy ponton meghökkentett, jobban szeretem, ha lezárunk egy történetet, számomra úgy lesz kerek, bár a könyvre eddig is jellemző volt a légiesség, így ez teljesen hozzá illő befejezés volt, ráadásul az olvasó óhatatlanul el kezd agyalni rajta, hogy vajon hogyan folytatódik az élete.
Összességében érdekes könyv volt, bár be kell látnom, hogy személy szerint nem áll hozzám közel, ám pont ezért erre a történetre különösen igaz lesz, hogy mindenkiből más érzeteket fog kiváltani. Lassú folyású, elmélkedős, az élet nagy dolgairól számotvető írás, melynek hatására talán mi is rápillantunk egy röpke időre az életünk eddigi egészére.
Köszönöm szépen a lehetőséget a Prológus csapatának, illetve az Athenaeum Kiadónak!
Értékelésem: 3 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése