Kiadó: Gamma Csoport
Oldalszám: 430
Fülszöveg:
Te elárulnád a néped a szerelemért?
Két birodalom. Két világ. Népeik ellenségek. A határ a Balaton…
1600-as évek, Tihanyvár.
A három földrészen terjeszkedő Oszmán Birodalom sorra hódoltatja a népeket. A keresztény Európa déli és keleti felét mohamedánok árasztják el – Kelet és Nyugat harcban áll. A Magyar Királyság darabokra szakad és Buda török kézre jut.
A Balatonnál azonban megáll a Próféta zászlaja – a tó a déli partja a törököké, de az északi a keresztényeké. Ha csonkán is, de áll a régi királyság, állnak várak és benne a vitézek. Fent, Tihany szigetének hegyfokán a monostorból erődöt építenek, ami farkasszemet néz törökkel…
A történet Johannáról, a tihanyi révész lányáról szól, akinek az élete és becsülete folyamatos veszélyben van. A várdúlások, portyázások és fosztogatások elől a falvak halász népe, közöttük a lányé is, a nádasokba, vizenyős berkekbe menekül.
Johanna egy nap mégis előbújik a rejtekéből, hogy változtasson a sorsán. Megházasodik, de végül megtörténik, amitől annyian tartanak: elrabolják. Egy naszád a túlpartra, törökföldre viszi és a lány egy muzulmán rabszolgakereskedő házába kerül, ahonnan egy jóbarát segítségével próbál megszökni…
Hősiesség és sarcolás…
Hűség és árulás…
Karády Anna neve számomra már jó ideje egyet jelent a finom líraisággal, a női sorsok érzékeny ábrázolásával és a magyar történelem olyan szeleteivel, amelyekről ritkán olvasunk ennyire emberközelien. A füredi lány óta különös várakozással veszem kézbe minden új könyvét, és ez A talizmán esetében sem volt másként. Olyannyira jellegzetes és felismerhető az írásmódja, hogy még a borítóra pillantva sem lenne szükségem ahhoz, hogy tudjam: Karády Anna szavai vezetnek végig ezen a történeten. Van valami egészen egyedi abban, ahogyan mondatokat formál – mintha nem csupán olvasnám, hanem a lelkemmel érezném.
Történelmi közeg, amely életre kel
A talizmán a Balaton környékére kalauzol el bennünket, egy olyan korszakba, amikor a magyar és a török világ folyamatos súrlódásban létezett egymás mellett. Ez nem a romantikusan idealizált történelem, hanem egy nyers, veszélyekkel teli mindennapokat bemutató világ, ahol a túlélés sokszor fontosabb volt minden másnál. A szerző nagy erénye, hogy nem csupán díszletként használja ezt a korszakot: a történelem szinte lélegzik a lapokon.
A falvak, az erdők, a bujkálás mindennapos tapasztalata olyan természetességgel jelenik meg, hogy az olvasó könnyen belehelyezkedik ebbe a bizonytalan létbe. Érezni lehet az állandó fenyegetettséget, azt a feszültséget, amely akkor is ott vibrál, amikor épp nem zajlik harc. A múlt itt nem távoli és elvont, hanem tapintható közelségbe kerül.
Johanna – egy fiatal lány sorsa a bizonytalanságban
A történet középpontjában Johanna áll, egy fiatal lány, akinek életét édesapja szigorú, ám érthető féltése határozza meg. Az apa mindent megtesz azért, hogy megóvja gyermekét a külvilág veszélyeitől – még akkor is, ha ez bujdosással, elzártsággal és kemény szabályokkal jár. Johanna azonban nem az a fajta karakter, aki belenyugszik a sorsába. Bár tisztában van a veszéllyel, vágyik a kapcsolódásra, az emberi szóra, a szabadság legkisebb foszlányára is.
Ez a belső feszültség – az engedelmesség és az önállóság iránti vágy között – nagyon szépen bontakozik ki a regény során. Johanna alakja hiteles, esendő, és épp ettől válik szerethetővé. Nem hős, nem lázadó ikon, hanem egy fiatal lány, aki próbál eligazodni egy kegyetlen világban.
Johanna életébe különös módon lép be a Török, akit származása miatt a közösség megvet és elutasít. Ez az alak rendkívül erős szimbolikával bír: ő az idegen, az „ellenség”, akitől félni kell, még akkor is, ha emberként talán sokkal több közös vonásunk van vele, mint hinnénk. Johanna és a Török kapcsolata csendesen, fokozatosan bontakozik ki, és nem harsány drámákon, hanem apró gesztusokon keresztül válik jelentőssé.
A regény egyik legszebb vonása éppen az, ahogyan ezt a kapcsolatot ábrázolja: ítélkezés nélkül, finom árnyalatokkal. Ugyanakkor itt éreztem egyfajta hiányérzetet. Szívesen időztem volna hosszabban ebben a kapcsolatban, mélyebben megismerve a Török múltját, gondolatait, belső vívódásait. Ugyanez igaz a török kultúra részleteire is: bár megvillannak izgalmas elemek, olvasóként örömmel merültem volna el még jobban ebben az idegen, mégis ismerős világban.
Nyelvezet és történelem, amely körülölel
Karády Anna nyelvezete ebben a regényben is lírai, érzékeny és rendkívül vizuális. Nem siet, inkább hagyja, hogy a mondatok lassan kifejtsék hatásukat. Olvasás közben gyakran azon kaptam magam, hogy egy-egy bekezdést újraolvasok – nem azért, mert nem értettem, hanem mert annyira szép volt.
Számomra azonban pont ez a komótosság adta meg a történet lelkét.
A regény egyik legnagyobb erőssége, hogy a nagy történelmi eseményeket mindig az egyéni sorsokon keresztül mutatja meg. Nem csataleírásokkal, évszámokkal és politikai játszmákkal találkozunk elsősorban, hanem félelemmel, reménnyel, veszteséggel és apró örömökkel. Johanna történetén keresztül átérezhetjük, milyen lehetett akkor élni, milyen árat kellett fizetni a biztonságért – ha egyáltalán létezett ilyen.
Összegzés – egy belsőleg is ragyogó regény
A talizmán számomra összességében ismét egy olyan könyv volt, amely nemcsak kívül, de belül is elvarázsolt. Bár maradt bennem némi hiányérzet – főként a török kultúra és Johanna valamint a Török kapcsolatának mélyebb kibontása kapcsán –, ez mit sem von le a regény értékéből. Inkább azt jelzi, hogy szívesen maradtam volna még ebben a világban.
Ez a könyv egy újabb bizonyíték arra, hogy Karády Anna milyen magabiztosan és érzékenyen nyúl a magyar történelemhez. Egy szelet múlt, amely közelebb hozza hozzánk önmagunkat is. Olyan olvasmány, amely lassít, elcsendesít, és hosszú ideig velünk marad – akár egy talizmán. ✨
Hálásan köszönöm a lehetőséget az írónőnek!
Értékelésem: 4 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése