Joss Stirling: Lélektársak-Sky

Eredeti cím: Finding Sky
Megjelenés: 2012
Kiadó: Manó Könyvek
Sorozat: Lélektársak I.
Oldalszám: 346

Fülszöveg:

" Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.

Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme. "

2017-ben megtörtént az is, amit eddig még nem tettem. Újraolvastam egy könyvet elejétől a végéig. Voltak már próbálkozásaim hogy újraolvasok ezt azt, de mindig felfüggesztettem, mert még jól emlékeztem rá és hamar eluntam.

Jelen esetben nagyon meglepődtem, mennyire nem rémlett a sztori. 2013-ban olvastam el először, akkor magával ragadott és egy kellemes történetként emlékeztem rá. Voltak főbb jelenetek, amik megmaradtak, de a nagyját teljesen elfelejtettem, jól jött, hogy újraolvastam :)

Nos immár friss élményekkel és + 3 évvel a hátam mögött, nem igazán értek már egyet egykori önmagammal.

Az alapfelvetés, hogy valahol a nagy világban megvan a lélektársad és mellette tudsz majd igazán kiteljesedni, tetszik. Sajnos nem ez a szál kapta a legnagyobb szerepet. Mindig csak oda lett biggyesztve, hogy te az én lélektársam vagy és pont. Ezzel minden meg lett magyarázva, holott ezen kívül nem nagyon tudtunk meg semmit.

(forrás)

A könyv eleje érdekesen indult, rögtön megragadta a kíváncsiságomat, hogy vajon mi történhetett Sky-al. Szépen végig volt vezetve, csak a végkifejlet körül bontakozott ki, így végig piszkálta a csőrömet. 

Igazán a hétköznapi történéseket élveztem olvasni, külön hangulatot adott a sípálya illetve a hegyek.  Különleges lehet ilyen helyen élni :)

" – Tökéletes a magasságod. A mi családunkban mindenki óriás vörösfenyő-méret; egy bonsai pont jól jön a változatosság kedvéért."

Szimpatikusak voltak a szereplők is - Kellyéken kívül persze -, de Sky-al és Zed-el néha nem tudtam mit kezdeni. 

Zed

Zed pálfordulására pislogtam nagyokat. Ő az iskola kemény fiúja, mindenki tart tőle, ezután meg alig lehet levakarni... Semmi átmenet nem volt a két állapot között, elég furcsa volt.Ha nem egyik pillanatról a másikra alakul ki még működött volna, de így elég soknak hatott.

A Benedict család nagyon szimpatikus, bár nekem állandóan az Alkonyatból a Cullen család jutott eszembe :D

Borzalmas dolgok történtek Sky-al is, amit meg is értettem, nehéz lehetett újra kinyílni, de katasztrófa volt, amit leművelt néha. Lehet azért érzem így, mert már kinőttem ebből a viselkedésből, de sokszor fogtam a fejem.

Ha minden nyugis volt, ellenkezett a lélektársas történet ellen, ha veszélyben volt, hirtelen megvilágosodott és rögtön érezte, amit addig nem sikerült. Ezt eljátszottuk kétszer. Sokszor úgy éreztem, hogy csak sodródik az árral és vég nélkül nyafog.

Az FBI-os szál felpörgette az eseményeket. Izgalmas volt, nem nagyon lehetett tudni, hogy másznak ki belőle.

"Tudod, Sky, néha az az érzésem, hogy a saját sztereotípiáink áldozatai vagyunk, mert akkor is elkezdesz alkalmazkodni, ha utálod bevallani az egészet."

Összességében nem rossz történet, megvan a maga hangulata, csak szerintem kinőttem belőle. Számomra már nem elég, hogy a suli ügyeletes rosszfiúja belehabarodik a kis süsü lányba és világra szóló szerelem lesz, amit különböző kalandok és a szereplők döntésképtelensége nehezít. Nekem már kiveszett belőle az a plusz, amit 3 évvel ezelőtt még láttam.

Remélem a többi újraolvasásommal nem fogok így járni :)

Értékelésem: 3,5 / 5