Joss Stirling: Phoenix

Eredeti cím: Stealing Phoenix
Megjelenés: 2013
Kiadó: Manó Könyvek
Sorozat: Lélektársak II.
Oldalszám: 314

Fülszöveg:
"A tizenhét éves Phoenix egy bűnözőkből álló savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyát blokkolni, az időt „lefagyasztani”. Ezt a képességét zsebtolvajként kamatoztatja, amíg nem találkozik Yves Benedicttel. A fiúról azonban hamar kiderül, hogy nem csupán egy célpont …Ő a lélektársa, de az egymásra találás ezúttal sem egyszerű, mert a Közösség a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli. Vajon ők az erősebbek vagy a fiatalok közti kapocs?"

Különleges a sorozat, már megjelenésre is. Nagyon szépek a borítók, harmonizálnak egymással (legalábbis az első három rész). A másik különlegességet a lélektársak gondolata adja. Ráadásul itt vannak még az adottságok. Izgalmas fokozatosan megismerni a savantok képességeit.

Yves
(forrás)

Yves történetére voltam a leginkább kíváncsi. Okos, helyes, magabiztos, udvarias...
Ötletem sem volt,kit szán neki a sors (vagy inkább az írónő :D )
Meglepett a választás, Phoenixel olyanok, mint tűz és a víz.
Phoenix jól feltalálja magát a világában, nem egy elveszett női szereplő. Maga a Közösség és még Phoenix jelleme is nagyon emlékeztetett a Csontszüret c. könyvre.

A könyv eleje nagyon tetszett. Izgalmasan alakultak az események, Phoenixnek folyamatosan agyalni kellett, hogy másszon ki a zűrökből.

Ahogy már az első résznél is, most is ott veszett el nekem az egész történet, amikor Yves megtudja, hogy Phoenix a lélektársa. Most legalább Phoenixben volt valamennyi realitás, mert többször is kételkedett ebben az egészben és óvatos volt.

(forrás)

Yves kiborított. Amint kiderült, hogy lélektársak, Phoenix kispadra került és mindent eltervezett nélküle. Nem is érdekelte mit szeretne, hogyan képzeli el ezt az egészet, szerinte mi lenne a helyes megoldás... Majd ő tudja... Nem csodálom, hogy Phoenix sokszor nem úgy reagált, ahogy elvárta.

Viszont Phoenix monológjai is idegtépőek voltak egy idő után. Bepillantást nyertünk, hogy milyen körülmények között nőtt fel és hogyan. Egy ideig teljesen érthető is volt, hogy nem tartja magát sokra és szégyelli az egész életét. Nade az egész könyvön keresztül ezt olvasni... Yves azzal volt elfoglalva, hogy majd ő szépen egyedül megold mindent, a többieknek addig csend, Phoenix meg azon kattogott, hogy nem ér semmit, hagyja mindenki békén.
Utána arról szóltak a párbeszédek, hogy:
- Mit tervezel? Mondj valamit.
- Bízz bennem. Megoldom.
Végem volt...
Végülis szépen kijöttek a slamasztikából, az a rész különösen izgalmas volt. De, ahogy kifejtette Yves, hogy oldódott meg....fogtam a fejem... Zednek bevillant valami és tippeltek...

Már az utolsó oldalak voltak hátra egyszer csak támadt egy gondolatom, na mondom, ha az tényleg megtörténik most tényleg feladom :D Éééés megtörtént, ilyen nincs :D Felülmúlta az első részt, nem jó értelemben. A sok baby, szerelmem, édesem megszólítást már meg sem említem....

Szörnyen csalódott vagyok. Egyre jobban kezd bennem tudatosulni, hogy kinőttem ebből a történetből. Próbálom a szép és romantikus, tinis oldalát nézni, de nem tudom. Annyi minden miatt sikít a realista énem, hogy nem tudom figyelmen kívül hagyni. Tudom, hogy többségében nem életszerű dolgokról olvasok, de állandóan bosszantott. Nem tudtam belemerülni, sokszor untatott és elkalandoztak a gondolataim is.

Sajnálom, de ez a sorozat engem most nem ért el :/

Kétlem, hogy a harmadik rész ezen változtatni fog, egy kis pihenő után kiderítem.

Értékelésem: 2 / 5