Susan Elizabeth Phillips: Angyali csók

Eredeti cím: Kiss an Angel
Eredeti megjelenés éve: 1996
Megjelenés: 1999 ; 2011
Kiadó: Victoria
Oldalszám: 416

Fülszöveg:

" Alex ​Markov és Daisy olyanok, mint a tűz és a víz. Alex mogorva, (természetesen) jóképű és igazán modortalan azokkal a nőkkel, akiket nem tart többre haszontalan, pénzleső piócáknál. Daisy egyszerű üzleti megállapodásnak reméli a házasságukat, Alex azonban lerántja a felső tízezer világából és ragaszkodik hozzá, hogy Daisy vele tartson oda, ahol dolgozik. Upsz, elfelejtettem megemlíteni, hogy vándorcirkusz igazgató. Daisy ellenben a végtelenségig undorodik az állatoktól. Az undoránál már csak a félelme nagyobb. Amikor márkás ruhában és magassarkúban megérkezik a cirkuszba, úgy érzi magát, mint egy partra vetett hal."

Évekkel ezelőtt mondták már nekem, hogy olvassam el ezt a könyvet, mert nagyon jó. Ránéztem molyon, jelenleg is 95%-on áll, amit nem sok könyv mondhat el magáról. Valahogy a borító vette el a lelkesedésem és annyiban hagytam. Most egy értékelés hatására ezzel a könyvvel indítottam 2017-et :)

Már azzal kezdem, hogy kijavítom a fülszöveget... Daisy nem undorodik az állatoktól, pusztán fél. Főleg a kutyáktól, még a legapróbbaktól is. Nagy különbség.

Rögtön az első oldalakon belecsobbantam a sűrűjébe. Egy házasságkötéssel indítunk, ahol akkor találkozik szinte először a pár. Annyira friss az ismerettség, hogy az újdonsült ara még élete párja nevét is elfelejti :D Ezután, ahogy a fülszöveg is utal rá megkezdődnek a kalandok a cirkuszban.

Kevés könyv témája a cirkusz. Eddig egyedül Darren Shan Rémségek cirkuszában olvastam, igaz az teljesen más jellegű volt.

(forrás)

Engem valahogy magával ragad a cirkusz hangulata. Kiskoromban sokat jártam cirkuszba, mindig tátott szájjal, teljes beleéléssel figyeltem mindent. Tisztán emlékszem az állatok, a pattogatott kukorica, a szalma és a vattacukor illatára. A könyv annyira jól bemutatta ezt a világot, hogy egy- egy előadás alkalmával ismét úgy éreztem, hogy ott ülök a cirkuszban.

Viszont leginkább az kapott főszerepet, hogy hogyan élnek egy előadás után, a mindennapokban. Ez tette igazán érdekessé, hiszen erről már csak kevesen tudhatnak. Hihető volt, teljesen valósághűnek éreztem a leírtakat, ezért is szippantott be teljesen.

"A cirkusznál az emberek megtanulják, ne kérdezősködjenek mások magánéletéről. Ha valaki beszélni akar a múltjáról, megteszi. Máskülönben senkinek semmi köze hozzá."

Alexet valahogy soha nem bírtam nem szeretni. Nem mondom, hogy néha nem csapkodtam volna meg, vagy egyet értettem minden nézetével,de utóbb kiderült ő sem gondolt mindent úgy, ahogy mondott.

Daisy is szeretnivaló. Egyszerűen őt is az első pillanattól kezdve megkedveltem. Eleinte nem volt túl életrevaló, de nagyon szép változáson ment át.

Erre a történetre amúgy is jellemző, hogy tényleges átalakulások mennek végbe. Nincsenek elsietve a dolgok, minden alakul az idő múlásával. Ez nagyon tetszett, mert a mostani könyvekben általában el vannak sietve a történések. Daisy személyisége erőteljes változáson ment át, de Alex jelleme is szépen fejlődött, csak kevésbé észrevehetően.

(forrás)

Érdekes volt olvasni, hogy mitől változik meg két ember kapcsolata egymás iránt. A könyv elején adott volt két idegen, mégis gyökeres változáson ment át a kapcsolatuk. Nem is kellettek nagy dolgok, az egymással eltöltött idő alatt fokozatosan alakult.

Végig lekötött, az első perctől fogva berántott a világába, mégis volt pár dolog, ami zavart.

Sokáig idegesített, hogy Daisyt első látásra megítélték és csinálhatott bármit ez így maradt. Szerencsétlen küzdött, próbálkozott de mégsem ért el szinte semmit, még a saját "férje" sem hitt neki, holott csak az volt az egyetlen kérése, hogy bízzon benne. Sokszor már dühítő volt, Daisy pedig még mindig csak tepert...

"Senki nem alázhat meg engem. Csak én magamat."

A vége is már majdnem elérte az a határt, ami már- már elrontotta az addigi élményt, kicsit lezavartnak is éreztem az utolsó oldalakon. Túl sokszor változtak a vélemények: Most megbocsáthatatlanul haragszok, közönyös vagyok sosem békítesz ki, azután változik és jajj ne sértődj meg, mindent megteszek érted.... De a fordulat nagyon ötletes lett, határozottan tetszett és a többi szereplőnek is jót tett :)

(forrás)

Az állatokkal kialakított kapcsolat oldotta a feszültséget és humoros pillanatokat eredményezett. Ezeket a részeket is nagyon szerettem. Még a Sinjun-al lévő telepatikus kapcsolat is beleillett az egészbe.

Alex és Daisy évődésén is sokat nevettem. Olyan visszaszólások voltak, hogy hangosan felnevettem és vigyorogtam.

A legszebb részek számomra a köréjük kialakított cirkusz-mese volt. Alex, a vad kozák és szende apáca szerelme, akik nem bírják egymás nélkül. Annyira jól volt az egész tálalva, hogy még lapokon keresztül is elolvadtam a sztoritól. 

Összességében sok szép jelenetet köszönhetek a könyvnek. Újra visszacsöppentem a cirkusz világába. Sokat tanultam az emberi kapcsolatokról. A legnagyobb tanulsága mégis a megbélygézéssel kapcsolatos. Daisyt is megbélyegezték, az apjától kezdve mindenki. Őt ez nem érdekelte, csinálta a dolgait, ahogy jónak látta és önmagát adta. Mindenki önmagáért fogadta el és szerette meg, ez a legszebb az egészben.

Nagyon szép történet, megvannak a maga hibái, de semmi sem tökéletes, ettől életszerű. Bátran ajánlom mindenkinek, jót tett a lelkemnek :)

Értékelésem: 4,5/5