Anne Bishop - Vörös betűkkel

Eredeti cím: Written in Red
Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 2016
Sorozat: A Mások I.
Oldalszám: 512

Fülszöveg:

"Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.
Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc."

Meg
(forrás)

Még tavaly karácsonykor találkoztam a könyv beleolvasójával és teljesen magával ragadott. Azalatt a pár oldal alatt annyira magába szippantott, hogy éreztem, nekem ez a könyv KELL. Ritkán van, hogy ennyire rápörgök valamire, de alig bírtam kivárni, hogy nálam legyen.
Miután megérkezett csak pislogtam a borítóra. Hát valami gyönyörű. Általában nem szeretem, ha személyek szerepelnek a borítón, főleg úgy, hogy látszik az arcuk, de itt minden klappol.

Amint elkezdtem olvasni, egyre jobban beszippantott és nem eresztett. Nagyon érdekes az egész világ, amibe belecsöppentem. Az elején a világ történetének leírása eszméletlenül jó ötlet volt. Nem hosszú, épp annyi, hogy képbe kerüljünk, utána egyből tudjuk miről van szó, csak a történésekre kell koncentrálni.

Simon
(forrás)

Kapásból az események sűrűjében találtam magam. Meggie elmenekül fogvatartói elől egyenesen az Udvarba, ahol a Mások élnek. A Mások különböző klánokból állnak, így vannak például Hollók, Elementálisok, Farkasok vagy Sanguinatik azaz vámpírok. Fontos, hogy itt a vámpírok nem csillognak és a Farkasokkal sem szerencsés barátkozni. A Mások a világ urai, az ember csak hús, amit bizonyos okokból megtűrnek maguk körül, ha rendesen tud viselkedni.
Leginkább Nalini Singh teremtményeihez és világához tudnám hasonlítani. Ő a kedvenc íróm, eddig még nem igazán találkoztam olyan művel, ami azt a szintet megközelítette, de Anne Bishop megcsinálta. A teremtményei kegyetlenek, intelligensek mégis érzékenyek és védelmezőek ha a sajátjaikról van szó.
Meggievel együtt ismerjük meg az Udvar működését és annak lakóit. Rendkívül összetett világot sikerült felépíteni, a karakterek is nagyon kidolgozottak.
A történet szempontjából egy ideig nem igazán történt semmi, csak az Udvar hétköznapjaival ismerkedtünk meg és mégis nagyon jó volt. Egy idő után már én is úgy éreztem, hogy ott vagyok velük. Sokat nevettem a posta pónikon is vagy, hogy Meggie, hogy nevelte a Farkasokat. A Hollók meg csoda bolond egy klán :D Nagyon tetszettek az egyedi ötletek. Az Udvar megismert lakóit egytől-egyig megkedveltem. Simon sokszor túlzásba viszi a főnökösködést, de nagyon aranyos, ha nem tud mit kezdeni a helyzettel és lefagy :D Henryhez, a grizzly medvéhez nagyon illet a "spirituláis vezető" szerep. Vlad volt még a másik kedvencem, de Jaken is sokat nevettem.
Egy percig nem unatkoztam, egyre izgalmasabbá váltak az események.
Asia-t meg tudtam volna fojtani. Szörnyű, hogy az emberek ennyire rosszindulatúak és haszonlesők tudnak lenni.
Kaptunk pár próféciát menet közben is, ezek még jobban fokozták az izgalmakat és a kíváncsiságom, hogy mi is fog történni. A végére már nekem is a torkomban dobogott a szívem. Eszméletlenül izgalmas lett a befejezés.
Végre ismét hatalmas kedvencet avattam. Nalini Singhet nem előzte meg de szorosan ott van a nyomában, remélem a folytatások is ilyen jók lesznek ^^

Értékelésem: 5*/ 5 Kedvenc!

Borító:

A portugál borítót vettük át, ha minden jól megy, ők lesznek a folytatások:

(forrás)

Olyan gyönyörűek lesznek együtt *.*

Érdekesség:

Megtaláltam az eredeti képet, amiből az első rész borítója készült. Nem semmi a különbség.

(forrás)