2/13/2017

Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara


Eredeti cím: A Court of Thorns and Roses
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara I.
Oldalszám: 512


Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
Először is a Türkiz pöttyökre szeretnék kitérni, nem nagyon tudtam mit várhatok a kategóriától, de határozottan tetszik.
Brutalitásból és vérből nem volt hiány, emellé még pár erotikus jelent is beférkőzött.
Aki "kinőtte" a Vörös pöttyöket, de valahogy nem tud azonosulni az Arany pöttyökkel, nekik -nekem- tökéletes kategória lesz ^^


Nade a történet.
Kíváncsi voltam, hogy mit tartogathat számomra, hiszen viszonylag rövid idő alatt nagyon felkapott lett, és a molyon még a %-a is ( jelenleg 96%) hihetetlen jó maradt.
Annyi szép képet láttam, nem bírtam ki és belevágtam lesz, ami lesz alapon. Nem bántam meg.

Kezdem az elején. Elég sokáig nem igazán éreztem, hogy ez most elkapott volna. Húztam a számat rendesen, sokszor háborogtam is magamban. Úgy voltam vele, hogy max. 3 csillagnál többet, erre nem fogok adni...na, - gondoltam magamban -, megint csalódok egy túlhypolt könyvben...

Feyre
(forrás)
A csalódásomhoz nagyban hozzájárult Feyre és a családja. Érdekes volt az eleje, a vadászat, erős főhősnő, oké... utána megismertem a nővéreit és nagyon felidegeltek. Utólag kiderült, hogy a legidősebbnek megvolt rá az oka, de ez így kezdésnek elég idegesítőre sikerült.
Jó volt, hogy a történések közt kiderült, hogy mit gondolnak a falusaik a tündérekről illetve, hogy egyáltalán hogy alakult ki ez a nem túl baráti viszony. Így könnyen érthetővé vált Feyre hozzáállása.

"Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy."

A Tavasz udvarában látszólag beigazolódnak az előítéletek, de egyszerre valami megváltozik. Na valahol itt szippantott be, de teljesen.


A világ kidolgozása valami eszméletlen. Gyönyörű az egész és olyan szépen, cseppet sem unalmasan van leírva. Már a különböző udvarok nevei is nagyon ötletesek, már csak azért is várom a 2. részt, hogy még többet ismerjek meg a világból *.*

A Tavasz udvarában szépen lassan elkezdtem megkedvelni mindenkit, nem kevés kalandon mentek keresztül. Tamlin is egyre jobban a szívemhez nőtt.
Különleges volt a tüzek éjszakája vagy a napfordulós fesztivál. Egyedi dolgokkal találkoztam.
Számtalan különféle tündérfaj megmutatkozott. Csúnyák, gonoszak, szépek, még gonoszabbak... Már kezdem megszokni, hogy a tündéreket nem Csingilingként fogom elképzelni :D

Utána csak pislogtam micsoda csavarok történtek. Nem akarok lespoilerezni semmit, de eléggé meglepődtem egymás után többször is.
A könyv utolsó része valami hiheteten izgalmasra sikerült, nem is gondoltam ilyesmire. Rhys is sokkal szimpatikusabbá vált, először nem igazán kedveltem, de ez eléggé megváltozott. ^^

A végén volt a legnagyobb döbbenet, de pont ezért alig várom már a következő részt.

Az élményt csak Feyre rontotta le számomra. Értem, hogy ember és így a gyengeségeit is kellően kellett érezékeltetni, de sokszor nagyon nem bírtam. Egyszer sír valamiért, miután megkapja visszasírja, ami addig volt... Nem tartom túlzottan okos karakternek sem - a hiányosságától eltekintve sem -. Az adódott problémákat mások oldják meg. Olyan, mint egy rossz gyerek. Állandóan csak azért is az ellenkezőjét csinálja, mint amit mondanak neki, utána bepánikol ha bajba keveredik és örökké meg kell menteni...Ezenfelül ha még összezárják valakivel egyből "tűzbe jön"...jajj már :D Nem lopta be magát a szívembe... :D

"– Örülj, hogy emberi szíved van, Feyre. Csak sajnálhatod azokat, akiknek nincsenek érzéseik."

Összességében viszont egy nagyon jó történet. Különleges, jól felépített, tetszetős, egyedi világával engem megvett magának.
Rhysand és Tamlin is nagyon erős karakterek, nem is tudnék dönteni, melyikükkel szimpatizálok jobban.
Kivételesen, de megértem a hypot, ami a könyvet körül lengi. A kezdeti nehézségek után jól szórakoztam, ha leraktam is azon gondolkoztam, vajon mi fog történni és szerettem abban a világban lenni.
Tamlin és Rhysand


Értékelésem: 4,5 / 5



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése