Benjamin Alire Sáenz: Aristotle ​and Dante Discover the Secrets of the Universe

Hungarian title: Aristotle ​és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Published: 2012
Pages: 359

"A lyrical novel about family and friendship from critically acclaimed author Benjamin Alire Saenz. Aristotle is an angry teen with a brother in prison. Dante is a know-it-all who has an unusual way of looking at the world. When the two meet at the swimming pool, they seem to have nothing in common. But as the loners start spending time together, they discover that they share a special friendship--the kind that changes lives and lasts a lifetime. And it is through this friendship that Ari and Dante will learn the most important truths about themselves and the kind of people they want to be."

Éééééés igen, újra ilyet-még-sose-nem-csináltam-de-2017-ben-megtörtént mérföldkő: sok kútba esett próbálkozás után elolvastam egy egész könyvet angolul! ^^

Nem tudom, hogy miért, de eddig eluntam, rágörcsöltem és egyszerűen nem láttam magam előtt a történteket, akármit csináltam... (Már megszoktam, hogy ha magyarul olvasok egyből elindul a kisfilm a fejemben.) 

Ebben az esetben szinte azonnal belelendültem és észre sem vettem, legalábbis nem gondolkoztam rajta hogy angolul olvasok. Egyszerűen csak olvastam és kész. Nagyon jó érzés volt ^^

Aki szintén szeretne elkezdeni angolul olvasni, bátran ajánlom Aristotle és Dante történetét. Könnyű a nyelvezete és rengeteg egyszerű párbeszéd van, amitől még könnyebb. A sikerélmény garantált ^^

(forrás)

Ha már a szövegnél tartok fontos, hogy megemlítsem: szerintem, ha magyarul olvastam volna nem tetszett volna ennyire az írásmód. Mivel ez volt az első angol olvasásom, örömködtem, hogy mindent értek, de magyarul a sok ismétlés és az egy szóból álló párbeszédek, lehet kikészítettek volna.

Első ránézésre, a borító miatt egyáltalán nem ilyen történetre számítottam. Azt hittem, hogy egy vidám, kalandokkal tarkított, fantasyval átszőtt világot kapok, két tinédzser fiú főszereplésével.
Hát nem egészen.

Témáját tekintve nem mondanám könnyed olvasmánynak, nem gondoltam, hogy ennyire komoly hangvételű és elmélkedő történet lesz.

"– Do you think it's bad- to doubt? 

– No. I think it's smart."

Tulajdonképpen a két fiú, Aristotle és Dante tinédzser korát, útkeresését és szoros kapcsolatát kísérjük végig.

Mindketten maguknak valóak, nem tudnak mit kezdeni a korosztályukkal és magányosak. Egy napon összeismerkednek a medencénél, Dante megtanítja Arit úszni és elválaszthatatlanokká válnak.

Ha jobban belegondolok, nem történnek nagy dolgok. Körülbelül kétszer történt igazán valami, és ennyi.
Aristotle belső monológjain van a hangsúly. Ha másokkal kell beszélgetni egyáltalán nem beszédes, nem is szeret beszélgetni, viszont mindent megvitat önmagával, mérlegeli, hogy ezt érdemes-e elmondani másnak vagy inkább tartsa meg magának. A vége általában az, hogy megtartja a mondandóját magának. Korához képest érett gondolatai vannak, a többségén elgondolkoztam és ki is írtam párat.

A tinédzser kor összes nyavalyája bemutatkozik. Eszembe jutott, hogy sokszor én is elviselhetetlen lehettem. Ari egy idő után már kezdett sok lenni és untam, hogy állandóan volt valami baja, sosem volt boldog, minden rossz volt, úgy viselkedett mintha a világ összes problémája az ő nyakába szakadt volna és ezért mindenki hibás. Furcsa ezt huszonéves fejjel olvasni, már nagyon nem tudom se megérteni se tolerálni.

Nagyon szerettem a családjukról olvasni. Kedvesek, megértőek, összetartóak. 

Igaz, hogy Ari családja nem éppen a legjobb módon oldotta meg az Ari bátyjával történteket vagy a háború okozta sebeket, de ezek szépen megoldódtak. A családnál nincs erősebb kötelék :)

"Scars. A sign that you had been hurt. A sign that you had healed."

Összességében nem nagyon tudom, hogy állok ehhez a könyvhöz. A félreértések elkerülése végett semmi problémám nincs a nemi hovatartozásukkal. Véleményem szerint joga van mindenkinek azt szeretni, akit akar. Ettől nem lesz jobb / rosszabb ember valaki, a magánélethez az érintetteken kívül senkinek semmi köze.

Na visszakanyarodva a kapcsolatomra a könyvvel. Nem erre számítottam, mást vártam, de nem mondanám, hogy csalódtam vagy, hogy megbántam, hogy elolvastam.

Voltak szép pillanatok. A sivatagban a csillagnézés nagyon különleges volt.

Ugyanígy szimpatizáltam pár gondolattal. Tényleg elgondolkoztam rajtuk vagy épp egyetértettem.

Egyedi történet önmagunk és a saját utunk kereséséről, a barátságról és az összetartásról.

Ari viselkedése nagyrészt vétkes abban, hogy nem lopta be magát a történet a szívembe. Tényleg sokszor már idegesített és nem tudtam tolerálni tinédzserkor ide vagy oda. Dante levelei is átléptek egy pontot, amit már nem tudtam értékelni.

Értékelésem: 3,5 /5