Megjelenés éve: 2020
Kiadó: XXI. Század
Fordította: Novák Gábor
Fülszöveg:
"Stephan Neumann kezdő drámaíró, befolyásos, jómódú bécsi család sarja. 1936-ban még úgy véli, a nácik nem sok vizet zavarnak: hangoskodnak, primitívek, de ártalmatlanok. Legjobb barátja Zofie-Helene, a keresztény lány, akinek édesanyja egy náciellenes lapot szerkeszt. Amikor a nácik uralomra jutnak, összeomlik a két kamasz gondtalan világa.
A sötétségben megcsillan egy reménysugár: Truus Wijsmuller, a holland ellenállás egyik vezéralakja zsidó gyerekeket csempész ki a náci Németországból. Miután Hitler elfoglalta Ausztriát, ez a vállalkozás egyre veszélyesebbé válik. Európa-szerte lezárják az országhatárokat, és nem engedik be a menekültek tömegeit.
Wijsmuller igyekszik minél több gyereket megmenteni. Versenyre kel az idővel: vajon ki lehet hozni Bécsből Zofie-Helene-t, Stephant és Stephan kisöccsét, Waltert, meg a hozzájuk hasonló ifjakat? Elérhető még London? Veszélyes és bizonytalan élet vár rájuk."
A II. Világháborúról szóló könyvek a gyengéim, így, amikor megláttam Az utolsó vonat Londonba c. könyvet és ezt a borítót egyből el akartam olvasni. A borító csodaszép.
Félve kezdtem neki, nem igazán van benne romantika, amit az eddig olvasott történelmi témával foglalkozó könyveimnél már megszoktam, így csak remélni tudtam, hogy képes lesz lekötni a figyelmem.
Az írásmód egész furcsa. A rövid fejezeteket nagyon élveztem, ezt a fajta írásmódot biztos, hogy nem tudtam volna hosszú fejezeteken keresztül olvasni, mivel számomra túl részletes és túlzottan leíró, de egy két fejezet után se-perc belejöttem.
Rövidek a fejezetek így épp egy bepillantást nyerünk a szereplőink életébe. Több szálon futnak az események, több család sorsát ismerjük meg és pont ettől lesz nagyon érdekes. Jó módú zsidó család, nem zsidó, de zseni lányát egyedül nevelő anya, aki újságíró és nem fél megírni, amit szeretne, valamint egy jólelkű asszony, aki rengeteg kisgyermeket mentett meg ezekben a borzalmakban. Különböző életeket, de a háború borzalmai senkit nem kíméltek.
A történetet 3 kisgyerek és egy plüss nyúl szemszögéből követhetjük, valamint a fent említett felnőttekéből, de a gyermeki szemszögön van a hangsúly. Kicsit megismerjük a háború előtti életüket, így érződött, hogy micsoda változások mehettek végbe, majdhogynem egyik napról a másikra.
A fő szálak Ausztriában futnak, de Truus asszonyság hollandiai.
Truus asszonyság, aki segített a gyerekek kimenekítésében. Ezek voltak a legizgalmasabb részek, szinte a körmöm rágtam, annyira kiszámíthatatlan volt. Lehengerlő nő, eszméletlen volt, ahogy megoldotta a szituációkat.
Ahogy elharapódzott a helyzet Ausztriában, úgy változott meg a szereplőink sorsa. Érdekes volt figyelemmel kísérni, hogyan változtak meg emberéletek mások kénye-kedve miatt.
Számos, a témával foglalkozó könyvet elolvastam már és mindegyik árnyal az eddigi tudásomon. Sosem gondoltam bele a gyerekek helyzetébe.Hogy mi lett velük? Rajtuk ki segített? Hogyan élték meg? Nos, most már pótoltam valamennyire a hiányosságom, nagyon érdekes volt.
Összességében a téma kedvelőinek mindenképpen ajánlom a történetet, egy lassabb kezdés után letehetetlen izgalmak várnak!. Tele van fordulatokkal és hajmeresztő történésekkel.
Számomra még érdeksebbé vált a gyerekek szemszöge miatt, illetve ezáltal beleláthattam a családok életébe, valamint, hogy kit hogyan változtatott meg a történelem legsötétebb időszaka. Minden rémség ellenére a gondoskodás és a szeretet a fő üzenet. Truus asszonyság eszméletlen elhatározása és szeretete, valamint azoké az anyáké, akik ezeket a vonatokat vagy buszokat látták az egyetlen menekülésnek gyermekük számára és habár fogalmuk sem volt mi vár rájuk, odaadták legféltettebb kincseiket egy idegen asszonynak abban a tudatban, hogy valószínűleg sosem látják őket viszont. De megmenekülnek, élni fognak, szívszorító ez a szeretet.
Értékelésem: 4 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése