A blog indulása óta mára már hagyomány, hogy minden évben összegzem az adott év csalódásait és kedvenceit.
Annak érdekében, hogy ne egy keserű hangulattal lépjünk át az új évbe, először jöjjenek a csalódások, majd a kedvencekkel zárom a sort.
Eddig 44 könyvet olvastam el idén, amivel először elértem azt a célt, amit minden évben kitűzök, mégpedig a 40 elolvasott könyvet. Jövőre tehát megcélzom az ötvenet, hátha :D
Mint minden évben, voltak kiemelkedően jó, és kiemelkedően rossz olvasmányélményeim, azonban azt kell mondjam, ha igazán őszinte akarok lenni, ebben az évben kevesebb hatalmas csalódással találkoztam és inkább több volt, ami jó értelemben lepett meg.
Nem is húzom tovább az időt, érkezzen 2020 top 5 csalódása, fordított sorrendben:
5. Nataša Dragnić: Minden nap minden órájában
Volt egy idézet a könyvből, ami tökéletesen lefesti:
" – Tudod mi ez az egész történet?
– Az iszonyat szürrealisztikus ábrázolása?"
Na ennél érzékletesebben nem tudom lefesteni, tökéletesen illik rá. Egy kedves, limonádé történetet vártam, ezzel szemben az a töménytelen mértékű szenvedés, amivel szembetaláltam magam teljesen váratlanul ért.
Egy nyomasztó, értelmetlen történet, ami elszívta az összes életkedvem.
Sok jót hallottam a történetről, ezért esett rosszul, hogy nem tetszett.
Az alapötlet tetszett, fenntartotta az érdeklődésem, de nagyon YA, a Vörös Pötty rendkívül illik rá. Érzelmileg túlfűtött, kakaskodó tinik, akik rögtön megtalálják életük szerelmét. Sokszor beláttam már és ez úgy tűnik nem változik, kinőttem a tini történetekből, így ebből a szempontból ez nem a könyv hibája volt, pusztán nem az én korosztályomnak íródott.
3. Holly Miller: Álmomban már szerettelek
Ahogy közeledek a lista élére, az érzelmeim egyre inkább át akarják venni az irányítást felettem.
Ez a könyv érzelmileg nagyon megterhelt. Nem szeretem a drámákat, sem a keserű szerelmi történeteket. Hittem benne, hogy ez nem az lesz. Egészen a végéig vártam, hogy nem, ez biztosan nem így történik.
Joel és Callie szerelmének kialakulása is nagyon varázslatos volt, engem teljesen magával ragadott és szinte éreztem milyen mindent felülmúló szerelmet találtak, ami nagy kincs. Számomra tökéletesen bemutatta, hogy milyen az igaz szerelem.
Pont ezért esett ennyire rosszul, ami a könyvben történt. Bevallom, zsepivel a kezemben zokogtam, de nem szeretném többet a kezembe venni.
2. Charles Dickens: Karácsonyi ének
Egy klasszikus, amely elolvasására már nagyon vágytam.
Ismét úgy jártam, mint nagyjából bármelyik klasszikussal. Nekem nem jött át. Értem mit akar és értem a mondanivalót, de nem nyert meg. A karácsonyi hangulatom meg végképp nem jött meg tőle. Sokkal többet vártam, de csalódnom kellett.
1. Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Idén ezt a könyvet sajnáltam a leginkább, hogy nem tetszett. Nagy rajongója vagyok a cirkusznak, mivel a gyerekkoromhoz társítom. Nagymamámmal sokat voltunk cirkuszban és még mindig emlékszek a hangulatra. Nekem a cirkusz a varázslat világa, bármennyire is tudom, hogy ez nem így van, felnőtt fejjel már értem, hogy szemfényfesztés az egész, mégis, mindig keresem azt a hangulatot és egyből visszacsöppenek a kisgyerek énembe, ha rátalálok.
Azonban a Vizet az elefántnak kiölt minden szépséget és varázslatot, amit előzetesen a könyvhöz és ehhez a csodálatos borítóhoz társítottam. A bennem élő gyereknek nagyon rosszul esett.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire depresszív és alpári részek is váltják majd egymást a könyvben, utóbbira pedig elég kicsi az ingerküszöböm.
Én nem tudtam értékelni a valós megközelítést, számomra túl kegyetlen és nyomasztó volt.
Olvastátok esetleg valamelyiket? Mi volt a véleményetek róla?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése