Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 346
Fülszöveg:
Nehezen tettem le, ha muszáj volt, akkor is a történeten jártak a gondolataim.
2035-ben járunk, amikor egy vírus jelenléte általánossá vált és bármikor bejelenthetik a karanténállapotot. Az emberek körében általánossá vált a 1,5 méteres távolságtartás, a maszk és az érintésmentes élet. Sőt mi több, az érintés és a távolságtartás megszegését a törvény bünteti. Bizonyos kor felett az anyák sem érhetnek hozzá gyermekeikhez, egyéb társas érintkezésre pedig a virtuális térben van lehetőség. A technika rendkívül fejletté vált, kialakult a virtuális tér, amelyet annyira meg lehetett szokni, hogy a való élettel sokan nem tudtak mit kezdeni. A virtuális térben mindenki bátrabb és csapongóbb, ugyanis nincs felelősség.
"Talán ez a baj a világgal. Minden csak látszat, és semmi sem valódi."
Kicsit visszatérve a fő szálhoz, Michelle állásinterjúra tart. Nem elég, hogy meg kell szoknia a felhőkarcoló mesterséges intelligenciájának labilis idegrendszerét, még egy férfival is bennragad egy liftben, ugyanis beszabadul az épületbe a vírus, így azonnali karanténállapotot rendelnek el. Vajon mit tesz az összezártság és a távolságtartás hosszútávon?
A legelején bonyodalomba keveredünk a mesterséges intelligenciával, ami felkeltette a kíváncsiságom, ez pedig az egész könyvön kitartott.
Jól felépített világba csöppentem, egyedi történettel, kidolgozott szereplőkkel. Miközben olvastam pont azon gondolkoztam, milyen érdekes lesz ezt a könyvet megmutatni a későbbi generációnak, hogy azért mi is átéltünk valami hasonlót.
Viszont a szerelmi szálat egy kicsit instantnak éreztem, mégis rendkívül kedveltem. Annyira elsodortak az események, kedvelhetőek a szereplők, és betudtam a karanténnak, hogy örültem a fejleményeknek. Bár a féltékenykedés és önmarcangolás néha súrolta a határaimat.
Viszont az önmarcangolásról jut eszembe. Nagyon fontos témákat érint. Nem árulok egy nagy spoilert így elmondom, hogy Michelle egy komoly betegséggel küzdött, ami miatt elveszítette a fél mellét, ebben a világban pedig már nem engedélyezik az esztétikai műtéteket. Ez sok vívódást és lelki küzdelmet okozott a számára, viszont fontos dologra hívja fel a figyelmet, az önelfogadásra, nagyon értékeltem, hogy egy ilyen súlyú probléma is szerepet kapott a lapok között.
Az előbb említettek miatt, de ha visszatérek a vírusra és mindarra, ami az embereket éri ebben a világban komoly problémák kerülnek terítékre. Pont ezért nyert meg ennyire ez a könyv, mivel rendkívül mély és rengeteg mondanivalóval rendelkezik, mindemellett letehetetlenül izgalmas.
Összességében számomra hatalmas (!!!) kellemes meglepetés volt. A világ azonnal berántott és egészen addig nem engedett, amíg az utolsó oldalt el nem olvastam. Utolsó oldal, tényleg, jut eszembe... nem lehet így abbahagyni! Még jobban kíváncsi lettem, hogyan másznak ki a slamasztikából.
Aki nem szereti a sci-fit, mint én, ne rettenjen meg a könyvtől, egyáltalán nem éreztem sci-fisnek, pusztán egy új világnak, amit jó volt megismerni.
Számomra egy teljesen új élmény volt, könyvben nem találkoztam még hasonlóval, egyedi, minden túlzás nélkül letehetetlenül izgalmas, mindemellett számos mély mondanivalóval rendelkezik, na meg egy újabb könyves álompasival több :P
Ráadásul volt valami hátborzongató erről olvasni a jelenlegi helyzetben...
Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a lehetőséget!
Értékelésem: 4,5 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése