Bauer Barbara: A fekete rózsa

 

Megjelenés éve: 2020.

Kiadó: Jaffa

Oldalszám: 312

Megvásárolható: jaffa.hu

Fülszöveg:

"Azt ​mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?"

Amióta elolvastam Bauer Barbara Kétszáz éves szerelem c. regényét, most már képtelen vagyok kihagyni akár egyet is az új művei közül. Folyamatosan elvarázsol, ahogy ír. Mindegyik könyvéből árad a magyar életérzés és ez akkora csoda. Sosem volt még rám író ekkora hatással, főleg, hogy tudom, minden könyvében találkozni fogok ezzel az érzéssel.

A fekete rózsában a második világháború eseményeit követjük végig Etyek, és az Etyeken élők szemszögéből. Emberi ésszel felfoghatatlan, hogy miken kellett keresztülmenniük és hogy teltek azok az évek, amikor a háborúból várták haza a szeretteiket. 

Nagyon szeretem a falusi hangulatot, ami árad a lapok közül A falusi szokások, életmód és praktikák mindig elkápráztatnak, most is annyira élveztem ezekről olvasni.

Ismét sok történelmi tudnivalóval lettem gazdagabb. Más úgy tanulni valamiről, hogy nagy általánosságban elmondják, mik történtek ekkor meg ekkor ebben az időszakban, és megint más bepillantást nyerni az emberek életébe. Most megláttam az embereket a háború mögött. Minden katona valakinek az édesapja, szerelme, bátyja, fia volt, és minden asszony várt valakit haza. 

Azonban pont az összetartás és a mindent felülíró szerelem/szeretet a könyv fő üzenete. Elég könnyű megríkatni, könyvnek ez mégis kevésszer sikerül,azonban A fekete rózsa háromszor is könnyeket csalt a szemembe.

Rendkívül mély és megindító alkotás lett, érződik az írónő személyes kötődése.  A szívembe zártam, ahogy Bauer Barbara többi művét is.

Összességében az írónő ismét valami csodálatosat alkotott. Ebben a regényben másképp szerepel a szerelem, de talán ez volt a legszebb formája. Olyan érzésem volt, mint amikor az idős emberek mesélnek a mindent felülíró, örök idejű szeretetről, amikor megtalálták a párjukat. Annus hiába volt fiatal, sosem kételkedett abban, hogy mire lelt rá és minden hányattatás, akadály és még a végeláthatatlan várakozás ellenére sem adta fel. Csodaszép történet volt.

Az értékelést tekintve, azért nem tudtam megadni a maximális 5 csillagot, mivel már több könyvét elolvastam az írónőnek, így óhatatlanul is egymáshoz mérem őket. Mivel a Kétszáz éves szerelem kedvencemmé vált, A fekete rózsa ezzel szemben egy kicsivel alulmaradt. Ettől függetlenül a 4,5 csillagos értékelést egyáltalán nem tartom rossznak, nem is ezzel a célzattal vontam le. Bauer Barbara könyvei minden más könyvhöz mérten egyébként is mindig előkelő helyet fognak elfoglalni a szívemben. :)

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!

Értékelésem: 4,5 / 5

Kedvenc idézetek:

"A sebek nehezen gyógyulnak be, különösen azok, amelyek kívülről láthatatlanok."

"Az öntudathoz nem kell propaganda. Az belül van."

Kép kollázs képeinek forrása: pinterest táblám