Szentesi Éva: Hamvaimból

Megjelenés éve: 2016

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 168

Fülszöveg:

"Ki ez a vagány csaj, aki lazán bemutat a halálnak, kétszer is megnyeri ellene a csatát, és aztán arra teszi föl az életét, hogy felhívja a figyelmet a rákszűrés fontosságára?

„Te vagy a felelős a saját testedért!” – mondja. Már eddig is nagyon sok nő életét mentette meg azzal, hogy kiállt a nyilvánosság elé a saját történetével. Bármelyikünkkel megeshet, amit átélt. Akik elolvassák ezt a megrendítően őszinte könyvet, és tesznek is önmagukért valamit, nagyon sok fájdalomtól megkímélhetik magukat, ha komolyan veszik az üzenetét. Ebben a könyvben végigkövethetjük Szentesi Éva gyógyulásának útját. Karcos, önironikus, őszinte írás. Megfog… és nem ereszt. Igazi. Élő. Példa.

„Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem.”"

Ez egy hosszabb és mélyebb bejegyzés lesz, mint az eddigiek. Nagyjából eddigre érlelődött meg bennem és most úgy érzem, hogy ki kell írnom magamból, amihez ez a könyv megadta a kezdőlökést.

Szabados Ági új sorozatában ismert emberek könyvespolcaira kaphatunk bepillantást, így most Szentesi Éva volt az epizód főszereplője. Nem olvastam még tőle, előzetes ismeretem sem volt róla, így csak hallgattam miről beszélgetnek, amikor szóba került a könyv és a betegsége. Rákos volt, kétszer is igen keményen megküzdött ezzel a förtelemmel.

Nem olvasok betegségekről, rákról meg végképp nem. Sajnos tudom miről van szó. Bennünket is érint. Felvettük ellene a kesztyűt egyszer, most újra felvesszük, de látjuk az utat előttünk és végigmasírozunk rajta. Mégis vannak mélypontok, hogy a szöszbe ne lennének. Na egy ilyen pontomon talált meg a Hamvaimból.

Belekezdtem és egy ültő helyemben kiolvastam. Nem egy szívderítő olvasmány, valamilyen szinten pedig mégis. Tisztelem Évát azért, hogy ez a könyv megszületett. Képes volt a legnehezebb és a legmélyebb pillanatait a világ elé tárni. Ezt innen is köszönöm. Nekem sokat segített. Nem szoktam erről beszélni, mert megégettem már magam vele, kényes téma és jellemzően nem is jól kezelik. Volt a könyvben egy rész, ami különösen megfogott:

"Úgy lopakodtunk végig a városon a XI. kerületből az Uzsokiba, mintha vatta lenne előttünk. Minden mozdulat vagy kátyú iszonyúan fájt, alig mert gyorsan menni. Persze a kocsik mögöttünk dudáltak, bennük a sofőrök anyáztak meg minden, de nem volt energiánk akkor ilyesmire fecsérelni az erőnket. Honnan tudták volna, mi zajlik abban a kocsiban? Azóta, ha valaki tötymörög előttem, mindig arra gondolok, hogy bármi lehet, például szétmarhatta a Contramal (jó erős fájdalomcsillapító) a gyomrát, és nem bír zötyögni a kátyúkon."

Soha senki nem tudja, hogy mi zajlik a másik fejében. Mit miért tesz és miért pont úgy, ahogy. Viszont pont ezért sokaknak halvány fogalmuk sincs, hogy pusztán egy-egy szó, mennyit tud ártani, legfőképpen akkor, amikor a legsebezhetőbb és legmélyebb periódusodban vagy. Az sem jobb, ha nagy nehezen kiküzdötted magad onnan, majd ismét az arcodba vágnak egy szót és kezdheted építgetni az egészet elölről. Bagatellnek hangzik, de nem az. Sosem tudhatja senki, hogy kinek-mi számít bagatellnek, vagy mi fog még hosszú ideig csengeni a fülében. Pont ezért zseniális a kiemelt rész. Érdemesebb lenne nagyobb érzelmi intelligenciával és több empátiával fordulni mások felé. Lehet, hogy egy-egy jó szóval hatalmas erőt tudsz önteni valakibe, míg ez neked szinte erőfeszítésbe sem került. Érdekes dolgok ezek.

Maga a könyv leplezetlenül tárja elénk mindazt, amit átélt és gyanítom, hogy csekély %-a érződik át a lapok közül, pedig így is emberfeletti harc volt. Azonban pont a szókimondása miatt szerettem meg. Nincs hímelés-hámolás, kíméletlen valóság van, azután mindenki kezd vele, amit akar. Egy olyan világban, ahol szinte csak suttogva beszélnek a rákról és valljuk be még mindig elég nagy tabu és tudatlanság övezi, számomra nagy segítség volt, hogy őszintén olvashattam olyantól, aki a legmélyebb poklait is megjárta ennek a betegségnek, mégis túlélte. Erőt adott.
Azok a részek is rendkívül érdekesek voltak, amikor a gondolkodásának változásába kaphattunk bepillantást. Eszméletlen milyen részletességű bepillantást kaptunk az egész folyamatba, de hiszem, hogy pont ezért tud sokaknak segíteni.

Ha már csak a szűrővizsgálatokra hívta fel valaki figyelmét, vagy pusztán arra, hogy tudatosabbak legyünk, vagy értékeljük az egészségünket, de ha valakinek abban segített, hogy átformálja erről a rettegett három betűről a gondolkodását, már megérte.

Összességében egy rövid, de annál velősebb és ütősebb műről van szó. Megviseli a lelket, de nekem segített és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül. Le a kalappal, hogy ez megszületett. Köszönöm! Jó egészséget!

Értékelésem: 4,5 / 5