Megjelenés: 2021
Kiadó: Bloomsbury YA
Sorozat: Cursebreakers III.
Oldalszám: 406
Fülszöveg:
Face your fears, fight the battle.
Emberfall is crumbling fast, torn between those who believe Rhen is the rightful prince and those who are eager to begin a new era under the true heir, Grey. Grey has agreed to wait two months before attacking Rhen, and in that time, Rhen has sought the assistance of a spy despite Harper's doubts.
Fight the battle, save the kingdom.
Meanwhile, Lia Mara struggles to rule Syhl Shallow with a gentler hand than her mother. But after decades of peace since magic was driven out of their lands, some of her subjects aren't happy that Lia Mara has an enchanted prince and magical scraver by her side. As Grey's deadline draws nearer, Lia Mara is forced to question whether or not she can remain allied to his cause.
This compulsively readable saga continues as two kingdoms come closer to conflict--and an old enemy resurfaces who could destroy them all.
Saját fordítás:
Nézz szembe a félelmeiddel és harcolj!
Emberfall hanyatlásnak indult. Két táborra szakadt az ország: vannak, akik Rhent, a jogos örököst támogatják, míg mások egy új korszakot kezdenének a törvényes örökös, Grey uralmával. Grey hajlandó két hónapot várni, mielőtt megtámadná Rhent, azonban Rhen, Harper kétségei ellenére egy kém szolgálatait is belekeveri a játszmába.
Vívd meg a harcot és nyerd el a királyságot!
Mindeközben Lia Mara, anyja uralkodásával ellentétben, gyengédebben igyekszik irányítani Syhl Shallow-t, amivel rendesen meggyűlik a baja. Sőt mi több, az alattvalók helytelenítik, hogy több évtizednyi béke után a mágiát új királynőjük ismét visszahozta az országba egy rettenetes, mágikus lénnyel karöltve.
A sorozat befejező részében a két ország egyre közelebb kerül az összecsapáshoz, viszont egy régi ellenség is feltűnik a láthatáron, aki mindenkire veszélyt jelent.
Mind az első , mind a második részt végtelenül szerettem, így alig vártam, hogy kezembe kerüljön a befejező rész.
Még a második rész olvasása közben, arra gondoltam, hogy ez egy felvezető rész lehet és majd a nagy durranások az utolsó könyvben várhatóak. Sajnos ezt nagyon benéztem. Nem, hogy nem durrant, de még csak nem is pukkant. Annyira más irányba ment el, mint ahogy én azt gondoltam.
Nehezen haladtam az olvasással, mivel mindenki, de tényleg mindenki nyűglődött és önmarcangolt. El voltak foglalva a saját gondolataik ingoványával és ezeket a belső harcokat rendkívül részletesen végigkövethette az olvasó.
Egy idő után tényleg nagyon meguntam. Kellett volna egy jó nagy tasli, hogy tessék észhez térni. Minderre a gyönyörűségre Rhen és Harper modern kapcsolati válságba is került. Én meg pislogtam a lapok között, hogy biztos jó könyvet küldtek nekem?
Ez a huza-vona nagyon sokáig eltartott. Majd véégre elkezdtünk foglalkozni a cselekménnyel is. A közös, régi ellenség egy kicsit feldobta az állóvizet és a lényeg felé terelődött a figyelem. Bár ennek a megoldását is elsietettnek éreztem, mivel ha a könyv 80%-a ezekről a fantasztikus belső viharokról szólt, akkor a főgonoszt ne rendezzük már el 2 fejezetben...
A fennmaradó kb. 20% mentette meg egy kicsit a könyvet. Így egy fokkal szívesebben gondolok vissza rá. Elkezdtek a jó irányba alakulni a dolgok és egy kicsit kaptam vissza az első könyvben megszokott hangulatból. Szívem szerint kivágnám ezeket a részeket, hozzá toldanám a második részhez és tökéletes lenne.
Összességében nézve az egész sorozatot, még mindig különleges és szeretem egyben a polcomon tudni őket. Számomra egyébként is fontosak maradnak, mivel A Curse So Dark and Lonely volt a legelső angol könyvem, ráadásul amerikai, keményfedeles kiadásban rendeltem meg, amitől számomra még különlegesebb (magasabbak és nagyobbak a többi könyvemnél, ami nekem hatalmas dolog volt :D). Utólag visszatekintve jó, ha az ember tisztában van vele, hogy ne várjon a befejező résztől világmegváltó dolgokat. Annyi szent, hogy én túl sokat vártam tőle, ám az utolsó fejezetek visszahozták mindazt, amit szerettem a sorozatban, szívesebben olvastam volna még erről.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése