Eredeti cím: The Sanatorium
Megjelenés: 2021
Kiadó: XXI. Század
Megvásárolható:
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Oldalszám: 400
Fülszöveg:
"Nem akarsz továbbállni.
Vagy már nem is tudsz?
A Le Sommet baljós épület, az erdőben bújik meg, vészesen meredek hegycsúcsok árnyékában, és régóta nyugtalanító szóbeszéd tárgya. Eredetileg szanatórium volt, aztán sokáig üresen állt, csak nemrég újították fel. Luxushotelt nyitottak benne, impozáns, eldugott pihenőhelyet a svájci Alpokban – márpedig ez az utolsó hely, ahová Elin Warner menni akar. Ugyan nyomozó, de jelenleg nem jár be dolgozni, úgyhogy hirtelenjében nincs jó kifogása, miért ne fogadná el a meghívást. Isaac, az öccse – akivel egyébként Elin egyáltalán nincs jóban –, itt fogja eljegyezni menyasszonyát, Laure-t.
Elin érkezésekor óriási vihar készül. Elin már eleve nyugtalan, úgy érzi, valami nincs rendben ezzel a szállodával. Másnap reggelre pedig Laure eltűnik – Elinnek az ösztöneire kell hagyatkoznia, hogy megtalálja öccse menyasszonyát. Minél több idő telik el Laure eltűnése óta, annál inkább bepánikol a vendégsereg. Elinen nagy a nyomás, hogy felmutasson valami eredményt – miközben senki sem sejti, hogy még egy nő eltűnt. Pedig ő lett volna az, aki figyelmeztethette volna a vendégeket, hogy mindenkinek veszélyben forog az élete."
A könyvet elsőként Reese Witherspoon könyvklubjában láttam és egyből felkeltette az érdeklődésem.
A fülszöveg alapján, maga a tény, hogy képbe kerül egy szanatórium, egyből meglódította a fantáziám és arra számítottam, hogy egy roppant félelmetes történettel lesz dolgom. Nem nehéz rám hozni a frászt, így ez szerencsére annyira nem jött be, még az én mércémmel sem ijesztő.
A történetben belegabalyodunk egy mély, családi rejtélybe, amelynek hatására a főszereplőnk, Elin pánikbetegséggel küzd. Azonban öccse meghívja az esküvőjére, amelyet a szanatóriumból átalakított hotelben tartanak meg távol mindentől. Azonban semmi nem úgy alakul, ahogy kellene, egy hatalmas hóvihar teljesen elzárja a turistákat, illetve a személyzetet a külvilágtól, majd kiderül, hogy egy sorozatgyilkos is áldozatait szedi, aki szintén a hotelben tartózkodik. Innentől megindul a rettegés.
Rögtön kezdem azzal, hogy a főszereplőnk, Elin kiborított, főleg az elején. Túl sok volt a tépelődés, túlagyalás, valamint azután is a lehető legrosszabb döntéseket hozta meg, ami roppant idegesítő volt.
A családi rejtély is rém nehezen bogozódott ki, mialatt mindenki amiatt volt hibáztatva.
Az elejére amúgy is jellemző, hogy lassan indul be. Részletes tájleírások és Elin érzelmeinek véget nem érő analizálása körül keringünk, majd elkezdenek történni az események és innentől izgalmassá válik.
A könyv legerősebb pontja az a gyilkos kiléte, a gyilkosságok, illetve a gyilkosságok mögött húzódó érv. A hátérsztori is nagyon ütős tudott volna lenni, ha nagyobb szerepet kap. Úgy érzem, hogy volt egy nagyon jó ötlete az írónőnek, amelyet nem sikerült kiaknáznia. A hasonló múlttal rendelkező építményekkel rendkívül sok mindent ki lehet hozni, általában ezek a legütősebb thrillerek viszont itt mégis hiányérzetem van.
Összességében a hangulat nagyon jól átérződik a lapok közül, a könyv felétől a történések is annyira felpörögnek, hogy csak úgy füstöltek a lapok a kezem alatt. A szanatórium múltja, a gyilkosságok indítékai, illetve magának a gyilkos kiléte is fantasztikus, nem tudtam kitalálni ki lehet az elkövető, valamint a feszültség végig érezhető volt, sosem lehetett tudni mi történik. Azonban a főszereplő, a lassú kezdés, valamint a túlzásba vitt belső tépelődések miatt, csak 3 csillagot tudok adni.
Köszönöm a lehetőséget a XXI. Század Kiadónak!
Értékelésem: 3 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése