Kiadó: Jaffa
Megvásárolható: jaffa.hu
Oldalszám: 382
Fülszöveg:
"Lili és Bálint története az 1848-as szabadságharc idején játszódik. De játszódhatna száz évvel korábban, vagy akár ma is. Mit érnek az érzéseink, ha nem éljük meg őket, a gondolataink, ha nem hallgatunk rájuk? Mit ér a szabadságunk, ha a lelkünkben rabok vagyunk?
Ahogy 1848 tavaszán szerte Európában a hangjukat hallatják a szabadságharcosok, úgy érti meg Lili is elfojtott vágyait.
"Bele akartam bújni egy szárnyait bontogató fiatal lány bőrébe. Érezni akartam, ahogyan felismeri, mit is jelent az igazi szabadság. Ott akartam lenni, amikor először megdobban a szíve, felpezsdül a vére, szóra nyílik a lelke. Ehhez nem is találhattam volna alkalmasabb színteret, mint a szabadságharcot, és benne egy forradalmárt, aki talán sokkal többet jelent a lány életében, mint önmagában a szerelem.
Imádtam írni, Lilivel együtt átélni a fiatalságot, szabadságot, kibontakozó szerelmet!"
Bauer Barbara új regényeit mindig tűkön ülve várom.
Kíváncsian vártam, főleg a magyar történelem miatt és azt kell mondjam, hogyha gimnáziumban a Szabadságharcnál tartanánk, ismét elolvasnám, főleg, hogy tele van tűzdelve izgalmas, apró részletekkel.
Lili nagyon tűzről pattant, energikus, makacs lány. Elküldik otthonról, hogy ne feszegesse a családi titkokat, viszont hazaérkezése után még nagyobb slamasztikába kerül.
Külön érdekesség volt, ahogy megjelentek az akkori elvárások, amelyek a nőket vagy fiatal hölgyeket érintették. Nemcsak a ruházkodásra, a hajviseletre, és a viselkedésre kellett roppant mód figyelni, hanem egyedül nem illett mászkálni, bizonyos helyeket (mint mondjuk egy ügyvédi iroda) egyenesen meghökkentő volt egy fiatal lánynak felkeresni, mondván "milyen ügye lehet egy nőnek". Főleg ezek tükrében volt Lili igazi lázadó és az írónő zseniálisan átadta egy tinédzser lány vérmérsékletét, gondolatait, vívódásait.
Külön érdekesség volt, ahogy megjelentek az akkori elvárások, amelyek a nőket vagy fiatal hölgyeket érintették. Nemcsak a ruházkodásra, a hajviseletre, és a viselkedésre kellett roppant mód figyelni, hanem egyedül nem illett mászkálni, bizonyos helyeket (mint mondjuk egy ügyvédi iroda) egyenesen meghökkentő volt egy fiatal lánynak felkeresni, mondván "milyen ügye lehet egy nőnek". Főleg ezek tükrében volt Lili igazi lázadó és az írónő zseniálisan átadta egy tinédzser lány vérmérsékletét, gondolatait, vívódásait.
Furcsálltam a kialakult helyzetet, reméltem, hogy nem megy el a történet ebbe az irányba, bár így is nehezteltem két szereplőre, de szerencsére ízlésesen volt kezelve, túlzottan nem bonyolódtunk bele, bár más felállásban jobban el tudtam volna fogadni.
Mint mindig, most is magával ragadott a hangulat. Lili vérmérséklete is szórakoztatott, néhol bevallom sok is volt, de pont ettől volt vérbeli tinédzser.
Összességében Bauer Barbara stílusa még mindig utánozhatatlan. Gyönyörűen képes egymásba fűzni a szavakat, fantasztikus, élettel teli szereplőket alkot és mindezt az adott kornak megfelelő köntösbe bújtatja. A történelmi érdekességek és tények olyan könnyen vegyülnek el a sorok között, mint tejszín a kávéban, ezáltal is gazdagítva a történetet, egyedi hangulatot teremtve.
Egy rész különösen megtalált, egy kis enyhülést hozott a lelkemben. Ráadásul rendkívül értékelem a tudást és kutatómunkát, amely bele lett szőve ebbe a különleges regénybe.
Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!
Értékelésem: 4 / 5
Kedvenc idézetek:
Nem mi döntjük el, meddig tart az élet […]
„… az életet az örömök mentén kell élni. Mert az élet pillanatok sora, amibe jut bőven bánat is, így amikor csak lehet, örüljünk annak, ami éppen ott van a kezünk ügyében.”
„ Most még kusza, amit magad előtt látsz, de idővel rátalálsz az irányra, amit neked jelöltek ki. Csak légy türelmes és figyelj.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése