Kiadó: Kossuth
Fordította: Tuza Csilla
Oldalszám: 384
Fülszöveg:
Amikor Selma Lagerlöf elkezdi Stockholmban a tanárképző főiskolát, csomagjában boldog gyermekkorát viszi magával. Egy hajadonnak a diploma megszerzése az egyetlen lehetőség arra, hogy anyagilag függetlenné váljon. Selma soha nem akart férjhez menni, de az írói pálya egész más! Azonban az odavezető út hosszú és nehéz. Otthonát, a Mårbackában fekvő paraszti birtokot – az adósságok miatt – el kell adni, de a legfontosabb dolgot soha nem veszíti el: az önmagába vetett hitét. Elbeszélései megtörik az irodalmi konvenciókat, a társadalmi szabályok határát feszegetik, amivel az írónő kihívja maga ellen a férfiak haragját. 1909-ben a nők közül elsőként kapja meg az irodalmi Nobel-díjat, és Nils Holgersson alakjával az egész világon felébreszti a Svédország iránti vágyakozást. Imád utazni, és szerelmi háromszögben él annak minden magasságával és mélységével.
Elsőként is, fontos megemlíteni, hogy a könyv valóban izgalmasan indult. Az írónő bátorsága és elszántsága, hogy kövesse az álmait és merjen különbözni másoktól, tiszteletre méltó volt. Ráadásul személyes érdeklődésem Nils Holgersson és a történet születése iránt különleges várakozással töltött el, mivel azon reménykedtem, hogy betekinthetek az írás folyamatába és a Selma Lagerlöf fejében megszületett mesébe. Őszintén szólva, ezekre a részekre vártam a leginkább, de sajnálatos módon ezek kevés figyelmet kaptak a könyvben.
Az elején a történet valóban lekötött, hiszen az írásmód mesébe illő volt, ám, ahogyan a történet haladt előre, a valóság egyre inkább beszivárgott, ami kitörölte ezt a mesés varázst. Selma Lagerlöf életmódjával egyáltalán nem tudtam kapcsolódni, és a párbeszédek témái sem mindig fogtak meg, számomra vontatottak és unalmasak voltak. Emellett azt is hiányoltam, hogy a mese teret kapjon a könyvben, hiszen ez volt az, amire talán a legjobban kíváncsi voltam,ám nem ez állt a könyv központjában, ismertünk meg róla részleteket, ám én ennél valahogy többre számítottam.
Sajnálatosan, a könyv nem vált a kedvencemmé, de úgy gondolom, hogy azok számára, akik kedvelik a komolyabb hangvételű műveket, amiket inkább korrajzként lehet értelmezni, és akik érdeklődnek Svédország kultúrája iránt, mindenképpen érdemes lehet elolvasni.
Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!
Értékelésem: 2 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése