Kiadó: Európa
Fordította: Erdős Veronika
Oldalszám: 264
Fülszöveg:
Icsi csupán tizenöt éves, amikor nyomorgó családja eladja egy nyilvánosháznak, hogy attól kezdve önmagára utalva próbáljon meg rájönni, miként lehet túlélni, boldogulni a prostitúció világában, miféle lehetőségeket tartogat számára az élet a társadalom peremén, s van-e még mód visszatérnie a halászfalujába, a gyerekkor ártatlanságához, az ég és az óceán végtelen kékjéhez.
Murata Kijoko műve a 20. század eleji Japánba kalauzolja el az olvasót, egy olyan korszakba, amelyben a lassan teret hódító modernizáció ellenére még az archaikus szabályok határozták meg az alapvetően kiszolgáltatott nők sorsát.
A regény leheletfinom vonásokkal, mégis kegyetlen őszinteséggel ábrázolja nem csupán a bordélyok, hanem az egész korszak reménytelenül merev, patriarchális világát, a nők előtt nyíló lehetőségek és utak tragikus szűkösségét.
Az örömlány nem csupán egy bátor és okos lány története, hanem felemelő példázat is arról, hogy nincsenek olyan merev, ősinek és öröknek gondolt társadalmi viszonyok, amelyeken az emberség, a szolidaritás, a közösség ereje ne lenne képes változtatni, hogy még a legkiszolgáltatottabb helyzetben is van helye a reménynek.
Az örömlány egy megrázó, mégis különösen szép nyelvezettel megírt történet, amely a 20. század eleji Japán társadalmának egyik legsötétebb szeletébe enged betekintést. A regény középpontjában Icsi áll, akit fiatalon, szinte gyerekként ad el a családja egy bordélyházba. Innen indul az ő története – egy olyan világban, ahol a túlélés önmagában is teljesítmény.
A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy egy rendkívül nehéz témát képes „szép köntösben” tálalni. A prostitúció, a kiszolgáltatottság és az emberi méltóság elvesztése mind jelen vannak, mégsem válik a történet nyomasztóan elviselhetetlenné. Ennek oka elsősorban a nyelvezet: a leírások finomak, líraiak, tele vannak olyan jellemző, ázsiai szóvirágokkal, amelyek különös esztétikai élményt adnak az olvasásnak.
A természeti képek rendkívül emlékezetesek – az ég, az óceán, a gyerekkor szabadságának emlékei –, amelyek éles kontrasztot alkotnak Icsi jelenlegi életével. Ez az ellentét nemcsak szép, hanem fájdalmas is, hiszen folyamatosan emlékeztet arra, mit veszített el.
Icsi karaktere érdekes módon nem egy tipikus „erős női főhős”. Inkább egyszerű, néha naiv, sőt kissé butácska figurának tűnik. Mégis éppen ez teszi hitelessé. Az ő szemszögén keresztül látjuk ezt a világot, és ez a nézőpont különösen hatásos: nem elemzi túl a helyzetet, hanem egyszerűen megéli azt. Ezáltal az olvasó sokkal közvetlenebbül szembesül a valósággal.
A regény egyik legmegdöbbentőbb aspektusa az, ahogyan a prostituáltak helyzetét bemutatja. Gyakorlatilag árucikként kezelik őket: eladják őket, majd újabb és újabb adósságokat terhelnek rájuk, így szinte lehetetlenné válik a szabadulás. Még tragikusabb, hogy miközben nem saját döntésükből kerülnek ebbe a helyzetbe, a társadalom mégis megveti őket. Az a gondolat, hogy ezek a nők sokszor az állatokkal egyenlő bánásmódban részesülnek, különösen megrázó.
A női sorsok ábrázolása végig nagyon erőteljes. Nemcsak Icsi történetét látjuk, hanem egy egész rendszert, amelyben a nők lehetőségei rendkívül szűkösek. A könyv ugyanakkor nemcsak szenvedést mutat: helyet kap benne az emberség, a szolidaritás és a közösség apró, mégis fontos megnyilvánulásai is. Ezek adják a történet reménytelibb rétegét.
A regény szerkezete is jól felépített, szép íve van. Nem siet, hagy időt az olvasónak arra, hogy belemerüljön ebbe az idegen, mégis ismerősen kegyetlen világba. Különösen érdekes élmény „belenézni” ebbe a közegbe: egyszerre távoli és nagyon is univerzális, hiszen az elnyomás, a kiszolgáltatottság és a társadalmi képmutatás nemcsak egy adott korhoz vagy kultúrához köthető.
Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak!
Értékelésem: 4/5
