Bauer Barbara: Az aranyműves fia

Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 300

Megvásárolható: jaffa.hu

Fülszöveg:

Dalnok ​Erika szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadóban. Férjét néhány hónapja veszítette el, és most a munkájába menekül. Egy nap különös kéziratra bukkan, amely azonnal megragadja a képzeletét, s némi fáradsággal sikerül is kiderítenie az álnéven beküldött írás szerzőjének kilétét. A neves történész azonban már nem él, így Erika az özvegyét és a fiát keresi fel, hogy engedélyt kérjen a kiadásra. Ám a mű nem teljes: a messzi múltban játszódó, különös, sejtelmes mesének csak az első része készült el. Hiányzik a mese vége, a magyar Szent Korona elkészítésével megbízott aranyműves fiának története.

Amikor Erika megtudja, hogy a szerző fia, Szentesi Zoltán a jogi diploma megszerzése után kitanulta az ötvösmesterséget is, megpróbálja rávenni, hogy írja meg a fiú történetét. Fejezze be ő azt a mesét, amelyet annak idején az édesapja mondott esténként az ötéves Zolikának. Ám a férfi, aki még mindig úgy érzi, fiatalon elhunyt apja cserben hagyta és elárulta őt, nem akar kötélnek állni. Pedig ő maga is éppen azzal a tűzzománc képpel vesződik, amelyikkel apja meséjének hőse a világtól elzárt kolostorban. És úgy is él, akár egy szerzetes. Ideje nagy részét a munkaasztalánál tölti, megszállottan dolgozik, ám Szent Bertalan portréja minden igyekezete és mesterségbeli tudása ellenére csak nem készül el.

Vajon Zoltán a csalódottságon, haragon túllépve, a megbocsátás és a szerelem erejével képes lesz befejezni a szent portréját, és megírni a mese végét? Visszatalálhat-e az édesapjához úgy, ahogyan az 1500 évvel ezelőtti történet kisfiú hőse? És vajon Erika el tudja engedni a múlt fájóan szép, bénító emlékeit, hogy újrakezdhesse az életét másvalakinek az oldalán?

Bauer Barbara írásmódjába már a Kétszáz éves szerelemnél beleszerettem. Rendkívül érzékletesen ír, egyből elrepít egy másik világba, de mégis oly' ismerősbe, hiszen mesterien vegyíti a magyaros elemeket a misztikummal.

Ebben a regényben sem volt ez másként, így bizton állíthatom, hogy új kedvenc írónőt avattam

A fülszöveg kellően ismerteti a történetet, nem is árulnék el többet.

Eleinte féltem a gyász címke miatt. Erika és Zoltán is gyászolnak, azonban ebben a műben érdekesen volt beleszőve, inkább a gyász feldolgozásán volt a hangsúly, amelyben partnerre találtak egymásban és ettől bármennyire is furcsa ezt mondani, de már-már szép lett, ahogy átsegítették egymást.

Ismételten imádtam a helyszíneket, a történetet, a mesét, a misztikumot, mindent. Fogalmam sincs, hogy lehet így írni, de minden alkalommal ugyan az a hatás, egyből beszippant, bármi a téma.

Érdekesek voltak a múltba való betekintések. Kellő kontrasztot adott a mai világ és a múlt, akár a szerzetesi lét között, pont ettől tetszett. Mindegyiknél akkor váltott a szemszög, amikor szükség volt, így állandóan pörögtek az események, sosem untam el.

A másik dolog, amit rettentően imádok, hogy több leszek Bauer Barbara könyveitől. Ebben a műben például rengeteget tudtam meg a Szent Koronáról, illetve a történelem bizonyos részleteibe is betekintést kaptam, ami valahogy jobban érdekelt most, mint töri órán.

Engem végtelenül ki tudnak kapcsolni a tudományos tények összekeverve egy történettel. Az utóbbi ellensúlyozza az előbbi szárazságát, míg a tudományos felhang ad egy pluszt. Számomra tehát tökéletesen van felosztva a könyv, élveztem minden sorát.

A szereplőkkel is szimpatizáltam. Zoltánt egy ideig nem tudtam hová tenni, de érdekes volt, ahogy fokozatosan egymásra hangolódtak. Ez a szál is zseniális ötlet volt, bár azt hittem, hogy pont a gyász miatt valahol el fog csúszni, de nem, és gyönyörűen lett megoldva. Főleg manapság ritka ilyenről olvasni, de pont ezért ennyire értékes.

Összességében nagyon szerettem a történetet a maga mesés, de komoly hangulatával. Folyamatosan elvarázsol az írónő írásmódja, a világok, amelyekbe elrepít. Ettől a könyvtől is több lettem, érdekes tényekkel lettem gazdagabb, mindamellett, hogy rendkívül élveztem a történelemnek, misztikumnak és románcnak ezt a fajta magyaros elegyét.

Köszönöm a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak!

Értékelés: 5 / 5 

Kedvenc idézetek:

Ma már elég bölcs vagyok ahhoz is, hogy tudjam, a nagy döntésekhez szív kell, nem bölcsesség. Hit és őszinteség, önmagadhoz.

Minden beérik, kár sürgetni. A türelem a bölcsesség része.

Mindenki sablonokban gondolkodik, és a másikra is azt próbálja meg ráhúzni, miközben fel sem merül bennük, hogy az igényeket az egyénre szabják.

Nem tudom elképzelni, hogy ok nélkül kell megélnünk bizonyos dolgokat.