Ellie Midwood: Az auschwitzi hegedűs

Eredeti megjelenés: 2020

Eredeti cím: The Violinist of Auschwitz

Megjelenés: 2021

Kiadó: Álomgyár

Fordította: Lukács Andrea

Megvásárolható: alomgyar.hu

Fülszöveg:

"Győzedelmeskedhet ​a szerelem a gyűlölet fölött?

Auschwitz, 1943

Alma, az 50381-es rab, több ezer másik fogollyal él együtt a szögesdrót kerítések útvesztőjében, elszakítva a szeretteitől. Ez a tragikus valóság nem is állhatna messzebb Alma korábbi életétől. Gustav Mahler unokahúga nagyra becsült, ismert hegedűművészként mindig lenyűgözte a közönséget az előadásával, amikor azonban a nácik megszállták Európát, ez sajnos nem volt elég ahhoz, hogy megmentse tőlük.

Amikor a női tábor vezetője kinevezi Almát a zenekar karmesterének, hogy a munkába induló foglyoknak és a magas rangú náciknak játsszanak, Alma nem hajlandó rá, még ha döntése az életébe is kerül. Hamarosan azonban rájön, milyen hatalmat kínál neki ez a pozíció: extra fejadagokat szerezhet az éhező lányoknak, sokakat pedig megmenthet a haláltól.

Így ismerkedik meg Miklóssal, a tehetséges magyar zongoristával. A kétségbeesés közepette boldogságra találnak a közös próbákon, a titkos üzenetekben és a közösen adott koncerteken. Eközben pedig folyton azért imádkoznak, hogy ez az egész egyszer véget érjen. Auschwitzban azonban megmérgezte a levegőt a veszteség, és az egyetlen biztos dolog csak a tragédia… Vajon képes életben maradni a szerelmük ezen a reménytelen helyen?"

A gyengéim a koncentrációs táborokról és Auschwitzról szóló könyvek. Amint megláttam Az auschwitzi hegedűst, és elolvastam a fülszöveget, éreztem, hogy nekem ezt olvasnom kell.

Már a borító is megfogott, hiszen különleges és gyönyörű.

Alma Rosé, osztrák, híres hegedűművésznő sorsát követhetjük végig, mivel ő is bekerült Auschwitz- Birkenau-ba. A kísérleti blokkba került, ahol a vér nélküli sterilizálást próbálták kivitelezni, mondanom sem kell, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ebben az elkeseredett helyzetben Alma még kért egy hegedűt, hogy ameddig tud még játszhasson. Amint elkezdett játszani csodálói lettek és többen felismerték a híres művésznőt. Ezután a zenekar élén találta magát, emberfeletti feladatot róttak ki rá, mégis így lehetősége volt számos lányt megmenteni a biztos haláltól, valamint olyan dolgokat is elért, amit sem előtte sem pedig utána senkinek sem sikerült.

Sok könyvet olvastam már a témában, azonban Az auschwitzi hegedűs kitűnik mind közül. Valahogy teljesen más, vagy csak engem szólított meg jobban.

Szinte Alma szemén keresztül láttam a tábort és olyan volt, mintha én is hirtelen ott lettem volna. Mind a tábori élet, mind pedig az SS őrök kegyetlenkedései, túlkapásai vagy viselkedése jobban ki volt fejtve, illetve olyan részleteket is olvastam, amelyekről eddig még egy könyvben sem találkoztam. Természetesen a sorból Dr. Mengele sem maradhatott ki, sűrűn találkoztam a lapok között az ő ténykedéseivel, felfogásával vagy kísérleteivel. 

A történet legerősebb pontja Alma karaktere. Elképesztő mennyire dacosan, büszkén és méltósággal viselte a sorsát. Nem hunyászkodott meg senki előtt, nem rettegett senkitől, sőt a legfélelmetesebb emberek tiszteletét vívta ki. Tisztelték és szinte keresték a kegyeit. Érdekes, hogy pusztán olyan oda nem illő dolog, mint a zene, miket tudott kiváltani emberekből.

Már ennyitől is lenyűgözve olvastam és haladtam Alma történetével, ám amikor megjelent Miklós, a magyar zongorista... a köztük kialakult kötődés, az egymáshoz való ragaszkodásuk annyira gyönyörűen volt kibontva, hogy csak ámultam. Egy gyönyörű és magával ragadó szerelmi történet bontakozott ki a szemem előtt. Csodálatos volt, ahogy a legkegyetlenebb körülmények között is szükségük volt egymásra, és kölcsönösen támogatták és éltették egymást.

Az utolsó pár fejezetnél folytak a könnyeim. Ha lehet egy ilyen könyvre mondani, akkor ez keserédes történet. Rendesen megríkatott, nem is tudtam már a végén kiért sírok, inkább kijött az egész borzalom, amit a könyv átadott. Mégsem bánom, sőt az egyik legnagyobb kedvencemmé vált!

Az írónő a végén részletesen kifejti honnan szerezte ismereteit, kikkel beszélt és milyen információkat tudott meg. Elképesztően átgondolt és jól összeszedett alkotás, le a kalappal előtte.

Összességében csak azt tudom mondani, hogy a téma iránt érdeklődőknek vétek lenne kihagyni. A legjobb holokausztról szóló könyv, amit eddig olvastam. Elfogultság nélkül egy csodaszép, keserédes szerelmi történet, az emberiség történelmének legkegyetlenebb időszakában.

Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak!

Értékelésem: 5 / 5* Kedvenc!

Kedvenc idézetek:

– Nincs olyan, hogy lehetetlen. Minden lehetséges, ha az ember mindent belead.

– Utálhatod magad, amennyire csak akarod – jelentette ki félelmet nem ismerő mosollyal, amikor végül elhúzódott. – Én mindig szeretni foglak, kettőnk helyett is.

A szerelem kegyetlen szerető volt, gyakrabban kínozta az áldozatait, mint amennyiszer nem.

Auschwitzban minden nap számított. Fontos volt, hogy kimondják a szavakat, amíg még életben vannak.

Amíg képes érezni, nincs minden elveszve.