Robert Iger: Hullámvasút egy életen át

Eredeti megjelenés éve: 2019

Eredeti cím: The Ride of a Lifetime

Megjelenés éve: 2020

Kiadó: 21. Század

Fordította: Sziklai István

Megvásárolható: 21.szazad.hu

Fülszöveg:

"Egy ​nagy vízió alapjai: a Disney vezérigazgatója feltárja, milyen ötleteket és értékeket követett, miközben megújította a világ legszeretettebb cégét, és hogyan inspirálta azokat a dolgozókat, akik életre keltik a varázslatot.

Robert Iger 2005-ben, egy nehéz időszakban lett a Walt Disney Company vezérigazgatója. A piaci verseny egyre élesedett, a technikai fejlődés gyorsabb volt, mint bármikor korábban a cég történetében. Igernek a jövővel kapcsolatos víziója három gondolatra épült: újra és újra el kell köteleződni amellett az elv mellett, hogy a minőség igenis számít; a technológia változása ellen nem lehet küzdeni, az élére kell állni; nagyban kell gondolkozni – a globális piacban kell gondolkozni – a Disney brandet erősíteni kell a nemzetközi piacokon.

Mára a Disney a világ legnagyobb és leginkább értékelt médiavállalata lett, amelynek része a Pixar, a Marvel, a Lucasfilm és a 21st Century Fox – beleértve leányvállalataikat is. Piaci értéke csaknem ötszörösére nőtt azóta, hogy Iger átvette a cég vezetését. Magát Robert Igert korunk legsikeresebb és leginkább innovatív vezérigazgatójának tartják.

Hullámvasút egy életen át című könyvében Robert Iger elmondja, mi mindenre jött rá, miközben a Disneyt irányította, sorra veszi, melyek az ideális vezető erényei: soha nem szűnő kíváncsiság, optimizmus, bátorság, fókusz, tiszteletteljes modor, becsületesség, kockázatvállalás, a változás elfogadása, nem pedig megtagadása.

Iger azt írja: „Ennek a könyvnek a gondolatait univerzálisnak látom. Remélem, hogy a történeteim révén sikerül átadni a konkrét tapasztalataimat, és közelebb hozni nemcsak a világ feltörekvő vezérigazgatóihoz, hanem mindenkihez, aki szeretne kevésbé félni, mindenkihez, aki szeretne magabiztosabb lenni szakmai téren és a magánéletben egyaránt.”

Robert Iger a Walt Disney Company vezérigazgatója és a vállalat elnökségi tagja. Előzőleg, 2000-től 2005-ig az ügyvezető igazgatói tisztséget töltötte be, majd 2005-től elnök-vezérigazgató volt. Pályája elején, 1974-ben az ABC televíziótársaságnál kezdett dolgozni, az ABC Group elnökségi tagjaként felügyelte a vállalathoz tartozó kábel és helyi csatornák működését, levezényelte a Capital Cities/ABC és a Walt Disney Company összeolvadását. Iger hivatalosan 1996-ban került be a Disney vezetőségébe, mint az ABC csoport tulajdonába került vállalat elnökségi tagja, és 1999-ben a Walt Disney International elnöki tisztségével is megbízták. Ebben a minőségében Iger irányította a Disney globális terjeszkedését, amely folyamat minden nemzetközi jelenlétre törekvő vállalat számára példaértékű."

Ahogy öregszek egyre jobban érdekelnek az önéletrajzok. Érdekes más emberek meglátásait, tapasztalatait, kvázi az életük összegzését elolvasni úgy, ahogy ők látták. Mintha egy nagy, mély beszélgetést folytatnánk, de ez még annál is személyesebb.

Amióta megjelent Robert Iger könyve, azóta el akartam olvasni. Jellemzően nem érdekelnek a vállalatirányítással vagy üzletről szóló könyvek, így tartottam tőle. Azonban rajongok a Disney-ért és végtelenül érdekelt, hogy egy ekkora vállalat vezetője hogyan gondolkozhat. Borzasztó nagy meglepetés ért, pozitív értelemben.

Az elején a Disney egyik legcsillogóbb és legmélyebb pillanatába is belelátunk. R. Iger ezzel kezdi meg elmesélni élete történetét és azt kell mondjam sokkoló volt.
Milyen az, amikor egy vidámparkban egy család kisgyerekét elragadja egy aligátor? És vajon mit lép erre a vállalat feje, miközben épp a legnagyobb vidámpark megnyitóján dolgozik a világ másik felén?

Ezután végigkövetjük első munkahelyétől kezdve, amíg elérkezik a Disneyhez. Lehetetlen így átadni, hogy milyen állomásokon, tanulságokon, emberi fejlődésen ment keresztül, így arra szorítkozom, hogy bennem mik maradtak meg.

Rendkívül érdekes volt látni, hogy a főnökei hogyan formálták őt. A gondolkodását, empátiáját, vagy hogy hogyan viszonyul a beosztottjaihoz. Volt egy idézet is ezzel kapcsolatban csak sajnos nem írtam ki, de nagyon megragadt. A lényege, hogy vezetőként nem félteni és őrizgetni kell a tudásunkat, hanem átadni azt, és felkészíteni a következő vezetőt, aki majd átveheti a helyünket.

Hosszú, nagyon hosszú út vezetett a Disney igazgatói székéig. Viszont minden állomás más és más tanulság miatt volt érdekes.

Egyébként is jellemző a könyvre, hogy eszméletlenül olvasmányos formában íródott. Féltem, hogy túl száraz vagy túl üzleti lesz számomra, de cseppet sem.
Érdekesség, hogy Robert maga írta a könyvet, így számos más erény mellett az is kiderült, hogy rendkívüli történetmesélő. De mi mást is képzelne az ember a Disney vezetőjéről? :)

Ezzel át is ugornék arra a részre, amikor már a Disneynél kezdett dolgozni. Hosszú és kemény évek voltak. Cseppet sem úgy ment, hogy megválasztották és hopp ő lett a világ legszórakoztatóbb vállalatának a vezetője. Egy interjút is megnéztem, ahol Oprah-val beszélget Robert Iger és Oprah megjegyezte, hogy ha megkérdezték volna, kinek a munkáját cserélte volna el a sajátjára egyből Robertet mondta volna, de miután elolvasta a könyvet ezt rögtön átgondolta. Egy tucat vidámpark a világ minden táján, több százezer alkalmazott, valamint a szórakoztatóipar legnagyobb márkái mind beleolvasztva a Disneybe. Rendkívül megfogott, hogy olyan rendszer van a Disneyben, hogy ha bármilyen katasztrófa, lövöldözés, akármilyen tragikus esemény történik, rögtön megnézik, hogy érintette-e Disney alkalmazottakat, ha igen, akár a hozzátartozójukat, rögtön intézkednek, akár pszichológussal akár gyászfeldolgozást segítő szakemberrel segítik az alkalmazottat.

Számos rész roppant izgalmas volt kezdve, a Disneyben töltött első évektől, hogy hogyan dolgoznak egy mesén vagy filmen, illetve, hogyan vásárolták fel akár a Pixart vagy a Marvelt. A technikai újításokról szóló eszmefuttatásokon csak pislogtam, imádtam, ekkor jött képbe még egy ikonikus alak, akit nagyon megkedveltem, Steve Jobs. Ezért is fantasztikus ez a könyv, hiszen ekkora ikonok gondolatait is megismerhetjük általa, mint Steve Jobs vagy George Lucas.

Nagyon reménykedtem benne és beteljesült, több jövőbeli tervről is elszórt morzsákat, sőt olyan meséket is megemlített, amelyekből végül nem lett semmi, de annyira érdekes volt elolvasni, hogy mit képzeltek el.

Végezetül igyekszem összefoglalni a gondolataim mert még oldalakon keresztül tudnék áradozni a könyvről.
A legjobban Robert Iger személyisége fogott meg. Elképesztően emberi, empatikus és szerény. Rengeteg gondolatot kiírtam, inkább éreztem a könyvet önfejlesztő könyvnek, nincs csak és kizárólag az üzleti életre kihegyezve, inkább örök igazságok, amelyeket az élet minden területén lehet alkalmazni, biztos vagyok benne, hogy többször eszembe fognak jutni. Mindemellett rám eszméletlenül motiválóan hatott. Nem szabad, hogy megijedjünk az álmainktól vagy lebeszéljük magunkat valamiről. Ráadásul a könyv ontja magából a pozitivitást és a nyugalmat. Ez Robert személyiségéből fakad, rendkívül higgadt ember, aki mindent átgondol. Így a krízishelyzetekre adott reakcióiból, válaszaiból is rengeteget lehet tanulni.

"Hajlamos vagyok a rossz hírt olyan problémának tekinteni, amit, ha megvizsgálunk, meg is oldhatjuk, és ami felett van hatalmam, nem csak úgy megtörténik velem."

Ha életedben legalább egyszer el szeretnél olvasni egy önfejlesztő könyvet, ez legyen az!

Köszönöm a 21. Század Kiadónak a lehetőséget!

Értékelésem: 5 / 5* Kedvenc!

Kedvenc idézetek:

… a régi érvelések pont ilyenek: régiek, és le vannak maradva attól, ahol a világ tart és ahol tartania kellene.

Ha túl sok prioritásod van, akkor azok már nem prioritások.

Senki nem akar követni egy pesszimistát.

… ahogy bármit csinálsz, mindent úgy csinálsz.

Az innovációhoz vezető út a kíváncsisággal kezdődik.

A kudarctól való félelem elpusztítja a kreativitást.

… amit az emberek kívülről látnak, az nem mindig tükrözi azt, ami belül zajlik.

Hajlamos vagyok a rossz hírt olyan problémának tekinteni, amit, ha megvizsgálunk, meg is oldhatjuk, és ami felett van hatalmam, nem csak úgy megtörténik velem.

Az emberek időnként azért riadnak vissza a nagy változtatásoktól, mert felmérik az esélyeket, és már azelőtt lebeszélik magukat arról, hogy kipróbáljanak valamit, mielőtt megtennék az első lépést.

(…) bármilyen gyakran érjék is valós csapások az egónkat, mennyire lényeges, hogy ne engedjük, hogy ezek a csapások túl sok helyet foglaljanak el a fejünkben, és túl sok energiánkat csapolják meg. Könnyű optimistának lenni, amikor mindenki azt mondja, hogy milyen nagyszerű vagy. Sokkal nehezebb és sokkal fontosabb derűlátónak maradni, amikor az önmagunkról alkotott képet támadják (…).

Rettentően könnyű hitelt adni a pletykáknak, azon aggódni, hogy ez vagy az az ember miként vélekedik rólad, hogy mit mondhat vagy írhat rólad valaki. Könnyű ilyenkor defenzívvé és kicsinyessé válni, arra vágyni, hogy visszavághassunk, amikor úgy érezzük, igazságtalanul félreértenek minket.

Az ember nem törölheti ki a hibáit, és nem háríthatja rossz döntéseit valaki másra. A saját kudarcainkat el kell fogadnunk, ugyanannyi tiszteletet és jóindulatot szerez az ember azzal, ha kiáll valaki mellett egy kudarc után, mint amikor osztozik annak sikerében.