Lontai Léna: Könnyező liliomok

Megjelenés éve: 2021

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 352

Megvásárolható: alomgyar.hu

Fülszöveg:

"Milyen hosszú a múlt árnyéka?

Lili csodás gyermekkora csak odáig tart, amíg nővére férje vissza nem él a bizalmával, és olyat tesz, ami örökre megpecsételi a lány sorsát. Szexuálisan bántalmazza Lilit, aki a történtek után szeretne segítséget kérni – ám éppen azok utasítják el, akikben a legjobban bízott. Csak felnőttként jön rá, hogy elutasító és tehetetlen családtagjai maguk is rettenetes traumákkal élnek.

Hány és hány generáció sorsát határozza meg az abúzus? Érdemes-e háborítani a múltat vagy jobb tovább élni tudatlanul? Lili világa minden egyes nappal összedőlni látszik. Vajon képes lesz a romokból újraépíteni magát?

Lontai Léna első regényében igaz történeteket mond el. Elképzelhetetlen személyes tragédiákat, amelyek nem kímélték egy család három generációjának nőtagjait. A szerző anyák és lányok sorsöröksége mögé néz, hogy megfejtse, mi az az átok, amely sűrű ködbe vonta ezeket a nőket, és van-e fény a kiúttalannak tűnő sötétségben."

Tudtam, hogy nehéz témát dolgoz fel a könyv, azonban úgy gondolom, hogy a nehéz témákról is beszélni kell.

Elöljáróban minden elismerésem az írónőé, hiszen erről a témáról, ilyen olvasmányosan és tökéletesen megtalálva az egyensúlyt nagyon nehezen lehet írni.

A műben 3 könyvre van tagolva a történet. Az első Lili történetét tárja elénk, a második az édesanyja életét meséli el, végül pedig a nagymama sorsával is megismerkedhetünk.

Az első rész, egy kamasz, Lili szemszögéből kezdődik. Visszatérünk a gyermekkorába, megérezzük, hogy milyen idilli, kellemes, boldog gyermekkora volt, majd ahogy cseperedik egyszer csak mintha kirántanák a lába alól a talajt és tehetetlenül vergődik, teljesen összezavarodik, gyerek fejjel nem tudja eldönteni mitévő legyen. A nővére és a férje is velük együtt lakik, a férj többször egyedül marad Lilivel, és kihasználva naivitását egyre messzebbre és messzebbre megy el, áthágva már minden határt, amit normális esetben meg sem szabadna közelítenie.

Még rögtön az elején muszáj elmondanom, hogy rendkívül magával ragadott a könyv írásmódja. Annyira érzékletes és lírai, tökéletesen ellensúlyozza a könyv nehéz témáját, engem teljesen elvarázsolt.

Zseniális ötlet volt, hogy Lilitől kezdve bontakoznak ki a történetek. Bepillantást nyertünk egy idilli családba majd elkezdett megváltozni a kép és egy töredékét megsejthettük mit élhetett át a kislány. Rendkívül jól átérződtek a hangulatok a lapok közül, érződött a kétségbeesés és nyilvánvaló, hogy a gyermekkora után nem értette, hogy mi történik vele. Ez ütött a legjobban szíven. Amikor megkérdezte magától, hogy vajon ez a normális? Minden családban így működik? Ezért látom rendkívüli szükségét ennek a könyvnek. Ha már csak egy leányzónak segít megválaszolni ezt a kérdést, akkor már rengeteget tett.

Ezután Lili édesanyjának a történetét ismerjük meg, ami számomra a legfelkavaróbb volt a 3 közül. Döbbenetes, hogy a családon belüli szexuális erőszak megtörténhet, borzasztó volt tehetetlenül olvasni.
Azonban meggyőződésem, hogy ezek az igaz történetek felnyitják az emberek szemét és elgondolkodtatják őket. Kívülről mindig könnyebb meglátni azt, ami helytelen, így ha valaki kételyekkel a szívében veszi kézbe a könyvet, vagy nem tudja mi tévő legyen, esetleg tépelődik, hogy rosszul ítéli-e meg saját helyzetét, bízom benne, hogy ez lesz számára az a segítség, amelyre szüksége lesz és megkapja a szükséges válaszokat.

Megterhelő a téma, azonban annyira ügyesen bele van szőve az I. Világháború, a II. Világháború, a régi paraszti élet, valamint a kommunizmus, és azokat az érzelmi viharokat, amelyeket elénk tárt, az írónő ezzel szépen elsimítja és a kíváncsiságomat megragadva folytatjuk tovább a történetet. Ezzel a módszerrel nem vált érzelmileg túlzottan lehúzóvá, nem kellett félretennem, hogy szünetet tartsak, mesterien keveredtek a történések a fontos mondanivalóval.

Legvégül pedig a nagymama történetéhez, a kezdetekhez kanyarodunk vissza. Rendkívül szerettem a paraszti életről olvasni. Ebben a részben már elrejtve jelent meg az erőszak, ám ugyanolyan pusztító hatása volt, mint az előzőeknek. Visszagondolva tökéletesen haladt a zárás felé, lehetőséget adott az olvasónak elgondolkozni, hogy miért tér vissza generációról generációra ez a súlyos teher.

A történetek után pedig rendkívül elegáns és pozitív lezárást kapott a könyv, ami nagy erőről tesz tanúbizonyságot.

Összességében, Lontai Léna első könyves szerzőként engem teljesen lenyűgözött. Nem csak az írásmód fogott meg rendkívüli módon, hanem az a mesteri érzék, amivel a múlt és jelen szálait, borzalmakat és történelmet, családi tragédiákat és az adott korra jellemző érdekességeket keverte. A témát ismerve megterhelő, de nem túlzottan lehúzó, tökéletesen eltalálta, hogy mitől lesz olvasmányos mégis úgy érzem átadott minden fontos mondanivalót.

Lányok, lányos anyák, nők, liliomok, ez a mi könyvünk. Ahogy említettem is, ha már csak egy ember képes ebből a könyvből bátorságot meríteni, már hatalmas dolgot vitt végbe. Tisztelem a bátorságot, amivel ezek a történetek megíródtak, illetve a mondanivalót, amivel a Könnyező liliomok kitűnik a könyvek közül.

Értékelésem: 5 / 5