Interjú Lontai Léna írónővel

 

Végre rászántam magam és elkezdtem életem első interjúját, amelyre Lontai Léna írónő igent mondott. A Könnyező liliomok elolvasása rendkívül gondolatébresztő volt, számtalan kérdés felmerült bennem és olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy mindet feltehettem az írónőnek, aki rendkívüli kedvességgel és nyíltsággal válaszolt. Nem csak önmagáról, az első könyvéről, de a jövőbeli terveiről is számos új információt megosztott velem, így fogadjátok szeretettel az első interjúmat:

1. Milyen fordulópont indított el azon az úton, hogy megírd az első könyved? Hogyan váltál íróvá?

"Világ életemben faltam a könyveket, szerettem olvasni. Aztán fordítóként mások gondolatait fogalmaztam meg magyarul, mint ahogy egy színész megelevenít egy alakot.

Ám a fordulópont akkor következett be, amikor édesanyám kezdett megnyílni előttem, és feltárta sötét titkát. Lélegzetvisszafojtva figyeltem, tudtam, valami különös történik. Soha ilyen szívszorító történetet nem olvastam még, meg is említettem neki, hogy regénybe illő az élete. Mire ő: „Akkor írd meg! Ígérd meg, hogy megírod!”

Sokáig gömbölygettem magamban ezt az ígéretet, mire vettem a bátorságot, és tollat ragadtam. Vagy 10 évig tuszkoltam, fojtottam magamba a kitörni készülő alkotóvágyat."

2. Körülbelül mennyi idő alatt készült el a Könnyező liliomok? Nehéz témája és személyesebb mivolta miatt, hogyan fogadta a környezeted?

"Amikor elhatároztam, hogy lerázom magamról a saját magam készítette béklyókat, körülbelül két hét alatt kibuggyant belőlem egy nyers változat. De tudtam, hogy ez még kevés lesz ahhoz, hogy megtalálja az embereket. Ha hozzáveszem a kutatást, a béta olvasókkal való közös munkát, az átdolgozásokat, úgy 1 évbe tellett, mire mindent letisztáztam.

Férjem végig bátorított, erőt öntött belém, amikor már feladtam volna. Nővérem engedte, mert úgy érzi, segíthetünk ezzel másoknak. A barátok fokozatosan tudják meg. Nem vertem nagydobra előttük. Más első könyves íróktól eltérően nem a barátaim körében toboroztam az olvasókat, ami gondolom érthető."

3. Az írás során mi volt számodra a legnehezebb?

"Ahhoz, hogy eljussunk a történet mélységeibe, anyukámtól kellett részleteket kérdeznem. Fájdalmas volt újabb és újabb rémeket felszínre hozni belőle. A saját fájdalmamnál jobban fáj, ha azt bántják, akit szeretek.

Az is nehéz volt, hogy a béta olvasók folyton azt jelezték vissza Lili részére, vagyis a saját történetemre, hogy túl objektív, érzelemmentes. Kétszer is átdolgoztam teljesen, és még mindig nem volt elég. Nem értettem, mit akarnak tőlem. A harmadik átdolgozás hozta meg náluk az áttörést."

4. Leginkább melyik korosztályt szeretnéd megszólítani a könyv segítségével?

"Wanda, ez érdekes kérdés. Amikor a könyvet írtam, arra gondoltam, hogy ez mennyire jó lesz az anyukáknak, mert fel tudja őket készíteni arra, hogyan neveljék a kislányukat. Ne legyen tabutéma, figyeljenek oda az esetleges jelekre.

Csakhogy a kész regény megdöbbentő módon más olvasókat hozott felszínre.

A Facebook kedvelők eleinte 60 év feletti nők voltak.

A leglelkesebb „rajongóim” férfiak, apukák, akik dúvad módjára féltik a lányukat, és meg akarják szüntetni a veszélyt. Szerintük ezt a könyvet oda kellene adni olyan férfi nevelőknek stb., akik érintve lehetnek a kísértésnek.

Meglepett az is, hogy hihetetlen nagy hatással van a könyv olyan fiatal, egyedülálló nőkre, akik még nem anyák. Rájuk sem gondoltam. Most már látom, micsoda kincsek ők is. Jó szívükkel ráláthatnak arra, ha egy kislány bajban van, és tehetnek ellene."

5. Eredetileg is 3 generáció történetét szeretted volna megírni, vagy, ahogy fokozatosan megismerted a felmenőid történeteit, úgy változott menet közben a könyv is?

"Eleinte csak édesanyám története volt a célom. Már-már elkezdtem a regény megírását, amikor anyukám elszólta magát, hogy a nagymamám története is megrendítő. Eddig az én esetem eszembe sem jutott. Ekkor döbbentem rá, hogy ez már 3 generáció, amelyik ugyanazt éli át, innentől beszippantott a téma, és már szívből akartam, hogy mások is okuljanak, ne történhessen meg újra, generációkon át!"

6. Rendkívül nehéz témát dolgozol fel, azonban mesterien keveredik a történelem, az adott korra jellemző érdekességek vagy akár a paraszti világ hangulata is fantasztikusan átérződött. Tudatosan törekedtél rá, hogy az aktuális korrajzok kicsit lágyítsák a történetek folyását? Vagy miért tartottad fontosnak, hogy ennyire erősen átérezzük az adott korok hangulatát?

"Úgy örülök Wanda, hogy ezt észrevetted. Két dologra törekedtem. Tisztában voltam vele, hogy a keserű pirulát is könnyebb bevenni némi cukorral, ezért helyenként humoros sztorikat igyekeztem befűzni (kakukkos óra, bűzlő hordó, rakoncátlan kecskegida).

A paraszti világ és korrajz más miatt is kellett nekem. Amikor még gimnáziumba jártam, de még utólag is, rendkívül hiányoltam, hogy nincs olyan kötelező olvasmány, amelyik testközelből, élvezetesen mutatná be a különböző korok életét, esetleg izgalmas, meghökkentő történet mellé tálalva. Magam is vágytam arra, hogy lássam ezeket a korokat, illatokat, tájakat, hogy jobban átláthassam a miérteket."

7. Bevallom a szereplők történetei mellett a korrajzok, a korok hangulata volt rám a legnagyobb hatással. Milyen forrásból táplálkoztál, hogy ennyire élethűen meg tudtad jeleníteni a megismertetett korszakokat?

"Az egyik forrásom az édesapám volt. Alapvetően szelíd, csendes ember, de amikor erről volt szó, megelevenedett, és olyan részleteket mesélt el, amiket sehol sem olvastam.

További kutatásokat is végeztem, amit nagyon élveztem, talán ez is érződik a könyvből. Néprajzkutatók nyomába eredtem, az ő írásaikat faltam. Frontnaplókat, háborús naplókat olvastam, amikből kirajzolódott maga a háború, mintha ott lettem volna velük. Ha valamit olvasok, akkor általában peregnek előttem a fekete-fehér filmkockák. És ha valamit írni vágyok, szintén peregnek, ekkor már színesben a filmkockák. Mintha filmet vetítenék ki papírra."

8. Mi a véleményed a generációról generációra öröklődő mintákról? Megtörhetőek, léteznek?

"Sajnos a saját esetemen döbbentem rá, hogy igen, léteznek ilyen minták. Orvos-Tóth Noéminak a könyvéből is kitűnt nekem, hogy ezek a minták valahol eltanulhatók, akaratlanul is leutánozhatók lehetnek, de van olyasmi, ami még mindig érthetetlen számomra. Amikor nem tulajdonságokról, hanem egymástól független, hasonló szituációkról van szó.

Meggyőződésem, hogy meg lehet törni ezeket a mintákat. A szülők már kis kortól fel tudják készíteni a gyermeküket mindenféle helyzetre. Koruknak megfelelően tudják őket képezni, mire mondjanak nemet, mire mondják azt: „Megmondalak”. Tudok rendkívül jó honlapról, ahol remek segédanyag van ehhez szülőknek."

9. Van valamilyen rituáléd, szokásod írás előtt, esetleg kedvenc helyed/napszakod?

"Wanda, bárcsak lenne! Nagyon furcsa helyzetet hozott az élet. Apukám meghalt, és anyukám értelmileg nagyot zuhant, az Alzheimer-kór előrehaladott állapotába került. A férjemmel magunkhoz vettük, amihez össze kellett húznunk magunkat. Most per pillanat a számítógép a nappaliban van, a tévé alatt. Nem túl ideális, de ez az egy hely, ahol nem csupán egy lépésnyi légtér van. Sajnos nappal, amikor anyukám éber, nem tudok írni, mert teljes figyelmet igényel. Ezért hajnalban vagy este írok, amikor még nem ébredt fel, vagy már lefeküdt.

De van elképzelésem, milyen rituáléim lehetnének. :)"

10. Ha jól informált vagyok a jövőben készülő könyveid is nehéz témákat fognak feldolgozni. Tudnál róluk mesélni egy kicsit, illetve miért ezekre a témákra esett a választásod?

"Igen, a következő könyveimben is társadalmi problémákat szeretnék boncolgatni. Szeretnék írni prostituáltról, hajléktalanról, nárcisztikus pszichopata rabjáról. A következő könyveimnek már címet is adtam:

Sebzett pillangó

Magányos cédrus

Gyilkos nárcisz

Jelenleg a Sebzett pillangón dolgozom. Ez a négy könyv egy csokorba fűzhető a Könnyező liliomokkal, és egyfajta kvadrológiát, négy könyv együttesét alkotják.

Miért foglalkozom ilyen nehéz témákkal? Önkéntes munkáim során sok nehéz sorsú emberrel találkoztam, és láttam, hogy ha akarjuk, talpra tudunk állni bárhonnan. Mindegyik fent említett esetből ki tudtak már jönni emberek. Ezek a történetek a mélybe taszítanak, de csupán azért, hogy megéljük az igazi magasságot, és reményt adjanak arra, hogy lehet másképp. Persze nem magunktól. Segítséggel, amit fogadjunk el."

Végezetül, annyit hadd fűzzek hozzá, hogy akárhányszor olvasom is el az interjút, ráz a hideg. Még azelőtt, hogy a Könnyező liliomok  a kezembe került volna, nem gondoltam, hogy ennyire szerteágazó lesz ez a projekt és meg kell mondjam nagyon hozzám nőtt. Ez az írónő nélkül nem alakult volna így, ezért nagyon szépen köszönöm a kedvességét és a nyíltságát, illetve, hogy nem riasztottam el az első interjúm megemlítésével :D

A Könnyező liliomokról írt értékelésem >>> ide kattintva <<< megtekinthető. Bátran ajánlom a könyvet, hiszen gyönyörű írásmódja mellett, olyan nehéz témát dolgoz fel, amelyről igenis beszélni kell!

Az írónő elérhetőségei:

- Facebook

- Instagram