Eredeti megjelenés: 2021
Eredeti cím: Hunt, Gather, Parent
Megjelenés: 2022
Kiadó: XXI. Század
Megvásárolható: XXI. Század
Fordította: Szabó Olimpia
Oldalszám: 414
Fülszöveg:
"Dr. Michaeleen Doucleff ki akarta deríteni, mi az, amiben a nyugati szülők rossz nyomon járnak. Elment Mexikóba, a majákhoz, a sarkvidékre, az inuitokhoz, és Tanzániába, a hadzabékhoz. Ezek a szülők egészen más jellegű kapcsolatot alakítanak ki a gyerekeikkel, mint a nyugati szülők többsége: nem kontrollálni akarják őket, hanem együttműködni velük, nem a félelemre építenek, hanem a bizalomra, és az egyéni igényekre összpontosítanak, nem arra, hogy életkorának megfelelően hol kellene tartania a gyereknek.
A gyerekek hihetetlenül kedvesek, nagyvonalúak és előzékenyek lesznek, anélkül, hogy kiabálnának velük, unszolnák vagy öt-tíz percre a szobájukba küldenék őket. A maják mesterien nevelnek együttműködő gyerekeket. Nem kell lekenyerezniük, fenyegetniük vagy feladatokat adniuk nekik. A gyerekek attól kezdve, hogy megtanulnak járni, segítenek mindenben. Az inuit gyerekek hatékonyan elsajátítják szüleiktől az érzelmi intelligenciát. Amikor a gyerek kiabál, csapkod vagy rendetlenkedik, az inuit szülő szelíden, higgadtan reagál, ezáltal a gyerek megtanul lecsillapodni, és ellesi, hogy előbb gondolkodjon, és csak utána cselekedjen. A hadzabé szülők önálló, magabiztos gyerekeket nevelnek. Egyszerűen védik meg gyerekeiket a stressztől és a szorongástól, amely az amerikai gyerekek körében oly gyakori.
Doucleff a saját lányán is ezeket a módszereket alkalmazta, és a lánya fegyelmezett maradt, anélkül hogy Doucleff kiabált volna vele. Doucleff pszichológusokkal, neurológusokkal, antropológusokkal és szociológusokkal interjúzott, és levezette, hogy az itt tárgyalt módszerek hogyan hatnak a gyerekek szellemi egészségére és fejlődésére. Ez a praktikus tanácsokkal teli könyv segít újragondolni a gyerekekhez fűződő kapcsolatunkat, és elmondja, hogyan lehet az ősi, működőképes gyereknevelési módszert jelenlegi körülményeink között alkalmazni."
Nincs gyerkőcöm, ezzel szemben elképesztően érdekelt ez a könyv. Úgy gondoltam, hogy majd ha egyszer anyai örömök elé nézek visszanyúlhatok majd ezért a tudásért, jelenleg pedig biztos voltam benne, hogy a jelenlegi élethelyzetemben is sokat tudok tanulni belőle.
3 ősi kultúra mindennapjaiba pillanthatunk be: a majákéba, az inuitokéba és a hadzákéba. Leginkább a gyereknevelés kerül terítékre, de minden életkorból látunk példákat, sőt azt is megismerjük, hogy a felnőttek, hogyan gondolkoznak. Michaeleen és a kislánya egy ideig együtt él a különböző kultúrák képviselőivel és a saját bőrükön tapasztalják meg, hogy az ősi tudás birtokában élők, hogyan reagálnak a különböző élethelyzetekben.
Az inuitok például ugyanúgy gyerekesnek tartják, ha valaki dühös lesz és nem tud uralkodni rajta, mintha a gyerekek hisztiznének. A maják szép szóval és kedvességgel egyengetik családjukat, a hadzák pedig nem éreznek jogot arra, hogy megmondják a másiknak mit csináljon.
Ez mind pedig csak apróság, amit kiragadtam, végig végtelenül egyszerű, de annál hatékonyabb életbölcsességeket szívtam magamba, amelyek érzékelhetően változtattak a gondolkodásomon.
Micheleen a könyv elején nagy bátorsággal és őszinteséggel bevallja, hogy úgy érzi megbukott a nevelés terén, mivel semmivel nem bírja együttműködésre sarkallni lányát, sőt egyre többet veszekednek egymással, és lassan már egyikőjük sem bírja elviselni a másikat.
Egy esti nagy veszekedést követően Michaleen pedig úgy dönt, hogy felkeresik azokat az ősi kultúrákat, amelyeket a legkevésbé érintett a modern világ.
A könyvben elég sok nevelési módszerről szó esik, főként a közkedvelt időbeosztásos módszer. Vagy a családi tábla, ahol mindenkinek be van osztva a napirendje. Sosem tudtam megfogalmazni, hogy nekem mi ezekkel a problémám, abban biztos voltam, hogy sosem alkalmaznám, de most már a könyv rávilágított, hogy miért voltak ellenérzéseim.
Mivel nekem nincs gyerekem, így ezen részében nem nagyon fogok állást foglalni, azt viszont ki kell emelnem, hogy az említett gondolatmeneteket végtelenül lenyűgözőnek és helyesnek érzem, így biztos vagyok benne, ha lesznek gyerekeim igyekszem majd hasznosítani az olvasottakat.
Mindemellett számos életbölcsességgel lettem gazdagabb, pusztán attól, hogy láthattam, hogyan élnek ezek az emberek. Már a mindennapi életben olyan éleslátással oldanak meg problémákat, hogy csak lestem. Pont ezért be is igazolódott, amit még az elején feltételeztem, hogy nem csak a gyermeknevelés szempontjából hasznos a könyv, hanem önfejlesztés tekintetében is. Sok olyan trükköt vagy gondolatot elraktároztam magamban, ami biztos vagyok hogy más élethelyzetekben, más személyekkel is hasznos lesz. Már a haragról és a dühről is átformálta a gondolkodásomat. Azzal a nyugalommal és kedvességgel még rám is nagy hatást gyakoroltak.
Összességében néhol túl sok volt, ahogy a lányáról nyilatkozott, viszont megfelelő önkritikát is gyakorolt, hiszen mindig beismerte hol hibázhatott. Mindemellett az a 3 kultúra, amit megismerhettem fantasztikus volt. Olyan életbölcsességek lapultak a sorok között, amin érződik, hogy biztosan hosszú évetizedek, évszázadok koptatták őket ennyire tökéletesre és annyira másképp állnak az élethez, hogy mindenki csak tanulhat tőlük.
Gyereknevelés tekintetében maximálisan hasznosnak érzem a felvonultatott technikákat. A fejezetek végén mindig listaszerűen össze van foglalva, hogy mit tanított nekünk az adott történet. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy az élet más területén is hasznosak lesznek az olvasottak, már a gondolkodásomon is sokat változtatott, ami egy érdekes önfejlesztéssel kapcsolatos tapasztalat volt részemről.
Értékelésem: 4,5 / 5
Kedvenc idézetek:
A mesék tesznek minket együttműködővé és erőssé.
… a technika meg a tudomány sok tekintetben valójában nehezebbé, pedig könnyebbé tette az életünket. Vegyük például az e-mailt. A technika kétségkívül felgyorsította a kommunikációt, de milyen áron? Nyugodtabb az életünk, amióta létezik az e-mail? (…) Azt gondoltuk, hogy időt takarítunk meg, ehelyett tízszeres fordulatszámra pörgettük fel az élet mókuskerekét, és sokkal szorongóbbá, idegesebbé tettük a napjainkat.
A maja szülők ilyenkor bizonyos értelemben egyenrangú munkatársnak tekintik a gyereket. Az ő felfogásuk szerint a tudás nem egyirányú, nem pusztán a szülőtől a gyerek felé áramlik. Tisztában vannak vele, hogy a tudás kétirányú. A gyerektől is származhatnak ötletek és információk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése