Megjelenés: 2024
Kiadó: Jaffa
Oldalszám: 320
Fülszöveg:
Infarktus? - merül fel Brúnóban mindannyiszor, amikor pánikrohama van. A valóság eltorzul, a szív dobogása feszíti a fület, a mellkas egyre szűkebb. A légzés felszínessé válik, a kar és a láb elzsibbad, meg kell támaszkodni, a hideg fal égeti a bőrt.
Három év pszichoterápia és a gyógyszerek sem segítenek: Brúnó képtelen úgy elindulni, hogy ne húzzon ki minden kábelt, ne zárja el többször a csapot, ne ellenőrizze az erkélyajtó illeszkedését, az ablakokat, a zárat… Lehet így élni? Hogy mindeközben tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez mind kényszercselekvés? Átkozott OCD! Az én beteges kényszereim nem tudnak tragédiát előidézni – ismételgeti magának, hátha egyszer el is hiszi.
De… mi van, ha mégis? Mi történik, ha egy igazi átoknak köszönhetően minden valóban bekövetkezik, amitől retteg? Lehet, hogy éppen ez lesz a kiút a félelmek útvesztőjéből? Okkultizmus és mágia, bűn és önfeláldozás, pszichiátria és börtön – Brúnónak sok mindennel kell szembesülnie ahhoz, hogy lassan elfogadja: nem az ő kényszercselekvésein múlik, mi fog történni. De hogy ebből a felismerésből az őrület vagy a gyógyulás felé visz-e az út, az már csak rajta múlik.
Az OCD, azaz a kényszerbetegség talán az egyik legkevésbé megértett mentális zavar, annak ellenére, hogy sokan szenvednek tőle. Ez a könyv pontosan ezt az árnyalt, belső világot tárja elénk, egy mélyreható történeten keresztül, amelyben a főszereplő, Brúnó, saját kényszereivel és szorongásaival küzd meg. Számomra különösen érdekes volt, hogy az író szakemberként, nem csupán egy izgalmas történetet mesél el, hanem a tudományos hátteret is hitelesen építi bele a cselekménybe. A könyv erőteljes példája annak, hogy a mentális zavarokról nem csak klinikai kontextusban lehet beszélni, jól működnek történetbe ágyazva is.
A történet középpontjában Brúnó áll, aki három év pszichoterápia után sem talál megoldást OCD-jére. A mindennapjait átszövik a kényszercselekvések: az ajtó ellenőrzése, a csapok elzárása, apróságok többszöri újraellenőrzése. Ami különösen megrázó, hogy Brúnó teljes mértékben tisztában van azzal,- csakúgy, mint az érintettek többsége- hogy ezek a cselekedetek értelmetlenek, mégsem képes megálljt parancsolni nekik. Ez az állandó kettősség, hogy tisztán látja a problémát, de nem tudja legyőzni, rendkívül jól ábrázolja az OCD-ben élők mindennapi küzdelmét.
A könyv egyik legnagyobb erőssége az, hogy hitelesen és empatikusan mutatja be Brúnó pszichés állapotát. Azok, akik hasonló problémákkal küzdenek, minden bizonnyal átérzik majd Brúnó tehetetlenségét és szorongását, míg azok, akik nem ismerik közelről ezt az állapotot, betekintést nyerhetnek abba, milyen mindennapi küzdelmekkel jár az OCD. Számomra is ismerős volt néhány hasonló érzés, ezért különösen megérintett a történet. Brúnó állandó kérdése – "Mi van, ha mégis igazam van? Mi van, ha tényleg megtörténik, amitől rettegek?" – végigfut az egész cselekményen, és ez a bizonytalanság adja a történet feszültségét is.
A könyv másik nagy pozitívuma, hogy a szerző nem ragad meg csupán a mentális zavar bemutatásánál. Ahogy a cselekmény halad előre, Brúnó egyre mélyebb belső utazásra indul, ahol a pszichológia mellett megjelenik az okkultizmus és a misztika is. Ez a váratlan fordulat először meglepett, de ahogy egyre jobban elmélyedtem a történetben, úgy éreztem, hogy ezek az elemek nem idegenek, hanem éppen hogy hozzáadnak Brúnó belső küzdelmeihez. Az okkultizmus és a mágia motívumai nemcsak a történetet teszik izgalmassá, hanem új perspektívát is nyújtanak: Brúnó kényszercselekvései szimbolikus értelmet nyernek, és az emberi lélek mélyebb rétegeibe vezetnek minket.
A könyv egyik kihívása számomra a nyelvezete volt. Néhol túlságosan tudományosnak éreztem, míg máskor a vulgáris kifejezések kizökkentettek a történetből. Természetesen ez részben érthető, hiszen egy olyan karakter belső monológjait olvassuk, aki folyamatosan küzd önmagával és a környezetével. Ugyanakkor a stílusbeli váltások néha feszültséget keltettek, ami elvonta a figyelmemet a történetről, így számomra ez volt a könyv legnagyobb negatívuma.
A történet végére Brúnó nem csupán a kényszereivel, hanem saját identitásával és valóságérzékelésével is szembenéz. Ez az utazás tele van drámával, fájdalommal és néha váratlan fordulatokkal. A történet lezárása elgondolkodtató, és nem hagy egyértelmű megoldást a kezünkben.
Személyes élményem ezzel a könyvvel nagyon vegyes volt. A könyv olvasása közben többször is elgondolkodtam azon, hogyan birkózik meg valaki a mindennapokkal ilyen erős belső nyomás alatt. A cselekmény nemcsak a mentális zavarok természetéről szól, hanem arról is, hogy mennyire bonyolult és törékeny az emberi psziché. Brúnó útja azt mutatja meg, hogy a gyógyulás és az őrület közötti határ néha nagyon vékony, és nem mindig tudjuk, merre visz az út.
Összességében ez a könyv különleges és mélyreható élményt nyújt, különösen azok számára, akik nyitottak a mentális egészséggel kapcsolatos témák iránt. Azoknak, akik maguk is küzdenek szorongással vagy OCD-vel, ez a könyv lehetőséget nyújt arra, hogy felismerjék, nincsenek egyedül a problémáikkal. Ugyanakkor figyelmeztet is arra, hogy a gyógyulás útja hosszú és néha rögös. A misztikus és pszichológiai elemek összefonódása pedig különleges atmoszférát teremt, ami még izgalmasabbá teszi az olvasást. A nyelvezet helyenként kizökkentett és nem feltétlenül éreztem odaillőnek, többször elkalandoztak a gondolataim, mégis a téma mélysége miatt érdemes lehet elolvasni azoknak is, akik érintettek, illetve azoknak is, akik szeretnének "belelátni" ebbe a problémába.
Köszönöm a lehetőséget az írónak, illetve a Jaffa Kiadónak!
Értékelésem: 4 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése