Amy Harmon: Csak a szél tudja

Eredeti mű: What the Wind Knows

Eredeti megjelenés: 2019

Kiadás éve: 2020

Kiadó: Libri

Fordította: Getto Katalin, Horváth Viktor

Oldalszám: 564

Fülszöveg:

"Anne ​Gallagher fájdalmas kötelességének tesz eleget. Írországba tart, hogy imádott nagyapja hamvait ott helyezze végső nyugalomra. Anne-t kislányként elbűvölték a nagypapa történetei az óhazáról, ahol most szinte beszippantják az emlékek, és visszarepítik az időben.
1921-ben Írország véres testvérháború felé sodródik. Amikor Anne feleszmél, sérült, zavart, és nem tudja, hol van, mégis biztonságban érzi magát dr. Thomas Smith védőszárnyai alatt, aki egy furcsamód ismerős fiú gyámja. Összetévesztik a fiú rég eltűnt anyjával, és Anne elfogadja új személyiségét, mert meggyőződése, hogy az asszony eltűnése összefügg vele. Ahogy egyre nő az országban a feszültség, Thomas csatlakozik a függetlenségért vívott harchoz, és Anne-t is magával sodorja a történelem vihara. Válaszút előtt áll: lemondjon-e korábbi életéről a szerelemért, amelyről nem hitte, hogy valaha is rátalál?"

Amy Harmon a kedvenc írónőm, könyveivel rendszerint elvarázsol. Ebből kifolyólag nem meglepetés, hogy alig vártam a következő könyvét magyarul, amint tudtam egyből meg is rendeltem.

Kicsit tologattam a polcon, féltem a komoly hangvételű témától, a fülszövegben túl sok szó esett az elmúlásról, elengedésről és veszteségekről, ezt a témát pedig mindig igyekszem elkerülni. Viszont a szerelem is el van bújtatva, ez pedig nem hagyott nyugodni, hiszen tudom, hogy Amy mennyire szépen ír a szerelemről.

Örülök, hogy most vettem a kezembe, hiszen ez a ködös, hideg hangulat nagyon illett a könyvhöz. Amy ezúttal a ködös és misztikus Írországba kalauzolt el, majd visszarepített az 1900-as évek elejére.

Annie szeretett nagyapja elhunyt, ő pedig megígérte neki, hogy visszaviszi hamvait Írországba. Elkezdi feltérképezni családja múltját, meglátogatja az ikonikus helyeket, majd elérkezettnek látja az időt, hogy elbúcsúzzon nagyapjától, ám valamilyen úton-módon visszacsöppen az 1900-as évek elejébe és személyesen is átélheti családja múltját és a történelem jeles eseményeit.

Őszintén szólva eleinte megrettentem, hogy mennyi történelmi információ zúdult rám Írországról. Egyébként sem ismerem Írország történelmét, így egy kicsit vakon tapogatóztam, de végül sok mindennel gazdagodtam, ismét új dolgokat tudtam meg.

Nagyon tetszett az időutazós szál, eszméletlenül zseniális volt. Annievel együtt szoktam bele abba a
korszakba, szépen lassan megismerkedtem a családdal, a szálakkal, illetve mindenki mozgatórugóival. Szépen lassan a család részévé váltunk és elkezdett kialakulni a szerelmi szál is, ami ismét egy felejthetetlen, időtlen szerelemmé vált. Ismét csak sóhajtoztam és megmelengette a lelkem, hogy lehet, hogy még mindig létezhet ilyen.

Természetesen nem mentek a dolgok ilyen simán, mint ahogy leírtam, sok bonyodalmat okozott, hogy Annie tulajdonképpen kicsoda, számos összeesküvés-elméletet gyártottak, sőt olykor-olykor Annie előre jelzett eseményeket, így szintén ferde szemmel néztek rá.

Na nem is szeretnék többet elárulni. Összességében Amy Harmon ismét nem okozott csalódást,
hihetetlenül tehetséges, bármilyen témához nyúl csodát alkot belőle. Számomra ez a regény a misztikum, összetartás és időtlen szerelem regénye, amelyet körbelengett Írország sejtelmes és misztikus hangulata.

Értékelés: 5 / 5

Kedvenc idézetek:

Tudod az igazán fontos dolgokra rá kell szánni az időt.Akit elveszel annak olyan nőnek kell lennie, hogy senki másra ne tudj gondolni, csak rá.

Az élet, a vallás és a tanulás bizonyos szempontból ugyanazt jelentette számomra: választások sorozatát.

Isten mindig meghallgatja az imánkat, ha a templomot keressük.

… mindazt, ami az őseinkből, a történelmünkből és a kultúránkból megmaradt, a meséknek és a legendáknak köszönhetően sikerült megőriznünk

… senki sem tudhatja, hogy kicsoda valójában, amíg nem tudja eldönteni mi az, amit igazán szeret.

Képek forrása: pinterest táblám