7/19/2021

Budai Lotti: Akik poggyász nélkül utaznak

Megjelenés: 2021

Kiadó: Álomgyár

Sorozat: Tök-életlen életek I.

Oldalszám: 474

Megvásárolható: alomgyar.hu

Fülszöveg:

"Laura ​életében váratlanul bukkan fel gyerekkori szerelme, Bence, persze pont a legrosszabbkor: az eljegyzése után. Bence, az egykori lázadó kamaszból lett magabiztos férfi tízévnyi távollét után Indiából tér haza, hogy egy új, izgalmas világba vezesse be Laurát. Hatására a lány átértékeli korábbi döntéseit és jövőről szőtt álmait, de még azt is megkérdőjelezi, hogy valóban a saját útját járja-e…

Laura kissé elkényeztetett barátnője, Nóri oldalán végül Indiáig utazik a válaszért. Ott azonban nem csak új ismeretségek és spirituális kalandok várják; mindenekelőtt azon kell elgondolkodnia, hogy eldobhatja-e valaki a poggyászait anélkül, hogy megnézné, mit is cipel azok legmélyén…

A nagy sikerű történelmi regények és a Rizsporos Hétköznapok-sorozat szerzőjeként ismert Budai Lotti ebben a sajátos humorú és közvetlen hangvételű történetében mesél összekuszált sorsokról, testi és lelki utakról, önismeretről és önmegvalósításról, egyszóval azokról és azoknak, akik nemcsak az Igazit keresik, hanem a Valódit."


Ez volt az első könyvem az írónőtől, így kíváncsian vártam mi rejtőzik a borító alatt.

Belecsöppenünk Laura életébe, aki látszatra úgy tűnik célegyenesbe ért. Épp most jegyezték el, szervezik az esküvőt, a vőlegényének befutott karrierje van, közös életüket tervezik: gyerekek, gyerekszoba stb. Laura mégsem boldog.
Többször végigvonult a történetben, amit én csak az élet bevásárlólistájának hívok: diploma, karrier, eljegyzés, házasság, gyerek esetleg még több gyerek. Majd ahogy kikerülünk az iskola közegéből elkezdünk pipálgatni vagy épp azon görcsölni, hogy már mindenki a gyereknél tart, de mi még lehet, hogy sehol. Ami a legjobban tetszett a könyvben, hogy konkrétan megkérdezte: Mégis ki szerint ez a tökéletes életpálya? Miért ez vált az elfogadottá és miért kell ezt hajszolnia mindenkinek?

Na, de visszakanyarodok a történethez. Laurát ebben a megragadt állapotában ismét összehozza az élet gyerekkori legjobb barátjával Bencével, aki a világot járja és jógaoktatóként dolgozik Indiában. Ez sok dolgot megkérdőjelez Laurában és elkezd felnyílni a szeme.

Kár, hogy a hűtlenség is belekerült az egyenletbe, Laura szebben is rendezhette volna a dolgait, viszont ez inkább a történethez tartozott, nem pedig a könyv mondanivalójához.

Így végre rátérek a könyv üzenetére, mert nem csak, hogy ezért akartam elolvasni, de ez is fogott meg a leginkább. Több gondolatot is magammal fogok vinni belőle. Nem nagy életigazságok puffogtatásáról van szó, hanem tényleg egy mélyebb gondolatmenetről, ami pofonegyszerű, de szinte mindenki elfelejti magának feltenni ezeket a kérdéseket. Én sem hiszem, hogy a fenti bevásárlólista pipálgatásról szólna az élet, legalábbis nem ilyen erőltetett, csak-így-lehet csinálni stílusban. A könyv is arról szól, hogy először találd meg önmagad. Távolodj el a társadalom által belénk sulykolt mintáktól és derítsd ki, hogy neked, hogy lenne jó, te mit szeretnél az élettől.

Mindemellett sosem volt egy üres járat sem a történetben. Vagy a gondolatok kötötték le a figyelmem és ízlelgettem őket, vagy történt valami váratlan. Az írásmódot is nagyon megszerettem, könnyed volt, mégis velős, itt-ott helyesen elcsepegtetett öniróniával Laura részéről. Jobb helyszínt pedig el sem tudnék képzelni Indiánál. Kellemesen magával ragadott a hangulat, szinte éreztem Budapest és Risikés közötti hangulatváltást.

Összességében nagyon tudom ajánlani, azoknak, akiket megmozgatnak hasonló kérdések. Sokkal emészthetőbb, lazább, szórakoztató formában van gondolatformáló ereje. Nagyon élveztem azt a gondolat-hullámvasutat, amire felültem, a teljes mozdulatlanságot és elcsendesedést tuti ki fogom próbálni.
Egyedül Laurával nem értettem sokszor egyet, távol áll tőlem a karaktere, így volt, hogy a döntéseit sem tudtam elfogadni, ami az értékelésemben is meglátszik. Azonban amikor már kezdett rálelni a saját útjára, akkor a döntései is a helyére kerültek.
Az Akik poggyász nélkül utaznak rádöbbent minket, hogy milyen poggyászokkal járjuk a világot és hatására leásunk az aljukig.

Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak!

Értékelésem: 4 / 5

Kedvenc idézetek:


… a sóvárgás sosem elégíthető ki. Sosem leszel elégedett. Először egy lepényt akarsz… Aztán egy egész pékséget… Lakást, autót, házat, új kocsit, nyaralót, nagyobb fizut, hangzatosabb pozit… Sosincs vége.
– Ha sóvárgok utána az szenvedést okoz. A sóvárgás ugyanis egy folyamatos hiányállapot. Ahol csak azt látod, hogy mid nincs és mi az, aminek a hiánya fáj.

Hiába követsz tanítókat, gurukat, akárkit, ők segíthetnek, de az utadat neked kell megtalálnod.
… bármerre is fuss a világban, amíg nem te döntöd el, milyen mozi menjen a fejedben, nem leszel szabad.
Azt hittem, az élet, az emberi élet, a világ szabályokra épül. Szabályokra, amelyeket azért követ mindenki, mert helyesek. És egyszer csak felsejlett egy másik lehetőség: mi van, ha ezek a szabályok csak attól helyesek, mert mindenki követi őket? De akkor… ki találta ki őket? És ami még fontosabb: ezek a szabályok úgy egyébként boldoggá tették valaha is az embereket? Az érdekükben valóak?
Az életben mindig azokkal ismerkedtem meg, akikkel az adott pillanatban meg kellett. Ez már csak így van… Az emberek mindig akkor jönnek az életedbe, amikor jönniük kell…

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése