A Magányos cédrus elolvasása után számos kérdés felmerült bennem, amelyet meg is említettem az írónőnek majd abban a szerencsés helyzetben lehetett ismét részem, hogy Lontai Léna szívesen válaszolt a kérdéseimre, így megszülethetett ez az interjú.
Az interjú során szó esik írásról, az Ernővel való közös munkáról, a nehéz sorsokat megelevenítő könyveiről, a témaválasztásról sőt még a jövőbeli tervekről is.
1. Honnan merítesz ihletet a könyveidhez?
Önkéntes munkásként sok embernek segítettem már, hogy talpra álljon egy nehéz élethelyzetből. Elmesélték életüket, legféltettebb titkaikat, láttam a bennük érlelődött akaratot, hogy tovább akarnak lépni.
2. Miért ilyen nehéz témákat dolgozol fel?
Hiszem, hogy nem nehéz, hanem fontos témákat pendítek meg, amelyek egyben sikertörténetek. Nem abban az értelemben, hogy a főhőseim végül kacsalábon forgó palotában élnek, hanem azért, mert sötét múltat hagytak maguk mögött. Úgy érzem, nem csak nekem, hanem másoknak is erőt tud adni a történetük.
3. Milyen nehézségekkel szembesültél a Magányos cédrus megírása közben?
Soha nem voltam hajléktalan, csupán az együttérzés képességét tudtam tűzzé csiholni. Ezenkívül ez az első könyvem, amelynek a nagy része férfiszemszögből íródott. Nem véletlen, hogy csupán egyetlen női bétaolvasóm volt, a többi mind férfi, ráadásul olyan valaki is volt köztük, aki maga is hajléktalanként élt egykor, de talpra állt, és jól ismeri a főszereplőt. Nem éltem gyermekotthonban sem, ezért többet is meglátogattam, és az egyik bétaolvasóm egy gyermekotthon intézményvezetője volt.
4. Melyek voltak a kedvenc pillanataid írás során?
Megható, hogy a könyvön kívűl máskor is találkozom Ernővel, beszélgetünk, mi van vele mostanában. Megismertette velem a barátait, akik csodás emberek. Olyan kincsekkel találkozhattam a munkám során, akik felbecsülhetetlenek.
5. Ernő, hogyan fogadta a könyv ötletét? Örült, hogy könyv születik az életéről?
Megtisztelőnek tartotta, és örült is neki. Büszke arra, hogy könyvet írtak róla. Megértem, kevés ember mondhatja el magáról, hogy könyvet írtak az életéről.
6. Milyen volt a vele való közös munka?
Nagyon élveztem. Ernő őszintesége csodálatra méltó. Olyan részleteket is megosztott velem, amit sokan nem tudnak, és én tiszteletből nem tettem a titkait közkinccsé. Ugyanakkor felkavaró volt látni, mit váltott ki belőle, amikor személyesen meglátogattuk a falut, ahol egykor élt, és láthattuk az apja házát.
7. A könyveid jellemzően nehéz témákat dolgoznak fel, változtattak-e benned valamit a megírásuk?
Általában olyan témákat boncolgatok, amik nekem is fejtörést okoznak, szeretném megérteni a miérteket, a hátteret, és szeretném látni, hogy egyeseknek miért sikerül nehéz körülmények között is fennmaradni. Volt, hogy elszégyelltem magam, milyen kisstílűen gondolkodom egy hajléktalan roma férfihoz képest. Remélem, emberséget tanulhattam nem is az írás során, hanem a kutatómunkáim során, ami maga az élet volt. Hús-vér emberek.
8. A könyv sok tanulságot rejt magában. Melyek azok az üzenetek/tanulságok, amelyeket mindenképp át szerettél volna adni?
Amit magam is tanultam Ernőtől. Embernek maradni embertelen körülmények között is. Azt,hogy ne sajnáljam magam szorult helyzetben, hanem küzdjek. Ha Ernőnek sikerült sokkal nehezebb körülmények közül talpra állni, akkor én is képes leszek sikeresen kikerülni a próbáimból.
9. Számodra mennyiben jelentett nehézséget, hogy más életét kellett szavakkal csokorba kötnöd? Nem tűnt-e rémisztőnek vagy túl nagy felelősségnek valaki életének megírása?
Jól megfogtad, miért toporogtam néha egy helyben. Forró dróton voltam Ernővel, folyton kértem, mondjon részleteket. Pisti, a szobatársa, aki maga is hajléktalan volt, rendkívül nagy segítség volt. Igyekeztem a receptoraimat rájuk állítani, hogy átvegyem a rezdülésüket.
10. Mesélsz esetleg egy kicsit, hogy milyen témák járnak a fejedben, min dolgozol, milyen könyv ötletek lapulnak még benned? :)
A következő regényem címe: Gyilkos nárcisz. Eddig már ismertek, hogy nem botanikai könyvet írok és nem is krimit. Vajon miért kerül egy lány egy nárcisztikus pszichopata hálójába? Lehet onnan szabadulni? Milyen áron? A Könnyező liliomok, a Sebzett pillangó, a Magányos cédrus és a Gyilkos nárcisz egy kvadrológia részei. Négy részes sorozat, finom szálakkal egybeszőve. Úgy terveztem őket, hogy külön is teljes értékűek lehessenek, de ha valaki elejétől olvassa az összeset, többet fog mondani. Ezeken kívül ezernyi ötletem van, az ötödik könyvemről csak annyit mondanék, hogy visszacsöppenünk a múltba, és olyan témát szeretnék feszegetni, ami Magyarországon fehér terület.
+1 bónusz kérdés, egy kis érdekesség, amelyet az írónő szívesen megosztott az olvasókkal:
A könyveid mind egy-egy életet, igaz történetet rejtenek, azonban kevered-e esetleg a valóságot és a fikciót, és ha igen milyen mértékben?
A Könnyező liliomokban csupán annyi volt a fantáziám szüleménye, amit nem tudtam magam megélni. Gondolok itt régmúlt párbeszédekre. A Sebzett pillangónál más volt a helyzet. Nem találtam olyan valakit, aki vállalta volna, hogy a saját életéről írjak, ezért több ismerősöm életének az egyvelege lett a könyv. Olyan köntösbe öltöztettem, hogy ne lehessen rájönni az életükre. Így azt mondanám, hogy a második könyvemben több a fikció.
A Magányos cédrus viszont megint igaz történeten alapul, egyetlen fikciós rész van benne, amikor eltűnik. Ennek is oka van…
Még egy gondolat eszembe jutott. A következő könyvem, a Gyilkos nárciszban lesz a legtöbb fikció mindazok védelmében, akik megosztották velem a történetüket. Mondatok, helyzetek, szituációk szó szerintiek lesznek, de felismerhetetlen körülmények közé burkolva.
Nagyon szépen köszönöm az írónő kedvességét és a nyíltságát, úgy gondolom, hogy nagyon érdekes bepilantásokat kaptunk az írás, illetve a könyvei megszületésének folyamatába. Kíváncsian várom a Gyilkos nárciszt :)
A Magányos cédrusról írt értékelésem >>> ide kattintva <<< megtekinthető. Bátran ajánlom a könyvet, hiszen gyönyörű írásmódja mellett, olyan nehéz témát dolgoz fel, amelyről igenis beszélni kell!
Az írónő elérhetőségei:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése