Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 192
Fülszöveg:
"Noa a harmincas évei derekán járó sikeres, gyönyörű festőnő elakadt az életével. Rendre kilép a kapcsolataiból néhány hét vagy néhány hónap után, pedig semmi másra nem vágyik jobban, mint hogy az igaz szerelmen keresztül megtalálja a boldogságot. Amikor már festeni is képtelen, pszichológushoz fordul, ahol kiderül: Noa gyermekkorát súlyos trauma terheli, és amíg ezzel nem néz szembe, amíg ezt nem dolgozza fel, addig esélye sem lehet a továbblépésre. Miközben az apjával kapcsolatos emlékein dolgozik, barátnője, Judit tanácsára beiratkozik egy önismereti tréningre, ahol találkozik egy fiúval. Noa az első perctől kezdve úgy érzi, régóta ismerik egymást. A fiú nemcsak a szerelem addig soha át nem élt élményével ajándékozza meg, hanem Noa múltjának feltárásában is különös szerepet kap. Az igazi feladvány azonban csak ekkor következik: vajon hosszabb távon is együtt tudnak maradni? "Máskor, ha szerelembe esett, hatalmába kerítették az ábrándjai. Elképzelte, hogyan fog majd köszönni, ha legközelebb találkozik a fiúval, milyen lesz az első csók, hogyan hajtja majd a fejét a srác ölébe egy könyvvel vasárnap délutánonként, hogyan futnak a zebrákon versenyt, hogyan ébreszti fel szerelmét az éjszaka közepén, mert rosszat álmodott, hogyan sírja ki magát a mellkasán, hogyan, hogyan, hogyan. És ha aztán mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy Noa előre elképzelte, kiábrándult volt, és csalódott. De most nem akart az önbecsapás hibájába esni. Nem akart semmit sem előre elképzelni. Ha megfordult a fejében, hogy milyen lesz újra találkozni Rammal, azt mondta magában, „stop”, és a gondolat úgy, ahogy jött, távozott. Még arra sem akart választ adni magának, hogy szerelmes-e. Pedig olyat, mint a táncszerdán, még soha, de soha nem érzett. Máskor, ha szerelmesnek érezte magát, azonnal meg akarta szerezni a férfit. Birtokolni akarta kívül-belül, elcsavarni a fejét, érezni az ízét, a szagát, a bőrét, de ez most más volt. Egészen más."
Vadadi Adrienn "Emlékfestés" című könyve egy olyan mű, ami határozottan megoszthatja az olvasók véleményét. Ami rögtön világossá vált számomra, hogy a stílusa igencsak távol áll tőlem, mégis kíváncsi voltam a könyv által közvetített üzenetre és a befejezésre.
A regény középpontjában Noa áll, aki az életében önmaga megtalálására törekszik, akár abból a szempontból, hogy hol a helye a világban vagy egy társ megtalálásával keresi a kiteljesedést, akivel boldogan oszthatja meg az életét. A történet főszereplője pszichológussal dolgozik, és az ülések során megismerhetjük az ő élettörténetét, félelmeit és vágyait.
Az egyik legfontosabb tanulság, amit a könyv átad, az, hogy gyakran elakadunk az életben, mert túlzottan sok energiát fordítunk a múltbeli sérelmekre és neheztelésekre. Ez az elakadás pedig akadályozza a boldogság elérését. A történet rávilágít arra, hogy nem mindig csak a mi saját verziónk az igaz, és a másik félnek is lehetnek titkai, amelyekről nincs tudomásunk. Ezért fontos megértenünk a másik szemszögét is, mielőtt megalapozatlan döntéseket hozunk vagy konfliktusokba bonyolódunk.
Az "Emlékfestés" egy érdekes könyv, de személy szerint nem tudtam vele azonosulni. Az eltérő stílus és a túl nyers megfogalmazások engem eltávolított a könyvtől, ám el kell ismernem, hogy a regény végig lekötötte a figyelmemet, és kíváncsian vártam, hogy milyen fejlemények várnak Noára a történet vége felé.
A befejezés meglepett, nem erre számítottam.
Összességében, a Emlékfestés egy olyan regény, amelynek olvasása egy érdekes és tanulságos utazás lehet mindenki számára, aki nyitott a másik emberi lélek megértésére és a belső utazásra. Mindenképp elmélkedésre ösztönözheti az olvasót a történet, ám Noa személye megosztó lehet.
Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!
Értékelésem: 3 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése