Kiadó: Magnólia
Fordította: Szaszkó Gabriella
Oldalszám: 428
Fülszöveg:
A középiskolában mindenki azt gondolta, hogy Shiloh és Cary végül egymás mellett fognak kikötni… kivéve magát Shiloh-t és Caryt.
Hiszen ők csak barátok voltak. Szövetségesek, akik teljes nyarakat töltöttek együtt a jövőről álmodozva, Shiloh verandájának lépcsőjén ülve. A lány aztán főiskolára indult, hogy színésznő legyen, a fiú pedig a haditengerészet soraihoz csatlakozott. Bár ígéretet tettek egymásnak, hogy a barátságuk sosem fog megváltozni, a dolgok mégis máshogy alakultak.
Shiloh most harminchárom éves, és tizennégy éve nem beszélt Caryvel. Időközben megházasodott, született két gyereke, majd elvált. Ugyanabban a házban él, ahol kislányként felnőtt. Nem ezt az életet képzelte magának.
Amikor meghívják egy régi barátjuk esküvőjére, Shiloh csak arra tud gondolni, vajon Cary is ott lesz-e. És hogy a férfi szeretne-e vele újra találkozni? Mindezek után?
A válasz pedig igen. És igen. És nagyon is igen.
Az élet, ami nem tökéletes
Az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek számomra az volt, hogy a szereplők nem hibátlan, idealizált figurák. Nem olyan hősök, akik mindig tudják, mit kell mondani, tenni vagy éppen félnek nem tökéletesek lenni. Éppen ellenkezőleg: néha bosszantóak, néha makacsok, máskor pedig egészen hétköznapi módon tévednek és beismerik mennyire emberiek. Éppen ettől válnak valóságossá. Ahogy olvastam, sokszor éreztem úgy, mintha a való életbe csöppentem volna, mintha a szereplők a saját környezetemben léteznének. Ez a hétköznapiság és esendőség tette őket és a könyvet igazán szerethetővé.
Be kell vallanom, eleinte kicsit tartottam a könyvtől, mert a moly.hu-s értékelések közül sok nem volt kifejezetten lelkes. Azonban hamar rájöttem, hogy nekem érdemes volt félretenni ezeket a véleményeket, mert így egy olyan történetet kaptam, amely gazdagabbá tett. Igen, lassú, nem hajt előre sodró lendülettel, de pont ebben rejlik a szépsége. Nem egy egyszerűen fogyasztható, gyors élményt kínál, hanem valami maradandót: egy lassú, csendes történetet, amelynek minden sorát érdemes megízlelni. Nem tökéletes, nincsenek benne nagy fordulatok, mégis mélyen valamit hozzáad a lelkünkhöz.
A könyv nem csak egy szerelmi történet, hanem sokkal több ennél. Szó esik benne barátságról, családról, veszteségekről, újrakezdésről, és mindarról, ami az élet része. A szerző nem próbálja megszépíteni a valóságot, inkább úgy mutatja be, ahogy van: életszagúan, néha kissé nyersen, de mindig őszintén. Ettől lett számomra igazán értékes: mert nem csak szórakoztatott, hanem gondolkodásra késztetett, és közben sokszor meg is érintett.
Lassúzás egy életen át
A történet egyik legmeghatóbb üzenete számomra az volt, hogy bármi történik, van az a kötelék, amely mindent túlél. Ez a két ember újra és újra egymás mellett találja magát, akkor is, ha az élet közben próbára teszi őket. Van valami nagyon szép abban, amikor a szeretet nem feltétlenül hibátlan vagy könnyű, hanem éppen attól erős, hogy kitart a nehézségek között is. Ez a fajta ragaszkodás mélyen megérintett, és talán emiatt éreztem annyira szívmelengetőnek a történetet.
A szereplők által felfedezhetjük milyen az igazi szeretet és ragaszkodás. Nem fellángolás, nem valami pusztító, csupán az a csendes jelenlét, amely végigkísér egy életen át, akihez bármikor fordulhatsz és talán, ami többet ér, mint bármi más.
S központi szál egy gyerekkori barátság története, amely idővel mélyül, talán valami többé is válik. Ez a fajta kapcsolat mindig különösen megindít, mert magában hordozza az összes közös élményt, a gyermeki tisztaságot, és azt a fajta biztonságot, amit csak az adhat, ha valakit tényleg hosszú idő óta ismerünk. Ahogy ez a kapcsolat a könyvben lassan kibontakozik, egyszerre szívszorító és szívmelengető. Nem egy nagy, hollywoodi robbanás, hanem egy csendes, finom érés – mint egy lassú tánc, amelyben két ember minden lépésével közelebb kerül egymáshoz.
Különösen értékeltem, ahogyan a történetben az egyedülálló anyaság is helyet kapott. Ez nem egy idealizált, rózsaszín történetszál volt, hanem tele volt nehézségekkel, fáradtsággal, ugyanakkor rengeteg szeretettel és erővel valamint humort is csempészett a sorok közé. Úgy éreztem, ez a szál nagyon fontos üzenetet hordoz: hogy az anyaság nem csak önfeláldozásról, hanem kitartásról és bátorságról is szól.
Összegzés
Ez a könyv nem való mindenkinek. Aki pörgős, fordulatokkal teli regényt keres, lehet, hogy türelmetlen lesz vele. De aki hajlandó ráhangolódni erre a lassú táncra, azt gazdag élménnyel ajándékozza meg. Számomra igazi kincs volt, mert megmutatta, hogy a hétköznapi, hibázó, mégis szerethető emberek történetei lehetnek a legszebbek. Egy könyv, ami nem tolakodik, hanem csendben simul oda az ember szívéhez – és ott is marad. Egy lassú tánc, amelyhez jó volt csatlakozni.
Köszönöm a lehetőséget a kiadónak!
Értékelésem: 5 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése