Kiadó: Európa
Sorozat: A törött mágia I.
Oldalszám: 456
Fülszöveg:
"Vannak sorsfordító napok az életben. Néha csak sejtjük, máskor pontosan tudjuk: ez után a nap után semmi sem lesz már ugyanolyan. Olykor csak elszenvedjük, amit a sors vagy az istenek nekünk szántak, de vannak pillanatok, amikor a kezünkbe vehetjük életünk fonalát.
A Mágikus Gömb ezer éve tört darabokra. Vele együtt pusztult az egység is: Solum békés birodalma négy, egymástól elzárt, gyanakvó birodalomra szakadt. Ám az ezeréves büntetés a végéhez közeledik.
Négy birodalom. Négy elnyomó, romlott rendszer. És tizenkét fiatal, akiknek a kezébe kerül a világ sorsa.
Anima, a számkivetett caelumi tolvaj; Baca, a szabad lelkű, lázadó aquai lány; Silvester, akit az ignisi gépezet kíméletlen katonává akar faragni; és Medens, a terrai gyógyító, aki a béke álarca mögött a saját démonaival küzd. Egyikük sem akart hős lenni. Mégis ők azok, akiket az istenek kiválasztottak: rájuk vár a feladat, hogy társaikkal egy ősi próféciát beteljesítve helyreállítsák a törött mágiát.
A birodalmak vezetői azonban mindennél jobban félnek az egységtől. Ignis rettegett diktátora, Aqua könyörtelen Nőtanácsa, Caelum kasztrendszerének királya és a változástól rettegő Terra egyaránt a vesztüket akarja. A tizenkét kiválasztott számára az út politikai manipulációkkal, hazugságokkal és családi titkokkal van kikövezve.
Kénytelenek szövetséget kötni, miközben egymásban sem bíznak. Ebben a sorsfordító küzdelemben azonban nem csak a világ megmentése a tét. A legnagyobb harcot önmagukkal kell megvívniuk."
Egy különleges alapötlet
Nagy vonalakban már a történet eleje felkeltette a figyelmemet. Az alapötlet kifejezetten érdekes: négy, egymástól teljesen elszigetelődött birodalom, amelyek eltérő társadalmi rendszerekkel, szabályokkal és képességekkel rendelkeznek, miközben a múltjukat egy közös történet köti össze.
A Mágikus Gömb ezer évvel korábban tört darabokra, vele együtt pedig az egykor egységes Solum birodalma is szétszakadt. Azóta négy különálló világ alakult ki, amelyek gyakorlatilag teljesen más irányba fejlődtek. Bár mindegyik ugyanannak a régi világnak a része volt, az évszázadok alatt annyira eltávolodtak egymástól, hogy már szinte semmi sem köti össze őket, sőt kimondottan tilos az egyes világok lakóinak érintkezniük vagy átmenni más birodalmakba.
A tűz, a víz, a levegő és a föld köré épülő világ számomra a könyv egyik legerősebb eleme volt. Tetszett, hogy az elemekhez kapcsolódó képességek nem merülnek ki abban, hogy ki mit tud irányítani. A különböző adottságok hatással vannak az egész társadalom működésére, és emiatt mindegyik birodalomnak egészen sajátos hangulata alakult ki.
Kíváncsian követtem, hogyan kapcsolódnak majd össze a különböző háttérből érkező szereplők, és hogyan tudnak majd együttműködni olyan emberek, akik egész életükben azt tanulták, hogy a másik birodalom veszélyes vagy megbízhatatlan.
Négy birodalom, négy teljesen más világ
A világépítés egyértelműen azok közé az elemek közé tartozik, amelyeket a legjobban élveztem a könyvben. Jó volt látni, hogy a négy birodalom valóban különbözik egymástól, nemcsak a képességeik, hanem a társadalmi berendezkedésük szempontjából is.
Ignis, Aqua, Caelum és Terra mind más problémákat hordoznak magukban, és mindegyik rendszernek megvannak a maga szabályai és korlátai. A könyv során fokozatosan ismerjük meg ezeket a világokat, így nem egyszerre kapunk egy hatalmas mennyiségű információt, hanem folyamatosan állnak össze a részletek.
Aqua világa volt számomra a legnehezebben befogadható. A rendszer kegyetlensége és működése egy ponton már túlságosan is erősnek érződött, és voltak olyan részei, amelyek olvasóként kifejezetten nehezek voltak számomra. Ugyanakkor azt is elismerem, hogy éppen ezek a szélsőséges különbségek teszik érdekesebbé az egész világot.
Ha mind a négy birodalom hasonló módon működne, valószínűleg sokkal kevésbé lenne érdekes a történet. Így viszont folyamatosan ott van a kérdés, hogy vajon milyen lesz majd, amikor ezek a különböző világok kénytelenek lesznek egymással együttműködni.
A tizenkét kiválasztott
A történet másik fontos eleme természetesen a tizenkét kiválasztott, akiknek a kezébe kerül Solum jövője.
Tetszett, hogy egyikük sem úgy kerül ebbe a helyzetbe, mint egy klasszikus, tökéletes hős. Egyikük sem azért indul el, mert mindig is arra vágyott, hogy megmentse a világot. Egyszerűen olyan helyzetbe kerülnek, amelyben kénytelenek szembenézni a rájuk váró feladattal.
Anima, Baca, Silvester és Medens története különösen érdekes volt abból a szempontból, hogy mennyire különböző háttérből érkeznek. Más problémákkal küzdenek, mást hoznak magukkal a múltjukból, és teljesen másképp viszonyulnak ahhoz a szerephez, amelyet rájuk osztottak.
A váltott szemszög szerintem kifejezetten jól működött ennél a történetnél. Így nem csak egyetlen szereplő szemén keresztül ismerhetjük meg a világot, hanem több oldalról is láthatjuk ugyanazokat a konfliktusokat.
Ráadásul a különböző nézőpontok miatt jobban érzékelhetővé válik, hogy mennyire eltérően gondolkodnak egymásról. Ami az egyikük számára teljesen természetes, az a másik számára akár elfogadhatatlan is lehet. Ez pedig különösen érdekes akkor, amikor kénytelenek lesznek együtt dolgozni.
Amikor a fantasy mögött komolyabb témák jelennek meg
A fantasy mellett pszichológiai témák is megjelennek a történetben, elsősorban a szereplők belső küzdelmein és traumáin keresztül.
Ezeket alapvetően érdekesnek találtam, mert így a történet nem csak arról szól, hogy hogyan kell megmenteni a világot, hanem arról is, hogy közben a szereplőknek saját magukkal is meg kell küzdeniük.
Tetszett, hogy a múltjuk nem egyszerűen háttérinformációként jelenik meg, hanem hatással van arra is, ahogyan a jelenlegi helyzetekre reagálnak.
Ugyanakkor néhány ponton kissé erőltetettnek éreztem ezeknek a témáknak a megjelenítését. Volt, ahol számomra nem illeszkedtek teljesen természetesen a történetbe, illetve több alkalommal is erőteljesen elütöttek az addigi, inkább fiatalosabb hangvételtől.
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ezek a szálak fontos szerepet tölthetnek be a folytatásban, főleg azért, mert a szereplők fejlődése legalább annyira érdekes lehet, mint maga a világ sorsa.
A tinifantasy hangulat
A könyv közepére számomra egyre feltűnőbbé vált a fiatalosabb, kifejezetten tinédzser-jellegű hangvétel.
Ez időnként kizökkentett, főleg azért, mert a világ és a történet alapkonfliktusa szerintem ennél komolyabb tónust is elbírt volna. A négy birodalom társadalmi rendszere, a diktatórikus vezetők, a manipulációk, a családi titkok és a szereplők traumái mind olyan témák, amelyekből egy jóval sötétebb és komolyabb hangulatú fantasy is születhetett volna.
Persze a könyv célkorosztályát tekintve ez teljesen érthető. Én viszont jellemzően úgy szoktam érezni, hogy ebből a korosztályból már egy kicsit kinőttem, így bizonyos jelenetek vagy párbeszédek emiatt kevésbé működtek nálam.
Néhány fordulat és megoldás emiatt túlságosan könnyűnek vagy kiszámíthatónak hatott, és akadtak olyan elemek is, amelyeknél a klisék használata erősebben érződött.
Nem mondanám, hogy ez csorbította volna az élményt, inkább csak azt, hogy számomra ezek miatt nem volt minden ponton annyira meglepő vagy kiszámíthatatlan, mint amennyire számítottam rá.
Amit a legjobban várnék a folytatásban
A könyv végére bennem elsősorban a folytatás iránti kíváncsiság maradt meg.
Különösen arra leszek kíváncsi, hogyan fonódik majd össze a kiválasztottak sorsa, és hogyan változik majd a négy birodalom viszonya egymáshoz.
Az alaphelyzetben szerintem még nagyon sok lehetőség van. Négy, évszázadok óta egymástól elszigetelten működő társadalmat nem lehet egyik pillanatról a másikra újra egyesíteni. Éppen ezért érdekel, hogy a szereplők mennyire lesznek képesek valóban túllépni a saját világukon, és hogy a közös cél elegendő lesz-e ahhoz, hogy félretegyék az egymással szembeni előítéleteiket.
Azt is kíváncsian várom, hogy a Mágikus Gömb történetéből mennyi minden fog még kiderülni. Az alapjául szolgáló múlt szerintem önmagában is elég érdekes ahhoz, hogy a folytatásban még több információt kapjunk róla.
Összességében
Összességében egy izgalmas és jól felépített tinifantasy volt számomra, amelynek elsősorban a világépítését, a különböző képességekre épülő rendszert és a sokféle háttérrel rendelkező szereplőket élveztem.
Bár az írásmód és a szereplők gondolkodása időnként túlságosan fiatalosnak bizonyult számomra, és néhány megoldás kiszámítható volt, a történet alapjai kellően érdekesek ahhoz, hogy a folytatás további kalandokra csábítson.
Mindent összevetve nagyon élveztem az olvasását, és hamar be is szippantott. Viszonylag gyorsan a végére értem és többször azon kaptam magam a nap folyamán, hogy a szereplők sorsán gondolkodom. Ha egy történet képes arra, hogy újra és újra visszatérjek hozzá, akkor szerintem egyértelműen elérte, hogy magával ragadjon.
Ami pedig különösen tetszett benne, hogy a történet nem csak egy egyszerű világmegmentős fantasy. A négy birodalom, a társadalmi rendszerek, a különböző képességek, a prófécia, a családi titkok és a szereplők személyes problémái együtt egy olyan világot alkotnak, amelyben szerintem még bőven van mit felfedezni.
A második részben különösen arra leszek kíváncsi, hogy a kiválasztottak közötti bizalmatlanság hogyan változik majd, és hogy a négy, egymástól évszázadok óta elszigetelten működő birodalom képviselői képesek lesznek-e valóban egy közös cél érdekében összefogni.
Köszönöm a bétaolvasási lehetőséget az Európa Kiadónak!
Értékelésem: 4/5
