12/25/2016

Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

Eredeti cím: Between the Lines
Megjelenés: 2016
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 368

"Mi ​​történik olyankor, ha mégsem élnek boldogan, amíg meg nem halnak?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet. "
(forrás)
Amióta rátaláltam erre a fülszövegre, azóta el akarom olvasni a könyvet. Nagyon megfogott a téma, mivel szerintem mindenki fejében megfordult már, hogy mi lenne, ha a kedvenc könyvünk szereplője valóban létezne. Mint, amikor a gyerekek megvannak győződve, hogy a plüss macijuk vagy a babájuk valójában él és életre kel, ha nincs senki a közelben.

Szinte már láttam magam előtt, hogy hatalmas szerelem lesz ez a könyv. Imádom a meséket és a fantáziadús történeteket. Ezzel az alaptörténettel még sehol nem találkoztam -noha mindenki eljátszott már a gondolattal-, de én még nem olvastam ilyet.

(forrás)
Az elején nagyon tetszett. Váltakozott a mese és a "valós" történés. Már a mese rész is érdekesen lett megragadva, mivel egy herceg a főszereplő, aki nem bátor - sőt nyúlszívű- , mégis minden akadályt megold az eszével és kiszabadítja a bajba jutott királykisasszonyt.
Ezután kiderül, hogy mindez csak színjáték, a könyv szereplői csak "színészek" és ahányszor kinyílik a könyv ők újra és újra eljátszák ugyanazt a történetet, amíg csukva van, addig szabadon élik az életüket és minden bekövetkezett változás a történet elindulásával visszaáll az eredeti állapotba.
Hercegünk kétségbeesetten próbál kijutni a könyvből, - mondván ő ennél többre született - főleg miután meglátja az Olvasót, Delilát.

"A kincset az teszi kinccsé …, mennyire nehéz hozzájutni, amikor a legnagyobb szükség van rá."

(forrás)
Nos nálam valahol itt veszett el a varázs. Elolvastam pár véleményt, mielőtt belekezdtem, és úgy láttam, hogy minden korosztálynak bátran ajánlják. Én nagyon úgy éreztem, hogy már kinőttem belőle. Ennek semmi köze a meséhez. Bármikor boldogan lehuppanok megnézni egy mesét, imádom őket, sosem fogok belőle kinőni. Viszont itt inkább a szereplők gondolkodásmódja zavart meg pár abszurditás, amit nem tudtam hova rakni. Feminista sellők...?! Ooookééé...
Egy idő után már a mese sem kötött le, valahogy zavart a stílus, legfőképpen Olivéré. Majd a szabadulási kísérletek közé beszúrt meserészletek is kizökkentettek. Sokszor már el sem olvastam...

"(…) számomra úgy tűnik, hogy akkor lesz felnőtt valaki, amikor már nem reménykedik a legjobban és elkezd készülni a legrosszabbra."

A végén pedig több okból is fogtam a fejem. Sok meredek dolog volt a történetben, de a vége volt a csúcspont. Értelmetlennek éreztem és csak pislogtam, hogy nem hiszem el ezt a befejezést.
Ismét hatalmasat csalódtam, biztos voltam benne, hogy szeretni fogom. Nem lenne rossz történet, az ötlet nagyon jó és egyedi, a kivitelezéssel nem tudtam azonosulni. Nagyon sajnálom :(

Értékelésem: 2/5

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése