12/12/2016

Julianna Baggott: Tiszták I.

Eredeti cím: Pure
Eredeti megjelenés éve: 2012.
Kiadó: Egmont-Hungary
Oldalszám: 568


" Pressia ​​hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását.
Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.
A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek és egy gonosz, embertelen hatalom ellen. Miközben feltárul előttük a múltjuk, minden erejükre és bátorságukra szükségük van ahhoz, hogy életben maradjanak és megmaradjanak embernek. "

Belecsöppentem egy tragikus világba, ahol az emberek egy része kívülálló, "roncs" míg a másik részt alkotják a tiszták. Egy nagy robbanásnak köszönhetően alakult ki ez a két csoport.
Kupola
(forrás)
A tiszták a Kupolán belül élnek. A Kupola egy elzárt világot alkot: nem juthatnak be roncsok viszont ki sem mennek a tiszták. Ezenfelül még szűrik a levegőt lényegében létrehozták az egészséges élet fenntartásához szükséges körülményeket. A Kupolán kívül az élet sivár, mindent elsöpört a robbanás, nagy mennyiségű por és hamu kering a levegőben, a kint élők akár egymáson átgázolva is próbálják túlélni az aktuális napot.

A robbanás nem csak az épületekben tett kárt, hanem az emberekben is. A roncsok azok, akik valamilyen sérüléssel rendelkeznek. Általában összeolvadtak valamivel, éppen az aktuális dologgal, amivel a robbanás pillanatában foglalkoztak. Van, akinek élő madarak olvadtak a hátába és együtt kénytelenek tovább élni, anyák gyermekükkel egybeolvadva élték túl a tragédiát másokba tárgyak ágyazódtak.

A tiszták érintetlenek, rajtuk semmilyen sérülés nem található, őket a robbanás előtt beterelték a Kupolába. Mindkét embercsoport megveti egymást és félnek a másiktól.
Pressia
(forrás)

A kinti világból Pressiát, míg a Kupolából Partridge-t ismertük meg. 
Pressia betölti a 16. életévét, így be kellene vonulnia a Szent Forradalom Hadművelet soraiba, amit nem tesz meg, kénytelen elszökni. Partridge is szökésben van, így találkoznak egymással. Ezzel megkezdődik a harc a túlélésért, amit számtalan dolog bonyolít.

Eleinte még élveztem az új világot. Szeretem a disztópiákat, ígéretesnek tűnt.
Általában nyitottan veszem a könyvek történeteit, hiszen a nagyrészükben kitalált dolgokról van szó, de ezt nem tudtam komolyan venni.
Mindenki beleolvad mindenbe, de azonkívül semmi bajuk, sőt még akár a hátukba olvadt madarakkal szimbiózisban folytatják életüket. (?!) Vagy egybeolvadnak a földdel és veszélyes ragadozók lesznek... Egyre jobban túlzásnak éreztem.
A történet szintén csak az elején volt érdekes, majd túlzásokba fulladt minden. Kiderült egy rokoni szál két szereplő között, ez rögtön el lett fogadva sőt már a testvéri köteléket is érezték egymás között.
A végén egyszerre történt minden, számomra már értelmetlenné vált és olyan fordulatok történtek, amik mégjobban elvették a kedvem.
Az idei évben biztos vonzom azokat a könyveket, amikben hatalmasat fogok csalódni, nos ez a könyv is beállt a sorba.
Nem tudtam beleélni magam, kiábrándító, ráadásul nagyon nehezen tudtam koncentrálni, mert untam.

Értékelésem: 2/5





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése