Kiadó: Maxim Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: The Girl at Midnight
Sorozat: Midnight-trilógia I.
Oldalszám: 416
Fülszöveg:
"New York városa alatt él az aviánok titokzatos, ősi népe, akiknek testét toll borítja, ereikben pedig varázslat folyik. Ősrégi bűvölet rejti el őket az emberek szeme elől – egyetlen lányt kivéve. Ekhó szökevény zsebtolvaj, lopott kincsek eladásából tengeti az életét, amelyeket a feketepiacon ad el a vevőinek. Az aviánokon kívül nincsenek barátai, sem családja. Ekhó okos és merész, néha talán kissé pimasz is, ám mindenekfelett rendületlenül hűséges. Így amikor egy évszázadok óta húzódó háború hulláma ostromolja otthona határait, úgy határoz, hogy ideje végre cselekedni. A legenda szerint egyetlen módon lehet örök időkre véget vetni a harcnak: fel kell kutatni a Tűzmadarat. Ez a mesebeli teremtmény állítólag olyan elképesztő hatalommal rendelkezik, amilyet a világ még sohasem látott. Nem könnyű az Ekhó előtt álló feladat, de a tolvajélet egy leckét alaposan a lány fejébe vésett: hogyan szerezheti meg, amit akar."
Nagy reményekkel álltam neki a könyvnek és ismét belenyúltam! Nem mondanám, hogy boldog vagyok ettől a ténytől, viszonylag ritkán veszek könyvet és ha azon ritka alkalmak egyikében is belenyúlok egy ilyen könyvbe, az eléggé elkeserít. Nem vártam egy Trónok harcát komolyan, de ez azért nagyon kevés. Na de kezdem az elején.
Szinte végig jegyzeteltem, amíg olvastam, annyira felhúzott több dolog. Ennyire még életemben nem szenvedtem könyvvel, nagyon sűrűn megfordult a fejemben, hogy hagyjuk az egészet és inkább olvasok mást. Viszont kíváncsi voltam mi lesz a vége, ha már belekezdtem.
Amire legelőször felfigyeltem az az írásmód. Ez lehet csak engem zavar, de szörnyen nem kötött le és rengetegszer elvesztettem a fonalat. Egyszerűen nem állt rá az agyam.
A világ érdekes...lenne. Nagyon sok potenciál van a történetben, viszont a véleményem szerint ebből alig van kiaknázva valami.
Az aviánok nagyon érdekes lények, viszont annyira sok különlegességet nem tudtam meg róluk. A drakharok is különleges nemzetség, sokkal komorabbak, mint az aviánok.
Nagyon sajnálom, hogy a világfelépítés valami borzasztó. Egy érdekes kettősség van benne: rengeteget ír a környezetről, a helyszínről, de leginkább teljesen apróságról, ami rettentően untatott és sehogy nem akart összeállni a fejemben a világ. Csak követtem a sorokat és szinte számoltam, hogy még mennyi oldalon kell átverekednem magam.
Nem bírtam megkedvelni a főszereplőt, idegesített. Először arra gondoltam, hogy kinőttem a történetből - valószínűleg ez így is van -, de szinte érezhető az erőltett tinédzserkedés. Nekem nagyon mű volt az egész. A párbeszédekben sem volt semmi élet, és egy-egy válasz előtt volt még három sor leírás a környezetről vagy hogy a másik szempilláján hogyan csillant meg a fény.
A humort is erőltetettnek éreztem, sűrűn forgattam a szemem, annyira nem jött át.
Viszont, ami a legjobban kiborított, azok a random beszúrt idézetek bizonyos könyvekből ( de azok is ilyen klisés nagy igazságok), volt, ahol hibásan. Az idézetek mellett még furcsa idegen szavakat is beékeltek, de akár egy teljesen depressziós vagy majdnem csata helyzetben is magyarázattal együtt. Pl.: "Schwellenangst, jutott Ekhó eszébe. Német. Félelem valami újnak a kezdetétől."
Értettem az okát, meg hogy ez egy jó ötlet is lehetett volna, de annyira erőltetettek voltak azokban a szituációkban...
Egyes kijelentéseket értelmetlennek és megalapozatlannak találtam, volt hogy ellentmondónak éreztem. Nem csak a szavak megmagyarázása vagy az idézetek kerültek furcsa helyekre, hanem pl. volt egy olyan rész, ahol Ekhó véresen esik be egy ágyba, teljesen depressziós, erre az önmarcangolása után arról kezd értekezni, hogy milyen puha a memóriahabos kispárnája...vagy egy teljesen oda nem illő szituációban Caius vállához odaér Ekhó haja és teljes eksztázis van...
Valahogy Dorian vonzódását sem tudtam hova tenni...
Összességében nagyon megszenvedtem vele. Sajnálom, hogy ennyire negatív érzéseket váltott ki belőlem, nem mondom, hogy rossz könyv - számomra nem tartozik a jók közé- ,de biztosan van, akinek tetszik. Ez a személyes véleményem volt, és eléggé felidegelt ahányszor belekezdtem, tényleg csak túl akartam rajta lenni.
Értékelésem: 1,5 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése