2/28/2018

Jennifer A. Nielsen: Az Árnytrón

Eredeti cím: The Shadow Throne
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Kategória: Vörös Pöttyös könyvek
Sorozat: Hatalom-trilógia III.
Fordította: Szujer Orsolya
Oldalszám: 340

Fülszöveg:
"Egy ​háború. Túl sok véres csata. Vajon megmentheti-e a király az országát, ha a saját túlélése is kétséges?
A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És amikor Jaron megtudja, hogy Vargan király elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király felismeri: az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami elromolhat, az el is romlik.
Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztulástól, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret.
Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy elhárítsa a hatalmas veszélyt, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki foglalhatja el Carthya trónját?"

A sorozat második része elég izgalmasan ért véget, ugyanis Carthyát majdnem minden szomszédja egyszerre támadja meg, ráadásul Imogent is elrabolják, így Jaron mint mindig most is saját kezébe veszi az irányítást és elindul megmenteni a lányt. Számtalan kilátástalan helyzetbe keverednek, sokszor úgy tűnik, hogy minden el fog veszni, így talán ez a rész volt a legnagyobb hullámvasút az egész trilógiában.

Nem tagadom, ez volt a legizgalmasabb a három könyvből. Az írónő elég kemény helyzetekbe hozta a szereplőit. Kicsit itt is úgy éreztem, hogy Jaron túlvállalta magát és ez nem egyszer kizökkentett az olvasásból, még egy történetben is lehetetlennek érződtek a cselekedetei. Számomra az is sok volt, hogy minden az ő vállára volt rápakolva és kénytelen volt össze-vissza ugrálni a birodalomban, mert csak ő képes megmenteni minden helyzetet. Ezzel szemben néhány helyzetben mégis elképesztően gyerekesen viselkedett és olyan megszólalásokat szúrt be pl. egy csatajelenetbe, ami nem oldotta a feszültséget, inkább komikussá tette a szituációt.

Lényegében ennyi negatívumot tudok megemlíteni, ez egy picit rontott az élményen, de minden más jól ki volt dolgozva.
A két nagy csattanóra egyből rájöttem, vagyis inkább nem vettem be az írónő félrevezetését - ami nálam elég ritka -, így ezek nem leptek meg.
Ennél a résznél a taktikán és a csatákon volt a hangsúly, ami általában eluntat, de itt ezek a részek érdekeltek a legjobban. Nagyon kíváncsi voltam hogyan mászik ki Jaron a csávából. Talán ezek voltak a legkilátástalanabb helyzetek, amikbe valaha belekerült.

A megoldás végül zseniálisra sikeredett, hiába figyeltem, hiába próbáltam a sorok közé látni, a legvégét nem tudtam kitalálni és meglepődtem, mert ügyesen kijátszotta az ellenségeit.

Végülis örülök, hogy elolvastam a trilógiát, bár őszintén bevallom, nekem valami mégis hiányzott belőle. A sok pozitív értékelés után valami másra, valami nagyobb dobásra számítottam, így maradt egy kis hiányérzetem, amit az utolsó rész sem tudott elmulasztani.
Ennek ellenére nem sűrűn olvasok ennyire fordulatos történetet, az éles eszű főszereplőről nem is beszélve.
Szerintem megéri elolvasni, egyből beszippant a világába és, ha már egyszer elkezdte az ember, nem tudja abbahagyni, mert a kíváncsisága nem hagyja nyugodni.

Értékelésem: 4,5 / 5


Kedvenc idézet:


"Egy tökéletes világban mindössze egy ok lenne arra, hogy az ember megházasodjon, méghozzá az, ha valakit jobban szeret a saját életénél, és az a személy éppen úgy viszontszereti őt. Csak hogy az élet ennél több dologból állt, és ez gyakran megkívánta, hogy ennél sokkal praktikusabb okokból szövődjenek kapcsolatok. Gyakorta előfordult, hogy valaki azért házasodott, hogy szerezzen egy kenyérkeresőt vagy egy szakácsnőt vagy egy társat, és nagyon sok ember számára ez éppen elég volt."

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése