David Michie: A Dalai Láma macskája

Eredeti cím: The Dalai Lama's Cat
Eredeti megjelenés: 2012

Kiadó: Synergie
Kiadás éve: 2014 ; 2016
Fordította: Kádár Tímea
Oldalszám: 256

Fülszöveg:

"Egy ​éhező és sajnálatra méltó kiscicát kimenekítenek Újdelhi sikátoraiból és egy olyan életben lesz része, amilyenről nem is álmodhatott. Egy gyönyörű, a hófödte Himalájára néző szentélyben, a dalai láma macskájaként kezd új életet.

Ez a melegszívű, bohókás de bölcs, soknevű cica bepillantást enged a dharamsalai élet zárt világába. Kis kémként tudósít Őszentsége bizalmas találkozóiról a hollywoodi hírességekkel, filantrópusokkal, önsegítő könyvek szerzőivel, és ezen keresztül megtudhatjuk, hogyan lelhetünk boldogságra ebben a rohanó, anyagias világban.

A története nemcsak a macskabarátok arcára fog mosolyt csalni."

Valamiért ismét egy nagy olvasási válságba kerültem. Folyamatosan pár oldal után letettem, amibe belekezdtem, semmi nem kötött le. Ekkor sodródott elém a Dalai Láma macskája c. könyv.

Többször szerettem volna már a buddhizmusról, illetve a Dalai Láma gondolatairól, tanításairól olvasni. Ezt ha még keverik macskákkal, sejtettem, hogy csak jó lehet. Nem tévedtem.

Az írótól eszméletlenül zseniális húzás volt a cica szemszögéből elmesélni a történteket. Ha a saját, emberi szemszögéből írja le mindezt, valószínűleg sokkal távolságtartóbb, más hangulatú lett volna a végeredmény, de így megteremtett egy bensőséges, különleges hangulatot, ráadásként kiválóan lehetett humorral tarkítani.

Nem történnek világmegváltó dolgok, azonban mégis. Észrevétlenül ad át az olvasónak egy pici részletet mindabból a bölcsességből, amellyel a Dalai Láma rendelkezik. 

Ahogy olvastam, és megjelent a Dalai Láma valahogy tényleg mérhetetlen nyugalom, béke és bölcsesség áradt a lapok közül. El sem tudom képzelni milyen lehet vele személyesen találkozni.
Tetszett, ahogyan megfogja a helyzetek lényegét. Végtelen egyszerűséggel és nyugalommal, hatalmas életbölcsességeket közvetít. Több idézetet kiírtam, sok szöget ütött a fejemben, biztos vagyok benne, hogy sűrűn elő fogom halászni ezeket a bölcsességeket a gondolataim közül.

 A cica szemszöge pedig rengeteg humorforrást vitt a történetbe, sokszor mosolyogtam, szinte

elképzeltem, ahogy az élet nagy dolgain gondolkozik. Párszor kicsit túlzottan elkalandoztunk és hiányoltam Őfelségét, amikor csak májakról és mindenféle cicafinomságról volt szó, de ennyi szinte kellett is bele, hogy ne legyen túl komoly.

Nagyon aranyos könyv, jól esett a lelkemnek, örülök, hogy végigolvastam. Szerintem most erre volt szükségem, megmelengette a lelkem.

Értékelésem: 4,5 / 5

Kedvenc idézeteim:

Éppen Albert Schweitzer életéről olvasok, akit Nobel Békedíjjal tüntettek ki 1952-ben. Nagyon könyörületes ember volt és őszinte. Most olvastam valamit, amit mondott: "Előfordul, hogy kihúny a fényünk, majd újra meggyullad egy másik emberrel való találkozástól. Mindannyiunk nagy köszönettel tartozik azoknak, akik felélesztik ezt a belső tüzet.

A buddhizmus célja nem az, hogy megtérítse az embereket. Hanem az, hogy olyan eszközöket adjon nekik, amelyekkel nagyobb boldogságot érhetnek el. Hogy boldogabb katolikusok, boldogabb ateisták, boldogabb buddhisták legyenek.

– Tudja, Professzor, ebben a kóbor macskában és Önben egy nagyon fontos közös vonás van.

– Nem tudom elképzelni – válaszolt hűvösen a professzor.

– Az Ön élete a legfontosabb magának a világon – mondta Őszentsége. – Csakúgy, mint ennek a cicának.

Az ezt követő csendből nyilvánvalóvá vált, hogy tanultsága ellenére a professzor még soha nem találkozott egy ennyire elgondolkodtató felvetéssel.

– Bizonyára nem azt állítja, hogy egy ember és egy állat élete ugyanolyan értékű? – kérdezte végül.

– Emberként természetesen nagyobbak a lehetőségeink – válaszolta Őszentsége. – De az, ahogy mindannyian életben szeretnénk maradni, az ahogy ragaszkodunk a tudatunkhoz – ebben az emberek és az állatok egyenlőek.

Ha valaki mérges, elsősorban ő szenved tőle. Aki mérges, annak nem boldog és békés az elméje.